A gyógyszerésznek is lehet terápiás ötlete

A kórházi teamen belüli konzultáció biztosítja a betegek megfelelő ellátást

Május 24-26. között rendezik Balatonfüreden a Kórházi Gyógyszerészek XXII. kongresszusát. Dr. Soós Gyöngyvér professor emeritával, a kongresszus Tudományos Bizottságának elnökével beszélgettünk a tanácskozás témáiról.

Kevesen ismerik a kórházi gyógyszerészek munkáját. Sokan úgy gondolják, az orvos elrendeli valamilyen szer alkalmazását, a gyógyszerész pedig előszedi azt a raktárból.

Ó, az 1960-as évek előtti gyakorlat volt ilyen. Az orvos a fekvőbeteg-osztályon, a gyógyszerész pedig az osztályoktól általában távol eső kórházi gyógyszertárban. A kettő között a gyógyszerszállító kocsi képezett hidat. Időközben nagyon megnőtt a gyógyszerek száma, és a XX. század végére szükségszerűvé váltak, kialakultak a gyógyító teamek, amelyeknek már a gyógyszerész is tagja. A diagnosztizáló és beteget kezelő orvos, valamint a gyógyszerek hatásmechanizmusát és elérhetőségét pontosan ismerő gyógyszerész folyamatos konzultációja gondoskodik a kórházi betegek megfelelő gyógyszerellátásáról. A csapatmunkában a gyógyszerésznek is lehet terápiás ötlete. Arra pedig, hogy a választott kezelésnek milyen mellékhatásai vannak, és azokat milyen módon lehet kivédeni, elsősorban a gyógyszerésznek kell figyelni.

A konferencia egyik fő témája a betegre szabott gyógyszerosztás. Ez annak a divatos trendnek a része, amelyet a közvélemény személyre szabott terápiaként ismer?

A személyre szabott gyógyszerosztás, angol nevén daily dose distribution a személyre szabott terápiának része, mondhatnánk technikai eleme.  A kórházi gyógyszerellátási gyakorlat szerint a gyógyszer gyári csomagolásban érkezett a kórházi osztályra, ott tárolták, és a nővér a lázlap alapján ezekből adta ki a betegeknek. A „betegre szóló gyógyszerellátás” azt jelenti, hogy gyógyszerész felügyelete mellett a kórházi gyógyszertárban az asszisztens osztja a névre szóló adagolókba a gyógyszereket. Az osztályról papíralapon, vagy online érkezik a betegre szóló gyógyszerrendelés.  Ez utóbbi a komplex kórházi informatikai rendszerek elterjedésével válik egyre általánosabbá.

Ágytól ágyig lép a viziten az orvos, kezében egy kütyü, azon rögzíti, kinek milyen gyógyszert kér?

Igen. A szoftver mindenkinek abba enged betekintést, amire jogosult. Minden módosítást naplózni képes, visszakereshető, ki nyúlt bele, és mit változtatott. Az információtechnika jó húsz éve lehetővé teszi ezt, Magyarországon azonban csak az utóbbi 3-5 évben történt érdemi előrelépés.

Ennek anyagi vagy inkább szemléleti okai vannak?

Úgy vélem, nagyobb benne a szemléleti tényező szerepe. A magyar egészségügyi intézmények kezdettől fogva gyengén voltak ellátva számítástechnikával. Ez nemcsak a pénzügyi lehetőségektől függ. Az Egyesült Királyságban a mienknél jóval több pénz jut az egészségügyre, de a számítógépesítésben mi messze előttük járunk. A kórházak hardver kapacitása most sem kielégítő, ami egyértelművé vált az Európai Unió gyógyszerhamisítás elleni direktíva (FMD) szerinti gyógyszer-azonosítási kötelezettség kapcsán.

Lehet, hogy azért nem szeretik az egészségügyiek a számítástechnikát, mert folyton új programokat kell megtanulni, és azok logikája elüt a szakmai gondolkodásmódtól?

Én ezt úgy mondanám, hogy az egészségügyben használt informatikai rendszerek nem igazán felhasználóbarátok. De ez nem feltétlenül csak az informatikusok hibája: a programozónak világosan meg kell tudni mondanunk, hogy mit akarunk.

Nekem sem világos, hogy pontosan mennyit tud hozzátenni az informatika a gyógyítás eredményességéhez.

Magyarországon jó helyzetben vagyunk, mert a lakosság közel 100 százaléka rendelkezik TAJ számmal, vagyis részese az állami egészségbiztosítási rendszernek. Ez alapján az informatikai rendszerből kiderül mikor, milyen ellátást vett igénybe a beteg. De lehet látni például a betegutakat is, és ha azok nem a rendszer kívánt logikáját követik, akkor szépen kikövetkeztethető, hogy mi a probléma. Ugyanígy feltűnnek az egyes betegségek gyógyítására költött összegek szembetűnő területi különbségei. A valós helyzet ismerete nélkül nem lehet egészségügyi stratégiát készíteni. Sajnos az e-recept bevezetése a kórházi gyógyszerelés transzparenciáját nem támogatja, arra nem terjed ki a program.

Nem veszélyes, ha minden gyógyszer, valaha volt orvosi vizsgálat követhető, sőt még az is, hogy kiváltottam-e a felírt gyógyszert?

Egy jól működő rendszerben mindenki csak arra lát rá, ami őrá is tartozik. Szerintem az Európai Unió adatvédelmi rendszerének, a GDPR-nek az egészségügyre vonatkozó része túl szigorú. A tapasztalatok szerint Magyarországon az egészségügyi adatokkal való visszaélés extrém ritka. Ugyanakkor a háziorvosnak, aki „a bölcsőtől a sírig” gondozza a beteget, vagy a mindenkori kezelőorvosnak tudnia kell az összes lényeges korábbi adatot, ami hozzásegítheti a helyes döntéshez.

Szerepel a konferencia napirendjén az antibiotikumokkal való „sáfárkodás”. Hogy áll a háború a mind több kezelésnek ellenálló „szuperbaktériumokkal”?

Folyamatos a küzdelem a túlélésükért küzdő polirezisztens, kártékony mikrobák és az ellenszereik között. A WHO folyamatos vész-figyelmeztetései valós, világméretű adatokon alapulnak. Azért azt tudni kell, hogy a súlyos, legyengült betegek az igazán veszélyeztetettek, az egészséges immunrendszerű személyek kevésbé. A veszélyt nem is a viszonylag racionális humán medicina növeli leginkább, hanem az állatgyógyászat, ahol sokkal szélesebb körben, nemcsak gyógyítási, hanem megelőzési és hozamnövelési céllal is alkalmaznak antibiotikumokat. De a súlyos fertőzések problémájánál nemcsak a gyógyszerekről kell gondolkoznunk, hanem a higiéniáról is. Semmelweis Ignác országában különösen nem szabad elfelejtkezni a kézmosásról! Fontos a környezet, a falak, a padozat rendszeresen váltogatott fertőtlenítőszerrel való tisztítása. A kórházakban infekciókontroll bizottságok működnek, amelyek a „bölcs” antibiotikum-terápia javaslatok mellett a kórházhigiéné kérdéseivel is foglalkoznak.

Foglalkozik a kongresszus a krónikus sebek kezelésével is. Mi sorolható ebbe a körbe? S mi újat tudnak javasolni erre a nagyon régi problémára?

Tipikus krónikus seb a lábszárfekély. A lábon kialakuló fekélyek háttere érrendszeri probléma, a keringés tökéletes helyreállítása szinte lehetetlen, tehát lassú javulásra lehet csak számítani, sok türelemre van szükség a beteg és az egészségügyi személyzet részéről egyaránt. Gondot jelenthetnek a műtétek utáni sebek, hámhiányok. Ezek sebészeti kezelése elsődleges.  Kétségtelenül ide tartozik a felfekvés kezelése is. Arról azonban tudni kell, hogy azt döntően a mozgáshiány okozza. Azon a helyen alakul ki, ahol a beteg súlya nyomja az adott bőrfelületet, és akadályozott a bőr vérkeringése. Megelőzése, kezelése elsősorban ápolási kérdés! A beteg mozgatása nélkül nem lehet gyógyítani. De létezik erre egy nagyon modern eszköz, a speciálisan mozgó, masszírozó decubitus ágy. Nem véletlen, hogy a kórházi osztályok ápolási munkáját a felfekvéses esetek számával is szokták minősíteni.

 

Várható valamilyen „nagy bejelentés” a kongresszuson?

Nem számítok ilyenre. De a kollégák összegezni fogják az előző két év tapasztalatait a kórházi informatikai rendszerükről, és az annak részeként működő gyógyszeradagoló automatákról – ott, ahol már működik ilyen. Nemcsak az a kérdés, hogy ezek működőképesek-e, hanem hogy hozzátesznek-e valamit az egészségügy minőségi fejlődéséhez. Megy-e általuk előrébb a világ? Nagyon szép, sokrétű és kreatív lesz a poszter szekció is: amióta a Than Károly-ösztöndíj révén kielégítő fizetésért dolgoznak a fiatalok, sok ifjú kolléga választja a kórházi gyógyszerészi pályát!

Tanács István

Mindenki kap útravalót

“A farmakoökonómia terápiás és gazdálkodási vonatkozásai” címmel készül a huszonkettedik kongresszusára a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Kórházi Gyógyszerészeti Szervezete. A programot úgy állították össze, hogy lehetőség szerint mindenki találjon legalább egy gondolatot, vagy jó gyakorlatot, amit felhasználhat a mindennapi betegellátásban.

A megnyitó előtti úgynevezett pre-kongresszus témája a gyógyszerészeti, medikai gyógyszerelést támogató informatikai programok helyzete, a „medikai adatvagyon” értelmezése és hasznosítása a betegbiztonság növelésére. A főprogram az Európai Kórházi Gyógyszerészek Szövetsége (EAHP ) elnökének, Petr Horáknak a  prezentációjával indul.

A szervezők helyet adnak a kórházakat legrégebben ellátó gyógyszer-nagykereskedő, a HungaroPharma  70 éves születésnapi visszatekintésének is.

Fotó: 123rf.com

NÉVJEGY Dr. Soós Gyöngyvér, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar Klinikai Gyógyszerészeti Intézetének egyetemi tanára (professor emerita). Kutatási területe a bőrgyógyászati klinikai-farmakológia, a pharmacoepidemiológia és a pharmacoeconomia.

Klinikai gyógyszerészetet, gyógyszerészi gondozást, gyógyszertári ügyvitelt és bőrgyógyászatot oktat angol és magyar nyelven a Gyógyszerésztudományi Kar graduális és posztgraduális képzéséin. Három szakágban tanít gyógyszerész rezidenseket, emellett Ph.D. témavezető, és doktori kurzusok vezetője. A Semmelweis Egyetem ÁOK-on szintén vannak graduális és posztgraduális oktatói feladatai. Egyetemi elfoglaltságai mellett több tudományos és szakmai társaságban vállal feladatot, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságban a Rozsnyay Mátyás Emlékverseny tiszteltbeli elnöke, a  European Assotiation of Hospital Pharmacists oktatási csoportjának tagja.

Pályája során több elismerésben részesült:  2010-ben MGYT Koritsánszky Emlékérem, Batthyány–Strattmann László-díj,  2013-ban Semmelweis Ignác-díj,   2017-ben  Kazay Emlékérem, 2019-ben  Rektori Dicséret (Semmelweis Egyetem).

 

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>