Az elmúlt hetekben ki tudja hányszor, de ismét fellángolt a vita a gyógyszertári ügyelet kérdésében. Több gyógyszerész szakmai szervezet is úgy találta, eljött az ideje, hogy a nyilvánosság előtt vitassa meg az évtizedek óta megoldatlan helyzetet. A kérdés húsz éve változatlanul az, hogy ki, hol, miért és mennyiért ügyeljen?
Ügyelet most és mindörökké?
A jelenlegi gyakorlat valójában már senkinek nem jó, s az is kérdéses, hogy a lakosság érdekeit szolgálja-e. Ahogyan arról a Pirulatrendben már több alkalommal is írtunk, az ügyelet aránytalanul nagy terhet ró a gyógyszerészekre, akik jogosan tiltakoznak a túlzott és sokszor felesleges kötelezettségek miatt. A rendszer tele van jogi és gazdasági buktatókkal, emellett bonyolult, átláthatatlan, nem veszi figyelembe a betegek igényeit, a gyógyszerész igényeiről, lehetőségeiről pedig teljességgel elfeledkezik, s a panaszaik mintha elvesznének valahol a feladó és a címzett között, vagy egy vaskos dossziéban landolnak.
Leginkább azért panaszkodnak a gyógyszerészek, mert az ügyelet fenntartása nemhogy gazdasági haszonnal nem jár, hanem komoly ráfizetést jelent. Még talán azt is elfogadnák, hogy ingyen ügyelnek, csakhogy a napi nyitva tartás után kezdődő ügyelet olyan időbeli kötöttséggel jár, ami hosszútávon biztosan nem tartható.
Az elmúlt 20 év…
1995-ben ült össze az első munkabizottság, amely a rendszerváltás után a gyógyszertári ügyelet szabályozását szerette volna rendbe tenni. Ennek a bizottságnak dr. Hankó Zoltán volt a vezetője, aki aktív szakmapolitikai szereplőként saját kudarcának is tekinti, hogy az elmúlt 20 évben a szakma és az egymást követő egészségügyi tárcák nem voltak képesek megegyezni a kérdésben. „Szerintem mindig más miatt kapott gellert a szabályozás” – fogalmazott az kamara elnöke az eredménytelen tárgyalások okairól. „Volt, hogy az éppen döntéshozó pozícióban lévő nem tartotta fontosnak a kérdés megoldását, más esetben túl nagy volt a különbség a szakmai és a politikai elképzelések között, de a döntések elmaradásának többször oka volt a finanszírozás is.”
Itt az idő!
Egy ideje már érzékelhető, hogy elfogyott a türelem, a gyógyszerészek konkrét lépéseket várnak. Ezt fogalmazta meg tavaly, lapunknak adott interjújában Kotánné dr. Orsó Erzsébet (Pirulatrend, 2014. szeptember), aki minden szakmai szervezetet felkeresett és elmondta, hogy jogtalannak, szakmailag vitathatónak tartja az ÁNTSZ megyei tiszti gyógyszerészének döntését, mely minden második héten készenléti szolgálatra kötelezte két gyógyszerésszel működő patikáját, s miután nem járt eredménnyel, jogi útra terelte a kérdést.
Egyértelmű, hogy az ügyelet nem kezelhető egyéni problémaként, hanem magából a rendszerből fakad. Néhány hete ismét terítékre került a téma, s a szakmát képviselő szervezetek közül három: a Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK), a Hálózatban működő Gyógyszertárak Szövetsége (HGYSZ) és a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége (MOSZ) tárta fel a jelenlegi rendszer anomáliáit, s mutatta be javaslatát szakmai berkekben vagy a nyilvánosság előtt.
Fizessen, aki nem ügyel?
A „Hogyan tovább gyógyszerészet” sorozat részeként dr. Sohajda Attila, az MGYK alelnöke ismertette javaslatait az ügyelet normatív szabályozásáról, konkrétan megnevezve a rendezésre váró jogi, gazdasági, működési, szervezeti problémákat. Szakmai vitára szánt dolgozatának legvitatottabb pontja az a finanszírozási modell, amelynek egyik elemeként éves szinten 600 millió forint gyógyszertári hozzájárulással képzeli el a gyógyszertári ügyelet fenntartását, csakhogy a gyógyszerészek többsége nem értett egyet ezzel az elképzeléssel.
„A kamara elnöksége, illetve a területi szervezetek elnökei és a tavaly szeptemberben megrendezett nyilvános mini-szimpózium kinyilvánította, hogy a keresztfinanszírozást nem tartják aktuálisnak, ergo a kamara nem képviseli ezt az elképzelést – jelentette ki Hankó Zoltán, az MGYK elnöke. Az államtitkárságnak tavaly ősszel átadott kamarai javaslatban az szerepel, hogy a jelenlegi ügyeleti terhelés figyelembevételével kb. 1,8-2 milliárd forintos támogatásra lenne szükség, ami értelemszerűen központi finanszírozást jelent.”
Civil a pályán
Aki olvasta a Pirulatrendben Kotánék kálváriáját, sejti, hogy a szakmai és jogi diszkusszió mögött a jogi, gazdasági és szakmai kérdésekben az átlagnál jártasabb személy áll: Kotán György, aki először kifejezetten a feleségének akart segíteni, amikor az ügyeleti rendezés elhivatott és önkéntes szószólójává vált. Szeptemberben írt tanulmánya a szakmai szempontokon túl kitér a politikai döntéshozók felelősségére, hiszen szerinte ők azok, akik a korábbi évtizedekben elodázták a normatív szabályozást. „A politika attól fél, hogy ha változik az ügyeleti helyzet, a szabályozás, akkor megszűnnek a patikai ügyeletek, ami rossz fényt vet az éppen aktuális kormányzatra. … Egyszerűbb fenntartani a mostani erőre, megfélemlítésre alapuló rendszert. Ez a politika részéről érthető, kézenfekvő és egyszerű, de hibás nézőpont, ami mára tarthatatlanná vált. És nem korszerű, nem európai, nem jogállami.”
MOSZ: 100 000 × 100
A civil szakértő, Kotán György az utóbbi hónapokban a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének is segített kidolgozni egy ügyeleti modellt, amely rendezi a privatizációból eredő jogi szabálytalanságokat. A MOSZ március végén ismertetett javaslata szerint a jelenlegi járási közigazgatási rendszer lenne az új modell alapja: egy patikához kb. 100 ezer fő tartozna, így a 10 milliós népességet 100 patika el tudná látni. A támogatást az OEP előfinanszírozásával képzelik el, patikánként havi 1 milliós becsült költséggel számolnak, ami azt jelenti, hogy 100 patika évi 1,2 milliárd forint ráfordítással tudna tisztességes nyereséggel működni. Ez az összeg jóval kisebb, mint amivel az MGYK számol, ők ugyanis 2 milliárd forint költségvetési támogatást tartanának reálisnak. Információink szerint a MOSZ ez ügyben javaslatot készít az EMMI számára.
Hálózatosok
A Hálózatban működő Gyógyszertárak Szövetsége szintén néhány hete ismertette az ügyelettel kapcsolatos koncepcióját. Az általuk felvetett rendezés középpontjában az áll, hogy a jelenlegi egyenetlen és ad hoc módon működő ügyeleti rendszer helyett kiszámítható, és a finanszírozás szempontjából is minden érintett szereplő számára a lehető legjobb megoldás valósuljon meg. A HGYSZ egyik javaslata arra vonatkozik, hogy az ország minden lakosának lehetősége legyen sürgősségi gyógyszerellátás igénybevételére, függetlenül attól, hogy mely régióban, illetve megyében él vagy tartózkodik. Az országban 100-120 helyen működne állandó ügyeletben gyógyszertár, tehát a betegek mindig tudnák, hogy hova kell menniük, ha gyógyszerre van szükségük. Alternatív megoldást jelenthet, ha a járási központokban jelölik ki az ügyeletes gyógyszertárakat, ebben az esetben mintegy 175 gyógyszertárral lehetne számolni. „A finanszírozás tekintetében pedig az az álláspontunk – ismertette a HGYSZ elképzeléseit dr. Zlinszky János, a szövetség alelnöke –, hogy a háziorvosi sürgősségi ellátáshoz hasonlóan, a gyógyszertári ügyelet finanszírozásban is szerepet kell vállalnia az államnak, legalább olyan mértékben, hogy az ügyelet a gyógyszertárak szempontjából nullszaldós legyen.”
Miért most?
„Tavaly nyáron megállapodtunk dr. Zombor Gábor államtitkárral, hogy elindítunk egy szakmai vitát az ügyeletről, amelynek része a finanszírozás különféle lehetséges módjainak a végigtárgyalása is. Tárgyalási pozícióban vagyunk, de döntési pozícióban nem.” – nyilatkozta Hankó Zoltán elnök néhány nappal az első, államtitkársággal történő találkozó előtt, melyre április 16-án került sor. Az, hogy egészségpolitikai vezetésnek milyen mélységű átalakításra lesz kompetenciája, és ezt milyen ütemezésben lehet végrehajtani, de ezek még mind nyitott kérdések.
Egy mindenkiért, mindenki egyért?
Az egyetértés hiányzik a szakmai szervezetek között. A patikusok pedig értetlenül szemlélik az ügyeletes csatát, s elvárják az őket képviselő vezetőktől, hogy az egészségügyi szaktárca elé olyan javaslatot vigyenek, amivel legalább ők egyet tudnak érteni.
Az ügyelet kérdése minden patikát érint, legyen az halózatos, független, vidéki, vagy városi patika. Egyesek úgy gondolják, hogy akkor lehet a szaktárcával eredményesen tárgyalni, ha egy egységes, a patikusokat megnyugtató, transzparens javaslat születik, és az elkövetkező időben nem előszobai egyeztetésben merülnek ki a viták.
Kérdésünkre, miszerint a szakmai szervezetek vezetői nyitottak lennének-e a javaslatok egyeztetésére, mind az MGYK, mind a HGYSZ elnöke igent mondott.
„A párbeszédre, az álláspontok egyeztetésére mindig nyitottak vagyunk” – hangsúlyozta Hankó Zoltán, aki nem zárta ki, hogy a HGYSZ vagy a MOSZ koncepciója több olyan javaslatot tartalmaz, amely a kamarainál hatékonyabb megoldást nyújt az ügyelet rendezésére.
Zlinszky János kérdésünkre azt válaszolta, hogy „a megoldási lehetőségeket vitaindítónak szánjuk, amelyek alapot adhatnak arra, hogy a jogalkotó a szakmai szervezetek bevonásával, a lehető legoptimálisabb megoldást alakítsa ki és vezesse be. A sajtóban elhangzottak alapján a Kamara vezetése pozitívan fogadta a javaslatainkat.”
Ki lobbizik a patikusért?
Nem egy, hanem rengeteg kérdést kell tisztázni a gyógyszertárak ügyeleti rendjével kapcsolatban. A döntést a gyógyszertári ügyeletről, a lakosság biztonságos gyógyszerellátáról az egészségügyi államtitkárság hozza meg különböző elképzelések és megoldási javaslatok ismeretében, a megfelelő adatok birtokában.
De vajon ki lesz a szaktárcán belül az az ember, akinek rálátása, netalán közeli tapasztalata van a patikai munkáról? Van-e olyan döntéshozó az egészségügyi államtitkárságon, aki akár egyetlen alkalommal is, de megtapasztalta, milyen az éjszakai, a vasárnapi, netalán az ünnepnapokon ügyelő patikus munkája? Avagy ki és milyen intenzitással lobbizik a gyógyszerészek érdekeiért?
Kertész Éva
