Miért nem szólnak igazán nagyot a biogyógyszeripari áttörések? – teszi fel a kérdést egy nemrég megjelent világméretű felmérés alapján készített elemzés. A Cytiva nevű szolgáltató jelentésén dolgozó szerzők szerint hiába fejlődik a tudomány soha nem látott ütemben, a kívánt teljesítmény csak akkor követi, ha megerősítjük a felfedezéseket hatékonysággá alakító ökoszisztémát.
A biogyógyszerek fejlesztésével foglalkozó vállalatoknak technológiákat és szolgáltatásokat szállító Cytiva kétévente felkéri 22 ország több mint 1200 érdekelt vezetőjét, hogy értékelje a biogyógyszeripart. A hat szempont alapján összeálló index 5,96 ponton áll, alacsonyabban, mint a 2023-as 6,08, bár a csökkenés mértéke ezúttal kisebb, mint legutóbb, hiszen 2021-ben még 6,60 volt az érték. A tendencia tehát hanyatlást mutat, ami rendszerszintű globális hiányosságokra utal a gyártási kapacitások, a politikai környezet, a szabályozási hatékonyság, az ellátási láncok és a jól képzett munkaerőhöz való hozzáférés terén.
A biogyógyszeripar egyre ígéretesebbnek tűnő ágazat: a bevételei tavaly csaknem 8 százalékkal nőttek, és az előrejelzések szerint 2024 és 2029 között az összetett éves növekedési ráta (CAGR) akár 9,7 százalék is lehet. Az októberben publikált felmérés alapján mégis egyre nagyobb nyomás alatt áll. A vezetők többféle piaci feszültségről számoltak be: a válaszadók közel fele (49%) szerint a cége bevételének és nyereségének a növekedési üteme elmarad a céloktól, 60 százalék nem tudja teljesíteni a piaci részesedés bővítésére vonatkozó terveket, 59 százalék pedig késedelmet lát az új terápiák piacra jutásában.
Mi áll a nehézségek mögött?
Bár az innovációk – például a sejt- és génterápiák, az mRNS-platformok vagy az MI-alapú felfedezések – nagy változásokat hoznak, a piaci eredményesség elmarad a várakozásoktól.
A legjobban teljesítő és a lemaradó vállalatok között nő a szakadék: a 20 legnagyobb biogyógyszer-ipari vállalat kétharmadának piaci kapitalizációja csökkent 2024-ben, és mindössze három tudott 10 százalékot meghaladó növekedést elérni. A kisebb szereplők pedig nehezen képesek megvetni a lábukat a szigorodó finanszírozási környezetben. Az elemzés szerint bizonyos országokban a biogyógyszeripari ökoszisztéma mozgatórugói inkább gátolják, mintsem ösztönzik a növekedést.
Márpedig azok az országok, ahol erősebb az ökoszisztéma, jellemzően több olyan vállalatnak adnak otthont, amelyek túlteljesítik a céljaikat. Az 1250 idén megkérdezett vezető 13 százaléka jelezte, hogy cége mind a bevételnövekedés, mind a piaci részesedés terén jobban áll az eredeti terveinél. Ezeknek a gyorsan növekvő vállalatoknak a 38 százaléka a piaci környezet szempontjából a legjobb egyharmadba tartozó országokban működik (míg a többi cégnek csak a 29 százaléka). Az ilyen társaságok kisebb kockázatnak érzik magukat kitéve olyan területeken, mint a vámok vagy az engedélyezési idők.
Nem minden a gazdasági erő
Egyértelmű összefüggés van az ágazat cégeinek ellenállóképessége és az adott ország – az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelemmel (GNI) kifejezett – gazdasági fejlettsége között. A friss adatok azonban azt mutatják, hogy ez a kapcsolat egyre kevésbé prediktív. Egyes közepes jövedelmű országok elkezdték csökkenteni a hátrányukat, miután a beruházásaikat a fejlett gyártásra, a szabályozási reformra és az innovációs ösztönzőkre összpontosították.
A legnagyobbat előrelépő államok közül India feljött a top 10-be, jelentős részben a generikus gyógyszerek gyártókapacitásába való kitartó beruházások révén. Az Egyesült Arab Emírségek és Thaiföld a képzett munkaerő és az ellátási lánc felkészültsége terén javított sokat. Kína a szakpolitikai és szabályozási gyengeségek ellenére is stabilan tartja magát a biogyártásban. A rangsorban hátrébb csúszó országok közül Németország, Franciaország és Spanyolország visszaesését a k+f és a gyártási aktivitás pontszámának csökkenése okozza. Svédország kritikus hiányokkal és szabályozási terhekkel küzd, míg Mexikó és Brazília lemaradóban van a digitalizáció és a fenntarthatóság terén.
Átrendeződő élboly
Az egyik legérdekesebb változás a két évvel ezelőtti eredményekhez képest, hogy a vezető országok képzeletbeli dobogóján Svájc és az Egyesült Királyság mögött Dél-Korea a harmadik. A távol-keleti állam legutóbb még csak a 12. helyen állt – a látványos ugrás magyarázata a befektetés a digitális innovációba, a klinikai vizsgálati kapacitásba és a k+f tevékenységekbe. Eközben az Egyesült Államokat a szabályozási bizonytalanság és a politikai zavarok a másodikról az ötödik helyre lökték vissza. A geopolitikai bizonytalanság általában is fokozódó fenyegetés: a megkérdezettek 59 százaléka szerint az instabilitás kritikus probléma, és 53 százaléknyian arra számítanak, hogy a kormánya a következő évben újabb kereskedelmi korlátozásokat vezet be.
A digitális technológiák használata ugyancsak kulcstényező: Az említett gyorsan növekvő vállalatok sokkal nagyobb arányban alkalmazzák a mesterséges intelligenciát, az automatizálást és az analitikát a gyógyszerfejlesztésben, a klinikai vizsgálatokban és az ellátási láncok menedzselésében – ami azt jelzi, hogy a digitális érettség növeli a rugalmasságot, a reagálási sebességet és a versenyképességet.
A képzett munkaerőhöz való hozzáférés egyértelműen szűkül. A speciális készségek hiánya különösen súlyos az új terápiás módszerek és a fenntarthatóság területén. Mindössze minden harmadik vezető gondolja úgy, hogy a kormánya támogatja a munkaerő bővítését vagy a külföldi toborzást. A valódi ellenálló képesség kialakításához a globális biogyógyszeriparnak szorosan összekapcsolódó területeken kell következetesen teljesítenie, a kutatástól a gyártáson és a munkaerő-toborzáson át az infrastruktúra-fejlesztésig.
Az elemzés hat olyan alappillért azonosít, amelyek együttesen meghatározzák, hogy az iparág mennyire áll készen markáns innovációk kitermelésére nyomás alatt: az ellátási lánc rugalmassága, szakemberállomány, k+f ökoszisztéma, gyártási alkalmazkodás, kormányzati szabályozás, fenntarthatóság.
Van javulás, de nem elég
Az ellátási lánc rugalmassága lassan javul, de a kilátások nem jók. A vezetők 55 százaléka ugyan úgy véli, hogy országa ellátási lánca robusztusabb, mint 12 hónappal korábban, ami jelentős növekedés a 2023-as 44 százalékhoz képest. Viszont egynegyedük továbbra is azt gondolja, hogy a rendszer nem alkalmas fejlett technológiák, például sejt- és génterápiák támogatására, és háromnegyedük szerint a geopolitikai bizonytalanság – beleértve a vámokat – jelentősen befolyásolja majd a beszerzési stratégiát a következő évben.
A speciális tudású szakemberekhez való hozzáférés az egyik legerősebb előrejelzője a kereskedelmi sikernek, és az utánpótlás továbbra is gyengélkedik. Ennek az a fő oka, hogy a képzett munkaerő biztosítása hosszú távú feladat, egy gyorsan innováló iparágban szinte lehetetlen ezen a téren gyorsan irányt váltan és felzárkózni. A vezetők több mint harmada (38%) súlyos vagy kritikus munkaerőhiányt érzékel a gyorsan növekvő terápiás területeken. Akadozik a fenntarthatóságot (34%), a gyártást (27%), valamint a digitális és mesterséges intelligencia területén végzett munkát (29%) támogató munkaerő megtalálása is.
A k+f rendben van
A k+f ökoszisztéma összességében erősödik. Az e mutatóban a legmagasabb pontszámot elérő országok – Svájc, az Egyesült Államok és Dél-Korea – vállalatvezetői egyértelműen optimistábbak, mint mások. Jobban bíznak az oktatási rendszerükben, nagy arányban értékelik „nagyon jónak” a szabályozó hatóságukat és állítják, hogy a szervezetük „nagyon jól” integrálja a fejlett digitális technológiákat. Közülük többen számolnak be arról is, hogy sikeresen együttműködnek akadémiai partnerekkel, laboratóriumokkal és szerződéses gyártókkal.
Nincs változás 2023-hoz képest abban, hogy sok vállalat nem képes gyorsan növelni a termelését, különösen az újszerű kezelések és bizonyos kritikus, életmentő termékek esetében. A válaszadók körülbelül egyharmada szerint a cége lassan vagy nagyon lassan tudná csak fokozni a hormonalapú termékek (például az inzulin), az mRNS-vakcinák vagy a sejt- és génterápiák gyártását.
Nehéz a politikával
Sok vezető küzd a fragmentált, kiszámíthatatlan politikai környezettel, még a hagyományosan stabil piacokon is. A vezetők 51 százaléka szerint a kormányzati politika következetlen (szemben a 2023-as 45 százalékkal). Hasonló arányban mondták, hogy a jelenlegi piaci körülmények miatt nehéz tőkét bevonni (ez 2023-ban 42 százalék volt), és egynegyedük úgy véli, a szabályozási folyamatok nem alkalmasak a sejt- és génterápiák támogatására. Ezek a problémák nem korlátozódnak a feltörekvő gazdaságokra.
Noha egyre nagyobb a nyomás, hogy az ágazat prioritásként kezelje a fenntarthatóságot, lassú a változás. A résztvevők 43 százaléka azt mondta, a cége nem éri el a céljait ezen a téren, közel kétharmaduk szerint a rövid távú pénzügyi nyomás és az egymással versengő üzleti prioritások háttérbe szorítják a fenntarthatósági kezdeményezéseket. Kevesebb mint 50 százalék véli úgy, hogy elegendő az együttműködés vagy a politikai támogatás ahhoz, hogy érdemi változásokat érjenek el.
Galambos Péter
