A befektetéseik visszavágásával próbálnak nyomást gyakorolni a brit kormányra a visszatérítési kötelezettségeket fenntarthatatlannak tartó nagy gyógyszergyártók. Több jel utal arra, hogy a politikusok végül meghátrálnak majd.

Az elmúlt hónapokban látványosan éleződött a gyógyszeripar és a brit kormány közötti feszültség. A vita középpontjában a gyógyszerárak, pontosabban a társadalombiztosítás gyógyszertámogatási kiadásait szabályozó VPAG (Voluntary Scheme for Branded Medicines Pricing, Access and Growth) néven ismert rendszer áll, amely egyre nagyobb visszatérítési kötelezettségeket ró a vállalatokra annak érdekében, hogy az állami költségvetés terheit kordában lehessen tartani.

Röpködő fontszázmilliók

Míg 2021-ben csupán 5 százalék volt a visszafizetendő arány, 2025-re majdnem 25 százalékra emelkedett. Az iparági szereplők szerint ez már fenntarthatatlan, és közvetlen hatással van a befektetési döntéseikre. Jelezték is, hogy miként: az MSD leállította egymilliárd fontos londoni kutatóközpontja tervezését, az AstraZeneca elhalasztott egy 200 millió fontos cambridge-i beruházást, sőt az Eli Lilly is felfüggesztette egyes projektjeit, a lefújt befektetések összértéke így a 2 milliárd fontot (kb. 900 milliárd forint) közelíti. A Guardian gyűjtése szerint 2022 óta 13 hasonló döntés okozott károkat a brit gyógyszeriparnak, beleértve a telephelyek bezárását és a tőzsdei kivezetéseket.

A cégvezetők nem is titkolják az üzenetet: ha a jelenlegi szabályozás marad, az Egyesült Királyság fokozatosan elveszítheti a vonzerejét a globális gyógyszeripar számára. Dave Ricks, az Eli Lilly vezérigazgatója odáig ment, hogy az Egyesült Királyságot „Európa legrosszabb országának” nevezte a lakossági gyógyszerárak szempontjából.

Itt a pillanat

A kormány reakciója ambivalens. Augusztus végén előbb megszakadtak az árakról folytatott tárgyalások, miután Wes Streeting egészségügyi miniszter egy ultimátumként értékelhető ajánlatot adott a cégeknek, amit azok elutasítottak. Azóta újrakezdődtek egyeztetések a VPAG esetleges módosításáról, de a miniszter kijelentette, nem engedi, hogy az iparág óriásai a brit adófizetőkön nyerészkedjenek. Ez a retorika politikailag ugyan népszerű lehet, de a befektetések visszafogása és a gyógyszerek piacra kerülésének esetleges késedelme súlyos következményekkel járhat a brit gazdaságra és az egészségügyi rendszerre.

Talán ez járt a tudományügyi államtitkár, Patrick Vallance fejében is, amikor egy alsóházi parlamenti bizottság előtt beszélve kijelentette, a kormány elszántan törekszik a patthelyzet megoldására és a gyógyszerköltések 10 éve tartó csökkenésének megfordítására. A korábban a GSK vezetőjeként dolgozó, majd a Covid-járvány idején az akkori kormány tudományos főtanácsadójaként ismertséget szerző szakember azt mondta: „Nem lehet, hogy csak ülünk és nézzük, amint az ágazat hanyatlik. Tíz éve ez megy, cselekednünk kell. Most van a döntő pillanat, hogy megpróbáljuk ezt helyrehozni.”

Bár első ránézésre a két témának nincs közvetlen kapcsolata, könnyen lehet, hogy végül Donald Trump újabb vámfenyegetései miatt adja be a derekát a brit kormány. Az amerikai elnök néhány hónapos szünet után szeptember második felében melegítette fel a külföldi gyógyszerekre kivetendő vám ötletét, és mindjárt 100 százalékra lőtte be a tarifát.

Eszköz a vámjátszmában

A Financial Times szerint Sir Keir Starmer brit miniszterelnök gazdasági főtanácsadója, Varun Chandra azzal akarja leszerelni Trump tervét, hogy megígéri a VPAG enyhítését, hiszen annak jelentős részben amerikai cégek a kárvallottjai. A kereskedelmi államtitkár, Peter Kyle mindenesetre elismerte, hogy a gyógyszeripari vállalatok „nagyon jól tárgyalnak és jól használják a médiát”, arra célozva ezzel, hogy eltúlozzák a saját problémáikat és ezzel képesek befolyásolni a politikai döntéshozókat.

A helyzet tanulságai nyilván túlmutatnak a szigetország határain. A gyógyszerár-politika már nem pusztán költségvetési kérdés, hiszen közvetlenül formálja a globális beruházási döntéseket és az innovációt. Ha a szabályozási környezet nem kínál kiszámíthatóságot és partnerséget, a vállalatok más piacok felé fordulnak, ahol kedvezőbb feltételek várják őket. Ez különösen nagy probléma abban az időszakban, amikor a legtöbb európai ország versenyképességi gondokkal küzd. A mindennapokban pedig konkrét károkat okozhat, jelen esetben a brit betegeknek.

Galambos Péter