Terápiatérkép

Depresszióról gyógyszerészeknek – 2. rész

A depresszió kezelésének számos lehetősége ismert. Ezeket csoportosítva gyógyszeres, pszichoterápiás és egyéb, alternatív módszerekről beszélhetünk.

A depresszió gyógyszeres kezelésének alapját az agykutatás során felismert biokémiai elváltozások képezik. A terápia célja a felborult neurotranszmitter-szabályozás helyreállítása. A gyógyszerek a szerotonin-, a noradrenalin-, illetve a dopaminrendszereket befolyásolják. Elsőként általában a szelektív szerotonin-visszavétel gátlókat szokták alkalmazni (SSRI). Ide tartoznak a citalopram-, az escitalopram-, a fluoxetin-, a fluvoxamin-, a paroxetin-, illetve a sertralin-hatóanyagtartalmú készítmények, míg a tianeptin szelektív szerotonin-visszavétel fokozó (SSRE) szer.

A szelektív noradreanalin-visszavétel gátlók (SNRI) csoportjába a reboxetin tartozik. A tri- és tetraciklikus antidepresszánsok képviselője a mianserin, az imipramin és az amitriptilin. A moclobemid reverzibilis MAO-gátló (monoamin-oxidáz). Olyan kettős hatású szerek is léteznek, amelyek a szerotonin-, noradrenalin-, illetve domapinrendszerekből egyszerre többre is hatnak. Ilyenek a mirtazapin, a venlafaxin, a duloxetin és a bupropion. Egy újabb csoport az alvás-ébrenlét ciklust befolyásoló, melatoninszintre ható agomelatin.

Hatás és mellékhatás

A gyógyszeres kezelés során az orvos készítményválasztását több tényező is befolyásolja.  Ilyen lehet például a beteg által szedett egyéb gyógyszer. Itt különösen fontos az interakciók kérdése, hiszen a pszichés betegek – mellékhatás és interakciós panaszok esetén – sokkal könnyebben hagyják abba a terápiát. Szedett-e a beteg korábban (számára megfelelő) antidepresszáns készítményt? A családjában volt-e olyan, aki szedett (számára hatékony) antidepresszáns szert? A választásnál ilyenkor gyakran a hasonló hatásmechanizmusú szer részesítendő előnyben. A termékek árai még csoporton belül is lényegesen eltérhetnek egymástól, ennek ellenére a betegek nagyon ragaszkodnak a már bevált gyógyszereikhez. Így egy esetleges azonos hatóanyagú helyettesítés a compliance-t jelentősen ronthatja.

Az antidepresszánsok hatásbeállásának időtartama változó, általában 2-6 hét. A mellékhatások gyakran a terápiás eredménynél előbb jelentkeznek, ezért lényeges, hogy a betegek információt kapjanak az esetleges mellékhatásokról, és ezek jelentkezése esetén is lehetőleg maradjanak a terápián. Ebben az esetben, amikor a mellékhatással kapcsolatos felvilágosítást igényel a beteg, fontos szerep jut a gyógyszerésznek. A jellemző mellékhatások: hányinger, szédülés, izgatottság, szorongás, álmatlanság, libidócsökkenés, vizelettartási nehézség. A terápia – fenntartó kezelés formájában – a tünetek megszűnését követően is, hónapokon keresztül folytatódik. Visszatérő epizódok után pedig akár éveken át is szükség lehet a gyógyszer szedésére.

Pszichoterápiás és egyéb módszerek

A vizsgálatok szerint a pszichoterápiás módszerek hatékonysága a gyógyszerekével egyező mértékű lehet. A szakemberek leginkább az interperszonális terápiát, a kognitív viselkedésterápiát, a magatartásterápiát és a problémamegoldás-centrikus pszichoterápiát részesítik előnyben. A leghatékonyabbnak azonban a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápiás módszerek együttes alkalmazása mutatkozik.

Az egyéb módszerek és terápiás kiegészítők csoportjába azok a megoldások tartoznak, amiket a gyógyszeres és pszichoterápiára rezisztens eseteknél alkalmaznak. A fényterápia főként a téli, tavaszi időszakban fellépő depresszió kezelésében használható. Az elektrokonvulzív terápia a gyógyszeres beavatkozásra nem reagáló személyek esetében segíthet, míg az alvásmegvonás a nem súlyos esetek kiegészítő kezelésében használatos.

Újabban a nem elégséges D-vitamin-bevitelt is a depresszió kockázati tényezői közé sorolják. Ezt akár a gyógyszerként, akár a táplálék-kiegészítőként kapható D-vitaminnal lehet orvosolni.

Tekintettel a betegségként kezelt depresszió évezredes történetére, érthető, hogy már őseinket is foglalkoztatta e tünetcsoport kezelése. A növényi termékek közül többet is használnak ilyen céllal. Közülük az orbáncfű kivonatáról igazolódott be, hogy enyhe és középsúlyos depresszióban hatékonyabb a placebónál.

A természetgyógyászattal foglalkozó szaklapok és televíziós műsorok gyakran említik a valeriána, a citromfű, a komló, valamint az aromás illóolajok (bergamott, jázmin, levendula, rózsaolaj és a citromfű) kedvező hatását, ami azonban még klinikai megerősítésre szorul. Mindenesetre bármi, ami akár csak átmenetileg is javítja a beteg hangulatát, hasznos lehet.

A depresszió kialakulása gyakran az élethelyzeti stresszel függ össze, így a népszerű magnézium+B6 vitaminkészítmények alkalmazása is többnyire előnyös a beteg számára. Emellett természetesen a testmozgás, a társas kapcsolatok megőrzése, a család lelki támogatása is rendkívül fontos, mivel ezek mindegyike csökkentheti a visszaesés gyakoriságát és súlyosságát.

Dr. Kohári György pszichoterapeuta

 

Tudta? 

  • Még az olyan pozitív életesemények is válthatnak ki depressziós tüneteket, mint a diploma megszerzése, a házasságkötés vagy egy új állás elnyerése.
  •  Míg a nőknél az ösztrogén hormon van hatással a neurotranszmitterek aktivitására, s így a depresszió kialakulására, a középkorú férfiaknál a tesztoszteronszint csökkenése fokozza a tünetek megjelenésének rizikóját.  
  • A kutatások kimutatták, hogy a depresszióban szenvedő nőknél nagyobb a veszélye a csontritkulás kialakulásának. 
  • A depressziós személyek gyakrabban lesznek náthásak, mint egészséges társaik. 
  • Az Egyesült Államok történetének egyik legnevezetesebb személyisége, Abraham Lincoln első szerelme, Ann Rutledge halálát követően esett depresszióba. Ettől fogva egész életében szenvedett e betegségtől. Ugyanígy depressziós volt Ludwig van Beethoven, John Lennon, Edgar Allan Poe, Mark Twain, Vincent van Gogh és Ernest Hemingway is.

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>