Az idei Patikanap (június 12.) szakmai témája az adherencia-fejlesztés lesz. Magyarázni sem kell a kamara választását: a krónikus betegek ingatag terápiahűségéről riasztó adatokat ismerünk. S az is bizonyos, hogy a gyógyszerészek kezében még sok kihasználatlan eszköz van a terápiakövetés megerősítésére.
Fotó 123rf.com
Az eredményes gyógyszerterápia feltétele a megfelelô gyógyszerválasztás mellett az elôírás szerinti gyógyszeralkalmazás idôben, adagolásban és alkalmazási módjában. A gyógyszerterápia sikere a krónikus népbetegségeknél különösen függ az életmód, az étkezési szokások egészségesebb irányba történô változtatására való hajlandóságtól is.
Közismertek azok az adatok, melyek szerint a krónikus betegek 50 százaléka a terápia elsô évének végére nem szedi, vagy nem az elôírásoknak megfelelôen alkalmazza a számára folyamatosan szükséges készítményeket. Ez a lemorzsolódás a második év végére eléri a 80-85 százalékot! Megdöbbentô vizsgálati eredmények olvashatók például arról, hogy a szív- és érrendszeri katasztrófán átesettek a számukra életfontosságú véralvadásgátló kezelést is jelentôs arányban abbahagyják, ezzel veszélyeztetve a saját túlélésüket.
Az adherencia hiánya azon krónikus betegségek esetében a legnagyobb, ahol maga a kórkép nem okoz fájdalmat, (pl. magas vérnyomás, hypercholesterinaemia) ugyanakkor a kezelésre alkalmazott gyógyszerek mellékhatásai a beteg számára kellemetlenek. Ám olyan krónikus kóroknál is jellemzô a „terápiahűtlenség”, ahol a gyógyszeres kezelés elmaradása, vagy helytelensége a beteg számára kifejezetten kellemetlen következményekkel, életminőség romlással jár (pl. aszthma, COPD, diabetes, rheumatoid arthritis). Az antibiotikumok esetében közismert, hogy még relatíve rövid ideig alkalmazandó gyógyszercsoportok esetében is magas az aránya a kúra idô elôtti felfüggesztésének.
A patikus az aranytartalék
Az áruk és szolgáltatások terén napjainkban meghatározóvá vált, hogy maga a vásárlás nem egyszerûen az áru vagy szolgáltatás átadás-átvételébôl áll, hanem azt a fogyasztó számára élményt adó folyamattá igyekeznek tenni. Erre a kereskedelemben számtalan technikát, módszert találtak ki, és alkalmaznak a vásárlói elégedettség fokozása, a vevô megszerzése és megtartása érdekében. Az egészségügyben is egyre érezhetôbb az a tendencia, hogy az „élmény” dominancia erôsödik.
A Magyar Életmód Orvostani Társaság 2019 februári konferenciáján szakorvosok, dietetikusok és egyéb egészségügyi szakemberek tartottak elôadásokat az egészséges életmódot elôsegítô gyakorlati módszerekrôl, beleértve a gyógyszerterápia iránti hûséget is. Lantos Zoltán számos fórumon foglalkozott az „egészségélményt”, „gyógyulásélményt” befolyásoló tényezôkkel, a befolyásolás módszereivel. A témában publikálók mindannyian hangsúlyozzák az interdiszciplináris team munka fontosságát ezen a téren, de a gyógyszerész szerepérôl sajnálatos módon nem esik szó. Pedig a beteg – gyógyszerész találkozások magas száma, az utóbbiak szaktudása lehetôséget ad arra, hogy a patikusok is aktívan bekapcsolódjanak az életmód és életminôség javításába, az egészségélmény és gyógyulásélmény erôsítésébe.
Az egészségmagatartást, terápiahûséget alapvetôen meghatározzák az egyén saját ismeretei, tudása, mûveltsége. Ezt az ismeretanyagot tudják gyarapítani az egészségügyi szolgáltatók által átadott információk, mélységüknek, személyre szabottságának megfelelôen. Rendkívül fontos, hogy az egyén megértse, mi történik a szervezetében, miért van szükség a beavatkozásra. Ahogy azt is: a javasolt terápia, étkezés, életmód miként képes az életminôségét javítani, a betegségét gyógyítani vagy egyensúlyban tartani. A siker érdekében a beteg „tájékozott beleegyezésére” kell törekedni a terápiák megtervezésekor.
Napjainkban óriási szerepe van az egészségmagatartás, terápiahûség alakulásában a közösségi tereknek, közösséghez való tartozásnak, mind jó, mind pedig nagyon rossz és káros értelemben is.
Fotó: 123rf.com
Rengeteg az új eszköz
A gyógyszerek expediálása során ténylegesen minimális lehetôség van a terápiahûség erôsítésére. Az e-recept bevezetése, az egyedi dobozazonosítási rendszer sajnos még tovább csökkentette a páciensekkel való érdemi szakmai kapcsolattartást. Emiatt az adherencia javítását célzó tevékenységeket a gyógyszer-kiadástól idôben és térben elkülönítve lehet hatékonyan végezni. Ennek a megvalósítását jelenleg nehezíti a szakember és finanszírozás hiánya, ugyanakkor az ilyen jellegû szakmai munka jelentôsen erôsíti a páciensek kötôdését a gyógyszertárhoz, ezáltal javíthatja a jövedelmezôséget.
Egyre több gyógyszertárnak van weboldala, Facebook-oldala, ahol szakmai információs anyagokat tesznek közzé. Idôigényes az elkészítésük, de a betegek között nagyon népszerûek a gyógyszertári szakemberekkel készült videofelvételek. Ezek témája általában egy-egy aktualitáshoz kötôdik, például kullancsszezon, influenzás idôszak, de lehetôség van arra is, hogy a terápiahûséget erôsítô tartalmakat is megjelentessenek.
A leggyakoribb népbetegségekben szenvedô páciensek számára létrehozhatók csoportok, ahol a tartalmakat, a kommunikációt gyógyszerész felügyeli. Ezen az úton betegségspecifikus információcsere valósulhat meg, ami a résztvevôkben erôsítheti közösséghez tartozás érzését.
Nagyon kevésszer ugyan, de annál nagyobb sikerrel zajlanak a tematikus gyógyszerész-betegtalálkozók, amelyeket a gyógyszertár falain kívül szerveznek a kollégák. Ezen eseményeken a prezentációt követôen lehetôséget biztosítanak a kérdésekre is. E kommunikációknál fontos, hogy a betegek számára érthetôek legyenek, hangsúlyozzák az egyéni felelôsséget, s a táplálkozással, életmóddal kapcsolatos információkról is értesüljenek.
A dokumentálás is ösztönöz
A terápiahûséget erôsítik azok a metodikák, amelyek a beteg mindennapjaiba dokumentált monitorozást építenek be. Ilyen a gyógyszerelési napló, az eszközös mérési paraméterek rögzítése (vérnyomás, vércukor, koleszterin, testsúlymérés, lépésszámláló, stb.). Fontos, hogy az önmonitorozást vállaló pácienstôl a gyógyszerész elvárja a rendszeres visszajelzést, további tanácsokkal lássa el, a jó együttmûködést ne felejtse el megköszönni, megdicsérni, a sikerélményt megadni.
Lenne még lehetőség
Az e-recept bevezetésének indokolásában számtalan fórumon hivatkoztak arra, hogy a rendszer lehetôvé teszi, hogy az orvosok és a gyógyszerészek képet kapjanak a betegek gyógyszerelésérôl, monitorozni tudják a gyógyszeralkalmazást. Sajnos azonban ez a gyakorlatban nem valósult meg, holott információtechnikai szempontból az adatok rendelkezésre állnak. Nagy valószínûséggel megjósolható, hogy az orvosok idô, szándék és finanszírozás hiányában egyhamar nem szándékoznak a „felhôbôl” elemezgetni betegeik gyógyszerkiváltási szokásait. A gyógyszertáraknál hasonló okok miatt nem valósul meg a monitorozás. A krónikus népbetegségben szenvedôk életminôsége szempontjából nagyon hasznos lenne egy olyan szisztéma kialakítása, amely az adagolási elôírásnak megfelelôen monitorozná a gyógyszerfelhasználást, és figyelmeztetne a szükségessé váló újabb gyógyszerbeszerzés esedékességére. Az emelt szintû gyógyszerészi gondozás fontos eleme lehet egy ilyen tevékenység, ami a páciensekbôl a törôdés, az odafigyelés érzésének élményét váltaná ki.
Dr. Matejka Zsuzsanna
szakgyógyszerész
