A Nagy Testvér a gyógyszereinkre is figyel

Az orvosok és a biztosítók fenntartásai is lassítják az okosmedicina terjedését

Egyelőre erősen döcögve halad a betegek gyógyszerszedését a lehető legközvetlenebbül ellenőrizni képes, Amerikában már engedélyezett termék elterjedése, mert az orvosok sem biztosak benne, hogy ez a jó megoldás. A fejlesztések azonban nem állnak le. Milyen etikai-, szakmai dilemmákkal kell szembenézni az adherencia javítására hivatott eszközök használata során?

Az egészségügyi mobilapplikációkról, és a hozzájuk kapcsolódó digitális eszközökről szóló cikkünkben majdnem egy éve írtunk az Abilify MyCite nevű gyógyszerről, mely a hatóanyag mellett egy szenzort is a gyomorba juttat, hogy az ott aktiválódva jelezze: a beteg valóban bevette a pirulát. Nemrég a Washington Post számolt be arról, hogy az Egyesült Államok gyógyszerügyi hatósága (FDA) által már 2017-ben engedélyezett, forradalmi technológia terjedése a vártnál sokkal lassabban halad, alig néhány beteg használja – részben a magas ára, részben az orvosok és a biztosítók fenntartásai miatt.

Akadály lett a paranoia

A kudarc első pillantásra meglepő, mert a termék az egyik legnagyobb megoldatlan gyógyszeripari problémára, az adherencia hiányára, vagy nem elégséges szintjére nyújt minden eddiginél jobbnak tűnő megoldást. A megcélzott betegcsoport is tökéletes választás, hiszen az eredeti gyógyszer, a másfél évtizede létező Abilify a skizofrénia kezelésében használatos. Az efféle mentális betegségekben szenvedő páciensek pedig különösen hajlamosak elhanyagolni a terápiájukat. Csakhogy a két változat – a sima Abilify és a szenzorral felturbózott – ára között nagyjából harmincszoros a különbség. Ennél is nagyobb gond, hogy a Washington Post cikke szerint a pszichiáterek nem hisznek abban, hogy betegek tömegei hajlandók lennének szedni az új tablettát. A skizofrénia különböző fajtái ugyanis gyakran járnak együtt paranoiával. Az pedig a lehető legkevésbé alkalmas állapot arra, hogy valakit rávegyünk: nyeljen le egy szenzort, ami a gyomrából küld majd jelzéseket.

A technológiában persze ettől még lehetnek óriási lehetőségek. Több olyan fejlesztésről is tudni, amelyek hasonló elven alapulva, de más betegségekre koncentrálva javítanák a páciensek együttműködését. Ezekben az esetekben kóros paranoiával nem feltétlenül kell számolni, érthető gyanakvással viszont igen, elvégre a privát szférába való durva beavatkozásról, amellett érzékeny személyes adatok továbbításáról van szó. Etikailag elfogadható-e vajon a beteg ilyen mértékű ellenőrzése a saját gyógyulása érdekében?

Nálunk is elkelne a segítség

“Egészségveszteséget és konkrét gazdasági veszteséget is okoz a gyógyszerek nem megfelelő alkalmazása – szögezte le a technológia létjogosultságát firtató kérdésünkre dr. Szökő Éva, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke. – Kevés a hazai adat, de volt egy európai felmérés a betegek adherenciájáról, ebben Magyarország elég rosszul teljesített. Nemhogy egy krónikusan alkalmazott vérnyomáscsökkentő esetében, ahol egy év után általában drasztikusan romlik a betegek fegyelme, de már egy antibiotikum-kúra esetében is. Azt is tudjuk, hogy nálunk riasztóan sok az elkerülhető halálozás, és nemcsak a megelőzés hiánya miatt, hanem azért is, mert nem, vagy nem megfelelően használjuk a gyógyszereket. A szív-érrendszeri és a légúti megbetegedések, illetve általában a krónikus, elhúzódó betegségek érintettek leginkább.”

A terápiák felét tartják be

Hasonló tapasztalatokról számolt be dr. Somogyi Orsolya, a szakmai szervezetek által elindított Gyógyszereim 5xM adherenciaprogram egyik vezetője is. “Terápiás területtől függően erősen változó a helyzet, de a hazai adatok szerint átlagosan a páciensek 50 százaléka tartja a terápiát, a másik fele nem igazán. A krónikus légúti megbetegedésekben szenvedők adherenciája különösen alacsony, például a COPD-seknél két éven belül akár 30 százalékra is csökkenhet a tüdőgondozásra visszajárók száma. Ezt látni már a gyógyszerkiváltási statisztikákból is: a rohamoldót jellemzően kiváltják, de a bázisterápiát elhanyagolják. Kardiovaszkuláris betegségeknél az egyik legrosszabb gyógyszerkiváltási arány a sztatinterápiában figyelhető meg. Súlyos tünetekkel járó vagy rövid lefutású betegségek esetén persze sokkal jobban figyelnek a gyógyszerszedésre a betegek.”

Fotó: 123rf.com

Kiderülhet: ki rontotta el?

Fontos megjegyezni, hogy ketté kell választani a jelenséget. Az egyik eset, hogy az adherencia hiánya nem szándékos, a beteg egyszerűen nem értette meg az utasításokat, vagy feledékenységből nem követi őket. A másik, hogy tudatosan nem működik együtt, nem fogadja el a terápiát, esetleg egy idő után öndiagnosztizál és arra jut, hogy már nem kell szednie a gyógyszert. Holott ezt alighanem akkor is rosszul teszi, ha a tünetei adott esetben valóban enyhültek vagy akár meg is szűntek. A kardiovaszkuláris betegségek többségének, például, sokáig nem észlelhetők a tünetei, következésképp a gyógyszer nem okoz észlelhető változást a beteg állapotában, a feladata a szövődmények megelőzése lenne.

Mindennek azért van jelentősége, mert a MyCite-hoz hasonló eszközök már azzal is képesek segíteni, hogy adnak egy képet az orvosnak a beteg együttműködési hajlandóságáról. Sokszor nehéz eldönteni, hogy mitől eredménytelen egy terápia: rosszul volt beállítva a gyógyszerezés, vagy a beteg nem vette be, amit kellett volna? Önbevallási alapon ennek megállapítása értelemszerűen sokkal bizonytalanabb. A szenzoros okoseszközökkel összekötött megoldások visszajelzéseiből látható az együttműködés mértéke, sőt a beteg akár figyelmeztetést is kaphat a megfelelő időben, hogy ne felejtse el bevenni a szert.

Egy kórházban könnyebb lehet

Somogyi Orsolya szerint azonban Magyarországon a szenzoros gyógyszerek használatának bevezetése fekvőbetegeknél, kórházi-klinikai környezetben, egyfajta minőségbiztosításként megoldhatóbbnak tűnik, mint a járóbeteg-ellátásban. “A lakóhely közeli ellátásokban akkor lehetne az ehhez hasonló technológiai fejlesztéseket ténylegesen kihasználni, ha az orvosok és az egészségügyi szakemberek általános leterheltségének egyéb faktorait már megoldottuk. Illetve amikor már a betegek is értik az adott technológia előnyeit, és az adataik védelmével kapcsolatos jogaikat” – mondta felvetésünkre.

A cikkünk elején említett aggályok és nehézségek miatt valószínűleg évekre vagyunk még attól, hogy a módszer bevett, elterjedt legyen, de az biztos, hogy óriási fejlesztések folynak ezen a területen, számos technológiai vállalat hatalmas pénzeket fektet a kutatásokba. Teszi ezt éppen azért, mert jelentős összegek megtakarítását lehetne elérni hatékony eszközök megalkotásával. “El kell ismerni, hogy az eddigi törekvések a betegek együttműködésének javítására nem olyan sikeresek, mint amit reméltünk. Vannak országok, ahol a gyógyszerészek felhívják és kikérdezik a betegeket, de nyilván nem kell részletezni, mennyivel eredményesebb lehetne egy automatizált eljárás” – mondta Szökő Éva.

Vannak más tartalékok is

Somogyi Orsolya úgy véli, a fiatalabb korosztálynál alighanem hasznos bevezetni a gyógyszerszedéssel kapcsolatos technológiai újdonságokat, de igenis nagy szükség van az edukációra. “Egészen biztos, hogy lehet javítani a helyzeten. A belső motivációt és az egészségtudatosságot kell erősíteni a betegekben. A széles körű együttműködéssel elindított Gyógyszereim 5xM program pilot időszakában az egészségműveltség fejlesztésére koncentráltunk, és már most látszik, el lehet érni, hogy a betegek merjenek kérdezni a gyógyszertárakban, így tudatosabbak lesznek, és ezáltal az adherencia is javul. Magam is dolgozom gyógyszertárban nap mint nap, a kollégáimmal próbálunk betegbarát modelleket bevezetni, és érezzük, hogy a visszajáró betegek jobban odafigyelnek. A szemléletformálás azért is kívánatos, mert ezzel akár egészségügyi közköltségeket is meg lehet takarítani. Vannak kutatások, amelyek szerint az eredményt tekintve, akár újabb hatóanyagok vagy gyógyszerformák kifejlesztésével is felérne egy adott terápiában, ha a gyógyszerszedéssel kapcsolatos adherenciát javítani tudnánk.”

Ígéretes, de problémás

Szökő Éva szerint éppen az adherencia javítására irányuló próbálkozások tapasztalatai teszik indokolttá a modern megoldások használatát, az edukáció megtartása mellett. “Nem mellékes szempont, hogy ha egy beteg egyáltalán nem együttműködő, akkor teljesen fölösleges a közösség pénzét arra költeni, aminek semmi hatása. Hosszú távon megéri tehát bevonni a technológiát. Nem látok olyan szakmai érvet, amely az ilyen fejlesztések ellen szólna, de természetesen sok múlik azon, hogy az adatvédelmi szabályozás és maga az adatvédelem megfelelően működik-e. Értelemszerűen a beteg hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy bárki, ez esetben az orvosa, megkapja a rögzített információkat” – tette hozzá az MGYT elnöke.

Somogyi Orsolya szerint ugyanakkor etikai szempontból is komoly kérdéseket vet fel a szenzoros gyógyszerszedés egészségügyi szakemberként, távolról történő nyomon követése. “Jelen körülmények között nem gondolom, hogy a betegségek szélesebb körében egy ilyen ellenőrzés és folyamatos nyomon követés lenne az orvos és a gyógyszerész fő feladata. Ugyanis ezzel nem az adherenciát növelnénk a betegek gyógyszerszedési szokásainak és egészségműveltségének a személyes fejlesztésével, hanem egy utasításalapú rendszert tudnánk visszaellenőrizni.”

Galambos Péter

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>