„Tudjuk, hogy folyamatosan számítanak ránk”

Interjú dr. Hodász Istvánnal, az Egis vezérigazgatójával

Dr. Hodász István szerint egy hazai gyártónak nem lehet az a célja, hogy az exportbevételeiből finanszírozza magyarországi működését. Az idén századik születésnapját ünneplő Egis gyógyszergyár vezérigazgatójával tradícióról és biotechnológiáról, oroszországi cégvásárlási tervekről és hazai beruházásokról is beszélgettünk.

Marketingpirula: Mivel ünnepelték a vállalat fennállásának centenáriumát?

Dr. Hodász István: Február 19-én emlékeztünk meg e jeles évfordulóról, ugyanis éppen száz évvel ezelőtt, ezen a napon jegyezték be vállalatunkat a budapesti részvénykönyvbe. A centenáriumi programot az Egis Tudományos és Technológiai Központjának avatásával kezdtük, ami egyrészt a vállalat történetét mutatja be, másrészt a látogatók a gyógyszerkutatás-fejlesztés és a gyógyszergyártás folyamatával ismerkedhetnek meg itt. Ugyanaznap este a Művészetek Palotájában tartottunk egy rendezvényt, ahová külföldről és itthonról hívtunk meg összességében több száz partnert és kollégát.

MP: Melyek a jelentősebb mérföldkövek az Egis történetében?

H. I.: A cég történetét három nagy korszakra lehet osztani. Az elsőt – a Wander Rt. időszakát – az alapító-vezérigazgató Balla Sándor neve fémjelezte. A vállalat tevékenységében már ekkor meghatározó volt az export-orientáltság, ugyanis megkapta az Európa-szerte népszerű Ovomaltine tápszer balkáni, törökországi és oroszországi forgalmazásának jogát. Ugyancsak mérföldkőnek számít az 1920-as években zajló gyógyszerfejlesztési együttműködés a Korányi Klinika orvosaival, majd az 1932-ben létrejött önálló kutatólaboratórium, ahol a gyár kutatói az elkövetkező évek során számos gyógyszert fejlesztettek ki.

Ez az időszak az 1948-as államosítással ért véget. Ezt követően öt kisebb gyógyszergyártó olvadt a Wanderbe, és a cég neve ekkor változott Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárra (EGYT). Akkoriban vált szükségessé a nagyüzemi hatóanyaggyártás feltételeinek megteremtése; a Keresztúri út elterelésével lehetőség nyílt a gyár területének bővítésére, a ma is látható nagy gyártócsarnokok felépítésére.

A vállalat nevének újabb megváltoztatására 1985-ben került sor, ami összefüggésben állt az exporttevékenység erőteljes fokozódásával. Az EGYT betűszó nagyon hasonlít Egyiptom angol elnevezésére (Egypt), az akkori vállalatvezetés viszont szerette volna elkerülni az ilyen jellegű asszociációkat. Az Egis szó sokak számára ismert, könnyen kimondható és megjegyezhető: a görög mitológiában Pallasz Athéné istennő pajzsát hívták így (Aegis), ami a mi felfogásunkban az egészség, az emberek védelmét szimbolizálja. Végül, utolsó jelentősebb változásként, a francia Servier gyógyszergyár 1995-ben megvásárolta az Egis-részvények 51 százalékát.

MP: Milyen előnyökkel, esetleg hátrányokkal jár a külföldi többségi tulajdon?

H. I.: A miénk több szempontból is speciális együttműködés. Egyrészt, a Servier családi vállalkozás, ami stabilitást biztosít a számunkra; tudjuk, hogy folyamatosan számítanak ránk. Másrészt, részvénytársaságként negyedévente szembesülünk a piacon elért eredményeinkkel, ami szükséges ahhoz, hogy előre tudjunk lépni. Egy 100 százalékos külföldi tulajdonban lévő hazai leányvállalat ma úgy működik, hogy ismeri a tulajdonos igényét, és annak megfelelően építi fel a stratégiáját. Egy, a tőzsdére bevezetett cégnek azonban folyamatosan, több különböző (részvényesi, elemzői) szemszögből követik figyelemmel a tevékenységét, ami így soha nem csap át monotóniába.

Ennek a többségi tulajdonlásnak a másik specialitása, hogy az Egis megtarthatta a nevét, identitását. A Servier és az Egis valamennyi piacon külön leányvállalattal, önálló szervezettel van jelen. A stratégiánkat mi magunk dolgozzuk ki, a francia tulajdonossal megvitatjuk, ha kell, pontosítjuk, mielőtt elfogadják azt. Ami még nagyon fontos, hogy a profitnak csupán egy elenyésző részét veszik ki osztalék formájában. Így a nyereségünk több mint 90 százalékát folyamatosan vissza tudjuk forgatni magyarországi beruházásokba, az Egis fejlődésébe.

MP: Hogyan érinti önöket a válság és a hazai gyógyszeripari szabályozás változása?

H. I.: A világgazdasági válságra, azt gondolom, elég jól reagáltunk, a magyarországi szabályozók változása azonban mind a mai napig nagy fejfájást okoz számunkra. A szigorítások különösen a Magyarországon termelő generikus gyógyszergyártókat érintették súlyosan. Néhány évvel ezelőtt a teljes forgalmunknak még a 28 százaléka származott itthonról, mára ez az arány 21 százalékra csökkent. Ez akár azt is jelenthetné, hogy az exportunk nőtt – ami valóban így is történt, ugyanakkor a hazai forgalmunk másfél év alatt több mint 5 milliárd forinttal esett vissza. Összehasonlításul: a magyar piacon jelen lévő gyógyszercégek közül nagyjából a huszonhatodik legnagyobbnak van ekkora forgalma. Vagyis, mindez olyan, mintha egy közepes méretű vállalat teljes egészében eltűnt volna a piacról. Mi túléltük, köszönhetően az exportnak. Ám egy vállalatnak sem lehet az a célkitűzése, hogy csak az exportból éljen meg. Az elvárható az lenne, ha a belföldi forgalomból fent lehetne tartani a hazai működést.

MP: Milyen változásokat tartana kívánatosnak a jelenlegi gyógyszerpolitikában?

H. I.:  A magyar gazdaság egyik erőssége a hazai gyógyszeripar, ám ez nem egy „adottság”, amely minden körülmények között rendelkezésre áll. Vigyázni kell rá, és biztosítani számára a további fejlődés lehetőségét. A válság számos EU országban kikényszerített egy – ha nem is protekcionista, de – patrióta gazdaságpolitikát. A hazai gyógyszerpolitikában már olyan intézkedésekkel is elégedettek lennénk, amelyek nem rontják tovább a hazai gyógyszergyártók helyzetét. Nem kérünk különleges bánásmódot, csak azt, hogy a gyógyszerfinanszírozásban ne kerüljünk hátrányos helyzetbe, vagyis – ha már a hazai bér- és adókörnyezetben foglalkoztatunk több ezer embert – legalább azt a tb-támogatást megkaphassák gyógyszereink, amelyben az import generikus gyógyszerek részesülnek. Ugyanakkor van pozitív változás is: minden gyógyszerpiaci szereplő, amelynek magyarországi kutatás-fejlesztési költségei meghaladnak egy bizonyos szintet, befizetett különadójának akár a 90 százalékát is levonhatja, ami az Egisnek, mint nagy K+F ráfordítónak előnyös.

MP: Részt vesznek az árversenyben?

H. I.: Nem, legalábbis nem olyan mértékben, hogy azzal a vaklicit éllovasaivá váljunk. Erre, mint említettem, egyrészt az itthoni termelési és foglalkoztatási környezet miatt nincs is lehetőségünk.  Másrészt, az árcsökkentést jelentős volumenbővüléssel kellene ellensúlyoznunk, amire nem sok esély van egy olyan piacon, ahol eleve magas a generikus termékek piaci részesedése. A versenytársaink példájából látjuk, hogy hiába csökkentették az áraikat, nem tudtak olyan volumen-növekedést produkálni, amivel akár csak a megelőző időszak árbevételét el tudták volna érni.  Az árainkkal tehát arra a szintre igyekszünk lemenni, ahol a termékeink bent maradhatnak a támogatásban.

MP: Mennyire preferálják a másik megoldást: a márka- és cégimidzs-építést?

H. I.: Azt gondolom, az Egis neve régóta összekapcsolódik a minőséggel. Azon vagyunk, hogy a készítményeink a legjobb minőségben jussanak el a fogyasztókhoz. Azaz, nem kivonjuk a pénzt a termelésből, a minőségbiztosításból, hanem beletesszük.

MP: Hogyan élték meg Innovációs Nagydíjjal kitüntetett gyógyszerük, az Egitromb támogatásból történő kikerülését?

H. I.: Egyértelműen csalódásként. A betegek, akik addig szedték az Egitrombot, a támogatás megvonását követően is hajlandók voltak a minőségért magasabb árat fizetni. Az új betegek gyógyítására viszont többnyire már nem ezt a gyógyszert választották, úgyhogy Magyarországon szép lassan vissza is esett a készítmény forgalma. Szerencsére külföldön, a kelet-közép-európai országokban továbbra is keresett gyógyszer, támogatott termék.

MP: Mit jelent az Egis számára az erős külpiaci jelenlét?

H. I.: Jelenleg az árbevételünk 79 százaléka származik exportból. Ez teszi jövedelmezővé a céget, teremti meg a fejlődés lehetőségét. Ebből tudjuk finanszírozni a magyarországi működésünket, az itteni érték- és munkahelyteremtést. Ennek köszönhető, hogy évente 13 milliárd forintot tudunk beruházni Magyarországon, ezen felül pedig további 12 milliárdot költünk kutatás-fejlesztésre.

MP: Globális szinten milyen terveik vannak? Nemrégiben olvashattuk, hogy külföldi terjeszkedésben is gondolkodnak…

H. I.: A legnagyobb piacunk Oroszország itt kívánunk erősödni, ennek egyik módja lehet az akvizíció. Az orosz kormány a külföldi befektetéseket erőteljesen ösztönző gazdaságpolitikát folytat. Azt szeretné elérni, hogy az orosz piacon jelen levő vállalatok értékteremtő tevékenységet is végezzenek Oroszországban. Olyan helyi termelővállalat megvásárlásában gondolkodunk, amelyik megfelelő portfólióval is rendelkezik. A tranzakcióra 2014-ben kerülhet sor.

Azokban az országokban vizsgálunk még portfóliókat, amelyekben már most is jelen vagyunk, és ahol szinergikus hatása lehet egy ilyen termékpaletta-vásárlásnak. Ami még számításba jöhet, az a kutatási know-how erősítése, olyan technológiák átvétele, amelyekkel még nem rendelkezünk.

MP: Az első biohasonló monoklonális antitest-készítményt önök vezetik be a magyar piacra. Milyen mértékben kívánnak a jövőben a biotechnológiára fókuszálni?

H. I.: Annak érdekében, hogy minél hamarabb megjelenhessünk a piacon egy korszerű, jó minőségű biotechnológiai készítménnyel, azt a megoldást választottuk, hogy készterméket vásárolunk, amihez fokozatosan hozzáépítjük az infrastruktúrát is.  Elkészült az ultramodern analitikai központunk a minőségbiztosítási felszabadításhoz, speciális csomagolóberendezést telepítettünk, valamint leteszteltük a cold chain rendszert. A biotechnológiai kutatás-fejlesztésbe egyelőre nem vágunk bele, mivel az rendkívül költség- és időigényes, valamint kockázatos tevékenység. A biohasonló monoklonális antitestet egy dél-koreai cégtől vásároljuk, amely az összes nagy generikus gyártót megelőzve fejlesztette ki a készítményt.

MP: Melyek azok az Egis-termékek, amelyeket külön kiemelne?

H. I.: Két originális készítményünkre vagyunk különösen büszkék. Az egyik a Halidor, amit 1966-ban vezettünk be a magyar piacra, és amelynek az exportja is igen sikeres lett. A másik az 1974-ben forgalomba hozott Grandaxin, amellyel szintén kimagasló eredményeket értünk el, mind itthon, mind külföldön. E két gyógyszerünkből együttesen még ma is csaknem 5 milliárd forintos árbevételünk származik évente.

Ezen kívül kiemelendő az a hét készítményünk, amelyek fejlesztéséért az Egis az elmúlt húsz évben innovációs díjat nyert. E gyógyszerek együttes forgalma tavaly meghaladta a 13 milliárd forintot. Végezetül még egy terméket emelnék ki, amit húsz évvel ezelőtt vezettünk be a magyar piacra, és ami nem más, mint a perindopril hatóanyag-tartalmú Coverex-termékcsalád, amit ma már 420 ezer beteg szed Magyarországon. Tegyük hozzá, a szív- és érrendszeri terápiás területen mindig is az élen jártunk, mára egyre újabb és újabb kombinációs készítményekkel segítjük az orvosok munkáját – láthatóan sikerrel.

MP: Négy évvel ezelőtt foglalta el az Egis vezérigazgatói székét. Mi az az üzletfilozófia, ami önnel együtt érkezett a vállalathoz?

H. I.: Egy cég sikerességének a kulcsa, hogy mennyire tudnak együttműködni a benne dolgozó emberek. Hiába van a vállalatnak egy nagyon profi stratégiája, ha azt nem tudja a gyakorlatba is átültetni. Utóbbi akkor valósulhat meg, ha a cég minden dolgozója együtt, a közös célokért dolgozik. Valamennyi munkatárs legyen tisztában azzal, hogy hová szeretnénk eljutni, és neki mit kell tennie azért, hogy ezt elérhessük. Az egyik legfontosabb feladat, amit magam elé tűztem, a különböző szervezeti egységek közötti együttműködés fokozása volt. A visszajelzések azt mutatják, hogy az elmúlt négy évben jelentős eredményeket sikerült elérni ezen a téren.

MP: A humánpolitikában melyik stratégiát követik: ragaszkodnak a régi, kipróbált munkatársakhoz, vagy kívánatosnak tartják a gyakori vérfrissítést?

H.I.: Szerencsém volt, hogy érkezésemkor éppen egy felsővezetői  generációváltásba csöppentem bele itt, az Egisnél. Egy olyan csapattól vehettük át a stafétabotot, amely annak idején szintén együtt indult. Most is olyanok vezetik a céget, akik nagyjából egyidősek. Alapvetően nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a vezetői pozíciókat belső emberekkel töltsük fel, és szükség esetén biztosítsuk számukra a képzés lehetőségét – nem csupán szakmailag, hanem annak érdekében is, hogy jó vezetőkké tudjanak válni. Ám vannak olyan esetek, amikor bizonyos – a vállalatnál hiányzó – kompetenciákra gyorsabban szert lehet tenni egy kívülről jött új ember „leigazolásával”. Tény, hogy időnként egészséges az új szemlélet meghonosítása; a generációváltás is ezt segítette.

MP: Köztudott, hogy fontosnak tartják a legmodernebb technológiák alkalmazását, mindenekelőtt a gyógyszerpromócióban. Milyen eszközökkel élnek?

H. I.: Az elmúlt huszonegynéhány évben gyökeresen átalakult a gyógyszerpromóció Magyarországon. Az Egis gyógyszereinek nem egy esetben 15-20 ugyanolyan hatóanyagú konkurenssel kell megküzdeniük a felírók és a betegek „kegyeiért”. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy nem a terméket kell eladnunk, hanem olyan szolgáltatást kell nyújtanunk az orvosoknak, amellyel minél jobban megkönnyítjük a munkájukat. Ebben nagy segítségünkre vannak a modern technológiák.

A tabletek rendkívül nagy rugalmasságot jelentenek az orvoslátogatás során. A segítségükkel a különböző terápiás területeken olyan mélységben adhatjuk át az információkat, amennyire az az orvost érdekli. Elektronikus úton az igényekre is gyorsabban tudunk reagálni, nem mellesleg pedig költségeket is megtakaríthatunk, hiszen egyre kevésbé van szükség nyomtatott információs kiadványokra.

A másik eszköz, ami nagy sikernek örvend, a videókonferencia. Egy-egy ilyen rendezvény keretében általában öt magyarországi helyszínre hívjuk össze az orvosokat, összesen akár 500-600 szakembert. Ilyenkor érdekes eseteket oszthatnak meg egymással, illetve megvitathatják, hogy melyek a legjobb terápiás stratégiák. A konferenciákat mi szervezzük, mi moderáljuk és az infrastruktúráról is mi gondoskodunk.

MP: Milyen partnerséget ápolnak a gyógyszerészekkel?

H. I.: Esetükben is az igényekhez alkalmazkodunk, illetve próbáljuk azokat kielégíteni. Látjuk, hogy manapság nagyon fontos számukra a betegekkel ápolt jó kapcsolat megőrzése, ezért olyan továbbképzéseket szervezünk nekik, amelyek a különböző vásárlói személyiségtípusok felismerését és kezelését segítik elő. A patikákban egyre kevesebben végeznek egyre több munkát, ráadásul mind nehezebb körülmények között. Az így felmerülő kihívásokkal stressz-kezelő és időmenedzsment-tréningjeink segíthetnek megküzdeni. Mindhárom rendezvényünknek nagy sikere van.

MP: Milyen fejlesztések, beruházások zajlottak önöknél a közelmúltban, és mi várható az elkövetkező időszakban?

H. I.: A tavalyi évben három kutatás-fejlesztési beruházást adtunk át, amelyek összköltsége 7,6 milliárd forint volt. A budapesti Bökényföldi úti telephelyünkön egy analitikai fejlesztési laborépületet avattunk.  Ugyanitt épült fel az új, 3,5 ezer négyzetméteres gyógyszertechnológiai fejlesztési üzemünk, Körmenden pedig egy galenusi fejlesztő labor kezdte meg a működését.

Az idei évben, a kőbányai Keresztúri úton egy hatóanyagkutatás-fejlesztési beruházás fog megvalósulni, 4,5 milliárd forint értékben, mely összeg egy része uniós pályázati pénz.

MP: Az állam a hazai érdekeltségű gyógyszercégekkel sorra köti a stratégiai partnerségi megállapodásokat. Önökre még nem került sor…

H. I.: Azt gondolom, az Egis sem fog kimaradni ebből a körből, hiszen jelenleg is folytatunk tárgyalásokat ez ügyben. Amit mi garantálunk, hogy továbbra is jelentős foglalkoztatói maradunk Magyarországnak, változatlanul magas összegeket fordítunk kutatás-fejlesztésre, illetve növeljük az exporttevékenységünket.

Tóth Tamás

 

Dr. Hodász István

45 éves, végzettsége gyógyszerész. Az 1990-es évek elején az angol Glaxo hazai képviseletén, marketingterületen dolgozott. Ezt követően a sanofi-aventisnél és elődvállalatainál 10 éven keresztül értékesítési- és marketingvezetői pozíciókat töltött be. 1998-ban MBA diplomát szerzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. 2006-2009 között az Egis kereskedelmi igazgatója, 2009-től a vállalat vezérigazgatója. Szabadidejében természetfényképezéssel, azon belül is madárfotózással foglalkozik. (Az alábbiakban ezen alkotások közül közlünk néhányat.)

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>