Venni vagy nem venni?

A patikavásárlás öt szempontja

Van, aki hosszú távú befektetésként tekint a patikára, más a vállalkozás továbbértékesítésében gondolkodik. Mire figyeljen az, aki a jelenlegi gazdasági helyzetben gyógyszertárat akar vásárolni?

 

Egy gyógyszertár megvétele mindig stratégiai döntés, évekre, évtizedekre meghatározhatja az ember életét. Vásárlás elõtt mindenkinek azt tanácsolom, hogy számoljon, számoljon és számoljon. A mai viszonyok között duplán igaz a mondás: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Teljes egészében hitelbõl finanszírozni egy patikavásárlást elég merész, vagy tartalék nélkül inkább felelõtlen döntés. Hitelfelvétel esetén mindig a legroszszabb jövedelmezõséggel kalkuláljunk, különben hamar adósságspirálba kerülhetünk, és onnan külsõ forrás nélkül nem lehet kimászni. Kötelezettség-átvállalásnál (ami lehet hitel, vagy a szállítók felé tett vállalás) mindig a meglévõ forgalomra alapozzunk; ilyenkor szigorúan tilos a szebb jövõben bízni.

     Patikavásárlásnál a megszerezni szándékozott cég aktuális pénzügyi helyzetével számoljunk, és a vételárnak is ezt kell tükröznie. Természetesen vannak speciális esetek, például amikor szállítói letiltások miatt már nincs gyógyszer a patikában. Ekkor jó közelítéssel lehet saccolni egy reális forgalmat, de inkább kevesebbet becsüljünk, mint többet. Nem szabad bedõlni a „liberalizáció elõtt 25 millió forint volt a forgalom, jó kezekben ezt most is hozná a patika” típusú önámításoknak; nagyon erõs marketinggel egy jó helyen lévõ patika ugyan felfuttatható, de ez nem megy komoly ráfordítás, sok munka és türelem nélkül.

     Amelyik patikára rányitottak, annak változatlan üzletmenet mellett törvényszerûen alacsonyabb szinten fog beállni a forgalma. Sok érdeklõdõ meghatároz egy minimális forgalmat, ami szerintem túl merev hozzáállás. Ugyanaz a forgalom egy saját tulajdonban lévõ, kisebb településen egyedüliként mûködõ patikánál sokkal többet ér, mint egy bérleményben mûködõ, konkurenciaharcra kényszerített városi patika esetén.

 

Vásárlói elvárások

Alapvetõten kétféle vevõ létezik, más-más preferencia-sorrenddel. Az egyik típus az, aki gyógyszerészként minden tekintetben „odateszi magát”, teljes anyagi és szakmai felelõsséggel szándékozik vinni a patikát, általában hosszú távon, akár élethosszig is elkötelezve magát. A másik a befektetõ típus (lehet gyógyszerész is), aki megtérülésben gondolkodik, és maximum 5–8 évre kalkulál elõre. Az õ számára fontos, hogy meglegyen a lehetõsége a kiszállásra, a továbbértékesítésre.

     Sokszor keresnek meg nem szakmai befektetõk, néha teljesen irreális elképzelésekkel. Még mindig az él az átlagember fejében, hogy a patika aranybánya. Az egyik „legviccesebb” érdeklõdõ ötmillió forintért szeretett volna Budapesten patikát venni, de felajánlotta volna hozzá egy kifõzde 50 százalékos tulajdonjogát is. Ezek a próbálkozók, amikor szembesülnek a realitásokkal, például a tulajdonszerzésre és a menedzserjogokra vonatkozó jogszabályi megkötésekkel, hamar eltûnnek. A komolyabb érdeklõdõk már tisztában vannak a lehetõségekkel, az árakkal, és többnyire konkrét elvárásaik vannak. A mai bizonytalan gazdasági és pénzügyi helyzetben mindenki sokkal óvatosabban, megfontoltabban dönt. A bankok ingatlanfedezet nélkül nem hiteleznek, ezért a vevõi lehetõségek eltolódtak az önerõ és a részletfizetés kombinációi felé. Ezt az eladóknak is el kell fogadniuk.

     Sok eladó patikának van jelentõs mértékû, lejárt szállítói tartozása, aminek átvállalásával és a hitelezõkkel kötött kedvezõ szerzõdésekkel készpénzkímélõ megoldással juthatunk gyógyszertárhoz. Ennek hátránya, hogy erõfeszítéseink gyümölcseit még sokáig nem mi élvezzük. A mai gyógyszerpiaci szûkülés és elbocsátási hullám sok, multinál dolgozó gyógyszerész érdeklõdését kelti fel a patikavásárlás iránt, ezért a közeljövõben a vásárlói oldal erõsödése várható. Véleményem szerint emiatt az eladási árakban nem fog érezhetõ emelkedés bekövetkezni, mert az irreális vételárat az új belépõk sem fogják megfizetni.

 

Eldöntendõ kérdések

A következõkben nézzük meg, mely típusú patikákra van jelenleg kereslet, vagyis „mit kell tudnia” egy könnyen értékesíthetõ gyógyszertárnak.

     Elsõ kérdés: a forgalom, vagyis mennyi az a minimális bevétel, ami mellett már érdemes patikát venni. Itt a „minél nagyobb, annál jobb” elve érvényesül, ugyanakkor a „túl nagy” forgalom erõsen leszûkíti a fizetõképes vevõkört. Bérlemény esetén 15 milliós szint alatt nem nagyon mozognak a vevõk, míg a saját tulajdonban lévõ patika esetén már a tízmillió forint körüli forgalom is beindíthatja a vásárlók fantáziáját. Mindig jól nézzük meg a forgalom összetételét: kerüljük a nagy értékû gyógyszerek által fenntartott „lufi-forgalmat”; az erre alapozott patikáknak nem jósolok nagy jövõt. Az érdeklõdõk a rosszul menedzselt, „szétesett”, bezuhant forgalmú patikákat sem kedvelik, még olcsón is nyögvenyelõs az értékesítésük, az érdeklõdõk ritkán bíznak a felélesztés sikerességében.

     Második kérdés: tulajdon vagy bérlemény? Örök szabály, hogy kistelepülésen tulajdon, városban bérlemény; azonban minden esetben a konkrét helyzetet mérlegelve kell dönteni. A lakáspiac általános gyengélkedése miatt az eladók sokszor kénytelenek az ingatlan árát is mérsékelni, így sok esetben a városi épülettulajdont is érdemes a patikával együtt megvásárolni. Természetesen egy rossz bérleti szerzõdés alapjaiban lehetetleníti el patikát; ez elsõsorban bevásárlóközpontban mûködõ gyógyszertárak esetében fordulhat elõ. Ha a forgalom nem termeli ki a bérleti díjat, akkor onnan nincs menekvés, eladhatatlanná válik a patika.

    Harmadik kérdés: város vagy falu? Ez abszolút szubjektív: van, akinek a városi élet létszükséglet, más a nyugodt, stresszmentes falura esküszik. Városban mindig van konkurencia, de általában nagyobb a vásárlóerõ. A többi patika miatt többet kell készletezésre fordítani, viszont az egyéb termékek forgalma kedvezõen befolyásolja az árréstömeg nagyságát. Városban mindig könnyebb az alkalmazottak kérdését megoldani. Falun nincs konkurencia: ha csak másnapra van meg a keresett gyógyszer, akkor sem veszítjük el a beteget, viszont kisebb az egyéb forgalom, és alkalmazottat is nehezebb találni. Egy négy-ötezer fõs település patikája már hosszú távon is jövedelmezõ vállalkozásnak számít.

     Negyedik kérdés: mi a cél, a biztos munkahely vagy a jó befektetés? Erre a kérdésre egyértelmû a válasz: befektetési jelleggel csak nagy forgalmú patika jöhet szóba, ez viszont komoly pénzbe kerül. Apám mindig azt mondta, pénzért nem szabad munkahelyet venni – szerintem a mai világban már nem mondana ilyet. Egy „nyugdíjas állás” igenis felbecsülhetetlen érték, és ahogy a jövõt elnézem, egyre inkább az lesz. Tehát, ha valaki saját magának vesz patikát, és nagy körültekintéssel vásárol, meggyõzõdésem szerint húsz év múlva is elégedett lesz a döntésével.

     Ötödik kérdés: hogyan alakul hazánkban a patikák jövõje, milyen lesz a jövõ patikája? Ezt a kérdést a következõ cikkemben szeretném körüljárni. Ami már most látható, hogy minden téren drámai változások várhatók.

 

dr. Vásárhelyi Csaba
patikaközvetítõ