A közelmúlt archeo-, illetve paleogenetikai forradalma kitágítja a mikrobotanikai leletek tanulmányozásának lehetőségeit. A makrobotanikai leletek morfológiájának mikroszkópos vizsgálata mellett elkezdték molekuláris analízissel feltárni őseink gyógynövény-fogyasztását is.
A pár hete orvosi-élettani Nobel-díjjal kitüntetett Svante Pääbo az előző évszázad vége felé megszülető új tudományág, a paleogenomika atyja. A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet genetikusának érdeme, hogy ma már ősi maradványok DNS-ének elemzésére is lehetőség van. Az ősember és a régen kihalt állatok, illetve a ma élők őseinek tanulmányozása mellett a növények paleológiai múltjának feltárása, valamint az ősember által fogyasztott növények, állatok kutatása is új szakaszba lépett.
Neandervölgyi gének és a Covid
Az ősi DNS-sel (ancient, aDNS) kapcsolatos első vizsgálati eredmények 1985-ben, a Nature-ben jelentek meg, a cikkben Pääbo egy egyiptomi múmia molekuláris klónozásáról számolt be. A polimeráz láncreakció felfedezése (Kary Mullis) rutinvizsgálati lehetőséggé tette a fosszíliákból kinyert aDNS szekvenálását, és az 1990-es évektől burjánzani kezdtek a paleogenetikai tanulmányok. Hamar kiderült azonban, hogy az ősi DNS-minták könnyen szennyeződnek, így egy-két évtized eredményeinek többsége hibásnak bizonyult.
123rf.com
Pääbo legfőbb érdeme, hogy kidolgozta az ősi DNS kontaminációjának megelőzésére szolgáló módszereket. A friss Nobel-díjas nevéhez fűződik továbbá a legrégebbi – 430 ezer éves – humán aDNS szekvenálása, egy új ősemberfajta, a gyeniszovai ember felfedezése, valamint a neandervölgyi ember genomjának a szekvenálása. Utóbbiból tudjuk, hogy a H. sapiens és a neandervölgyi ember szaporodott egymással, és a modern európai és ázsiai ember génjeinek 1–4 százaléka a neandervölgyitől származik. Ez az örökségünk egészségügyi szempontból is fontos: neandervölgyi génjeink befolyásolják például a szkizofrénia, sőt a súlyos Covid-19 kialakulásának rizikóját is.
Gyógynövénypatika
A növényi maradványok archeogenetikai vizsgálata a növények evolúciós történetének feltárásán túl lehetővé teszi a háziasítási események és az ember növényfogyasztási szokásainak alaposabb feltárását is. Az ősemberek tanulmányozása előtt Pääbo maga is vizsgált 4700 éves növényi maradványokat, az elmúlt években aztán további tápláléknövények (paradicsom, brokkoli, karfiol, quinoa, metélőhagyma) genetikai múltját rakták össze a paleogenetikusok.
A gyógynövények paleogenetikai vizsgálata még épp, hogy csak elkezdődött, de már közvetlen bizonyítékkal is alá tudjuk támasztani az ősember gyógyszerfogyasztását. Az 50 ezer éves belgiumi (Spy) és a 40 ezer éves spanyolországi (El Sidrón) csontvázak fogain lévő maradványok genetikai elemzése szerint a paleolit kori emberek szalicilsav-tartalmú növényeket, sőt antibiotikum-tartalmú földet (Penicillium gomba) fogyasztottak. (A gyógynövények használata egyébként minden bizonnyal az emberiség kialakulását is megelőzi, hiszen az állatok is fogyasztják őket).
Szintén a paleolit korból, a mai Irak területéről (Shanidar), 60 ezer évvel ezelőttről származik egy temetkezési barlang lelete. A shanidari ember valószínűleg sámán lehetett, mivel csontváza körül hét különféle gyógynövény virágporát találták meg. Az egyik növény az érzéstelenítés során használatos csikófark (Ephedra sinica), egy másik a fogfájást csillapító orvosi ziliz, a többi növénynek pedig gyulladásgátló, vízhajtó és vérzéselállító hatása volt.
Ősi fájdalomcsillapítók
A Mediterráneumban őshonos mák maradványai a korai neolitikus kor (az i. e. 6. évezred) óta ránk maradt leletekben lelhetők fel, sőt arra is közvetlen bizonyíték van, hogy őseink nemcsak a magokat fogyasztották: egy spanyolországi (Gavá) temetkezési hely feltárásakor mákgubó-maradványokat találtak az egyik csontváz fogai között, és ópiátokat a férficsontvázakban.
Elisa Guerra-Doce a Journal of Archaeological Method and Theory című lapban megjelent tanulmányában kifejti, hogy a leletek alapján nyilvánvaló: a történelem előtti időkben számos pszichoaktív, érzéstelenítésre is használatos növényt használtak az európaiak. A mákon, kannabiszon, csikófarkon kívül ilyen volt a fájdalomcsillapító hatású, atropintartalmú nadragulya, bürök, datura és mandragóra. Lényegében ma is ugyanazokat a szereket alkalmazzuk fájdalomcsillapításra: a fűzfakéregből vagy réti legyezőfűből, gyöngyvesszőből előállított szalicilsav és a mákgubóból kinyert ópium származékait.
Dr. Kazai Anita
orvos
Megjelent a Pirulatrend 2022. novemberi számában.
