Az idei nyári hónapok elsősorban a hazai nyaralásokról szólnak. A koronavírus pandémia miatt kevesebbet repülünk, vonatozunk, ritkábban hajózunk. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy kiküszöböltük az utazási betegséget. Ez a kinetózis, ami az autós utazások, buszos kirándulások során is jelentkezhet, és a hányinger, hányás, fejfájás sok nyaraló számára okozhat kellemetlen órákat.
Az úti célhoz való megérkezés még nem jelenti azt, hogy a megpróbáltatásoknak vége szakad. A nyaralás alatt a többé-kevésbé idegen konyhával, az új ízekkel és a velük együtt járó sajátos mikroorganizmusokkal való „találkozás” hasmenést válthat ki. Hogyan lehet felkészülni ezekre a kellemetlenségekre, milyen tanácsokkal és patikaszerekkel láthatók el a nyaralni indulók?
Ha megviseli az utazás…
A kinetózis az iskoláskorú gyermekek szülei számára lehet a legismertebb. A leg-
gyakrabban 9-10 éves korban fordul elô, hogy hányingerrel, hányással, szédüléssel, fejfájással, sápadtsággal, verítékezéssel és étvágytalansággal küzd az autóban, buszban, repülôben vagy hajóban ülô személy. Ez persze nem jelenti azt, hogy felnôtteknél nem létezik kinetózis. Van, és igencsak kellemetlen lehet, ha a tünetek például az autót vezetô családtagnál jelentkeznek.
Fotó: 123rf.com
Az okok után kutatva leggyakrabban az úgynevezett szenzoros konfliktust írja le az irodalom. Ez azt jelenti, hogy a szem révén az agyba jutó információ, illetve az egyensúly- és mozgási szenzorok által közvetített információ ellentmondásban van egymással. Vagyis, ha az utas utazás közben az okostelefonját bámulja (ami látszólag nem mozog), miközben a vesztibuláris információk mozgásról tájékoztatnak, „összezavarodnak” az információk, és a következmény a kinetózis tünetegyüttese. Az imént vázolt kóroki teória alapján tanácsolható a kinetózisban érintetteknek az, hogy az utazásuk során ne a kezükben vagy a közelükben lévô tárgyakra (pl. könyv, tablet, e-book stb.) fókuszáljanak, hanem a távoli horizontot figyeljék, vagyis utazás közben nézzenek kifelé a jármûbôl, és a mozgó, suhanó tájat kémleljék.
Milyen patikaszert ajánlhat a gyógyszerész?
A kinetózis gyógyszeres kezelésének az alapját évtizedek óta az elsô generációs antihisztaminok (pl. dimenhidrinát, ciklizin, meklizin, prometazin) jelentik. Az elsô generációs antihisztaminok ezen a téren mutatott hatásosságát B evidencia-szint támogatja (= a bizonyíték egy randomizált, kontrollált vizsgálaton, vagy több nem randomizált, egybeesô konklúziójú tanulmányon alapul). Megjegyzendô, hogy – klinikai vizsgálatokkal alátámasztottan – a kinetózis kezelésében a modernebb, nem-szedáló, második generációs antihisztaminok alkalmazása nem vezet eredményre.
Hazánkban a felnôtteknek és a gyermekeknek elsôsorban dimenhidrinátot tartalmazó gyógyszerek ajánlhatók, életkortól és preferenciáktól függôen, különféle gyógyszerformában.
Fel kell azonban hívni a betegek figyelmét arra, hogy az elsô antihisztamin-gyógyszeradagot az utazás megkezdése elôtt kb. fél órával kell bevenni, vagy a végbélbe helyezni. Ezt követôen, az utazás alatt, szükség esetén újabb adag alkalmazható. Azzal is tisztában kell lenni, hogy ezek az antihisztaminok mellékhatásként álmosságot, bágyadtságot okozhatnak: tehát, indokolt a vigyázat a sofôröknél! A szakemberek tapasztalata („C-evidencia-szint”) azonban azt mutatja, hogy az utazási betegség panaszait az is enyhítheti, ha az utazó aktívan részt vesz a jármû irányításában, (pl. ô ül a volánnál), stabil pozícióban tartja a fejét és testét.
Akiket korábban már külföldön elért a kinetózis, azok a külföldi patikákban általában szkopolaminos szert kaptak a problémájuk orvoslására. Ôk többször keresnek a magyar patikákban is hasonló készítményt. Noha a kinetózis kezelésében az antimuszkarin vegyületek hatása is igazolt, és azt a legerôsebb evidencia-szint támogatja („A evidencia-szint”) a kinetózis kezelésére szolgáló antimuszkarin-tartalmú gyógyszerek Magyarországon nincsenek forgalomban.
Pusztán a vezetô tünetet, a hányást tekintve szóba jöhetne azoknak a hányáscsillapítóknak az adagolása, amiket például a kemoterápia mellékhatásaként fellépô hányás enyhítésére alkalmaznak,- azonban ez kinetózis esetén nem vezet eredményre. Utazási betegségnél a dopamin-, illetve szerotonin-antagonista hatóanyagok adása nem javallt.
Nem szedáló, természetes alternatívaként a gyógynövények is megemlíthetôk. Ezek közül a terhességi hányás kezelésében is ajánlott gyömbérnek tulajdonítanak antiemetikus hatást, bár tény, hogy kinetózisnál mindössze enyhe hatás rendelhetô hozzá.
Távolabbi úti cél, gyakoribb hasmenés?
A gyomor- és bélrendszeri megbetegedések az utazások, nyaralások során tapasztalt leggyakoribb megbetegedések. A statisztikák azt mutatják, hogy úti céltól függôen az utazók 30-70 százaléka szembesülhet hasmenéssel. Minél inkább idegen az utazó számára az új helyen a klíma és alacsony a közegészségügyi színvonal, annál valószínûbb, hogy fellép a hasmenés.
Ez egyben azt is jelenti, hogy ha az egzotikus úti célok helyett a helyieket választjuk, akkor a „magyar gyomor” számára szokatlan ízekkel, ételekkel és az idegen országok sajátos baktériumflórájával sem kell megküzdeni, és kisebb a rizikója annak, hogy hasmenés rontja majd el a nyaralást.
Fotó: 123rf.com
Mi váltja ki az utazások során tapasztalható hasmenést?
Az egészséges bélmûködés alapvetô feltétele a bélflóra egyensúlya, a bélben – normál körülmények között – található különféle baktériumok megfelelô aránya. Ha ezt az érzékeny egyensúlyt a szervezet számára ismeretlen mikroorganizmusok megzavarják, annak hirtelen fellépô hasmenés lehet a következménye. Az utazási hasmenés leggyakoribb okozói az Escherchia coli, a Salmonella, a Shigella és a Campylobacter baktériumok. Az idegen országokban, távoli tájakon honos baktériumtörzsekkel nem tud az immunrendszer megbirkózni, és ennek gyakran hasmenés a következménye. Az utazási hasmenés veszélye különösen magas azokban az országokban, ahol az általános higiéniai színvonal alacsony. A mosatlan zöldségek és gyümölcsök, a vezetékes víz és a nem kellôképpen átsütött húsok ugyanis mind-mind potenciális baktériumhordozók. Emellett, az utazással, átszállásokkal, idôzóna átugrásokkal járó stressz is okolható az utazási hasmenésért.
Patikaszerek utazási hasmenéstől szenvedőknek
A hasmenés kezelésében a legfontosabb teendô a folyadékpótlás, ami ideális esetben orális rehidráló oldatokkal valósítható meg. Akut hasmenés esetén – az életkortól és a hasmenés kiváltó okától függetlenül – a WHO és az UNICEF ajánlásaival egyetértésben a Gasztroenterológiai Világszervezet (WGO) a következô összetételû orális rehidráló sós oldat alkalmazását javasolja:
Egy liter vízre vonatkoztatva a következô sótartalommal:
Nátrium-klorid 2,6 g/l
Vízmentes glükóz 13,5 g/l
Kálium-klorid 1,5 g/l
Nátrium-citrát dihidrát 2,9 g/l
A folyadékbevitel mellett a tüneteket enyhítô, vény nélkül kapható patikaszerek alkalmazhatók. Adszorpciós elven mûködô hatóanyagok (pl. aktív szén, kaolin, dioszmektit), a bélfalat bevonó hatóanyagok (pl. zselatin-tannát), bélperisztaltikát mérséklô szerek (pl. loperamid), szekréciógátlók (pl. racekadotril) vethetôk be a gyorsabb gyógyulás érdekében.
Az egyik legszélesebb körben alkalmazott hatóanyag, a loperamid kapcsán megjegyzendô, hogy az csak 12 éves kor fölött adható. A loperamid a nem-komplikált hasmenéses esetekben alkalmazható rövid ideig, de számos esetben, például Salmonella, Shigella, Campylobacter, vagy Entamoeba speciesek okozta fertôzéseknél nem szabad loperamidot adni a betegnek. Figyelembe kell venni, hogy a véres széklet és a láz a loperamid kontraindikációi között szerepel.
Tudva azt, hogy a bélrendszeri mikrobiom egyensúlyának a megbomlása milyen lényeges az utazási hasmenés kialakulásában, logikus kezelési megoldásként kínálkozik a pre- és probiotikumok alkalmazása. Igazolt, hogy néhány probiotikus törzs (pl. Lactobacillus paracasei B 21060, L. rhamnosus GG, Saccharomyces boulardii CNCM I-745, S. cerevisiae) hatásosan képes csökkenteni az akut hasmenések súlyosságát és idôtartamát.
A vizsgálatokat legtöbbször gyermekpopuláción végezték, és a jól megválasztott probiotikum adása átlagosan 1 nappal rövidítette le náluk a hasmenéses periódust. A probiotikumok szedését a tünetek fellépésekor javasolt megkezdeni, és a hasmenés befejezôdése után még legalább egy hétig javasolható az alkalmazásuk. Míg a hasmenés kezelésében eredményesnek tûnnek a probiotikumok, addig a hasmenés megelôzésében kevésbé meggyôzôek a rendelkezésre álló adatok.
Az utazási hasmenések jelentôs része bakteriális eredetû, így az antibiotikum alkalmazás is racionális lépésnek tûnhet. Mégis, az orvosokat óva intik az „automatikus” antibiotikum-rendeléstôl, mivel az antibiotikumok szedése még a kórokozó ismeretében is alig rövidíti le a hasmenés gyógyulásának idejét. Egyes esetekben az antibiotikumok szedése kontraproduktív lehet, mivel a természetes bélflóra megzavarása miatt Clostridium difficile fertôzés léphet fel. Az irányelvek alapján az utazásos hasmenéseknek csak egy részénél (pl. egyes Salmonella-fertôzések) ajánlottak a mikróbaellenes szerek – orvosi javallatra.
Dr. Harsányi Mária
szakgyógyszerész
Forrás: (1) Golding JF et al. Pathophysiology and treatment of motion sickness.
Curr Opin Neurol 2015; 28:83–8.
(2) Brainard A et al. Prevention and treatment of motion sickness.
Am Fam Physician 2014; 90:41-6.
(3) World Gastroenterology Organisation Global Guidelines.
Probiotics and prebiotics 2017.
(4) World Gastroenterology Organisation Global Guidelines.
Acute diarrhea in adults and children: a global perspective. 2012.
