A patikusokat is fenyegeti a kiégés

Stressz, túlzott terhelés, elégtelen elismerés

A kiégés az ipari társadalmak szinte valamennyi dolgozóját veszélyezteti, sőt amint a koreai-német sztárfilozófus, Byung-Chul Han magyarul is megjelent sikerkönyve már a címében is állítja, egyenesen a kiégés társadalmában élünk. A jelenség az egészségügyben dolgozók körében az átlagosnál is nagyobb arányban jelentkezik, és egyes vizsgálatok szerint a gyógyszerészek ezen a téren még az orvosoknál is rosszabb helyzetben vannak.

Bár a kimerültséggel, csökkent hatékonyságérzéssel, deperszonalizációval és negatív attitűdökkel járó kiégés a betegségek nemzetközi osztályozása szerint nem betegség, hanem foglalkozási jelenség, súlyosan negatív fizikális és mentális kimeneteket eredményezhet, a kardiovaszkuláris betegségektől az elhízáson, szorongáson át a depresszióig. Az egészségügyben különösen nagy probléma, mert a gyógyszerész, orvos vagy nővér kiégése a páciensek egészségi állapotát is rontja, növeli a műhibák számát, csökkenti a betegelégedettséget.

Okok, kockázati tényezők

Az amerikai kórházi gyógyszerészek 61,2 százaléka számolt be nagyfokú kiégésről – írja Elizabeth H. Padgett és Glenn R. Grantner a Hospital/Health System nevű lapban tavaly megjelent összefoglaló közleményében (Pharmacist Burnout and Stress). A szerzők hangsúlyozzák, hogy ez az egészségügyi dolgozók körében az egyik legmagasabb arány: a kórházi gyógyszerészek között több az érintett, mint a sebészek, onkológusok vagy sürgősségi orvosok körében.

123rf.com

A kiégés felmérésének aranystandard eszköze a Christina Maslach által kifejlesztett kérdőív (Maslach Burnout Inventory, MBI), mely három csoportra osztott 22 kérdésre adott válaszok alapján számszerűsíti a munkához, munkahelyhez kapcsolódó negatív érzések frekvenciáját. Az MBI egyik változatát általában az egészségügyben dolgozók kiégésének mérésére dolgozták ki, speciálisan a gyógyszerészekre szabott variánsa nincs. A gyógyszerészi munkakörnyezetre adaptálva valószínűleg pontosabb eredményt adna, de amíg ilyet valaki ki nem fejleszt, addig be kell érnünk az MBI eredményeivel – jegyzi meg Padgett és Grantner.

Érzelmi keménység

Az MBI az érzelmi kimerültséget olyan kérdésekkel méri fel, mint hogy mennyire szívja le a válaszoló munkája az érzelmi energiáit vagy hogy a munkanapjai végén mennyire érzi magát elhasználtnak. A személyes hatékonyságérzés feltárásában ilyen állítások pontozása segít: „Könnyen megértem, hogy a betegek hogyan éreznek”, „Nagyon hatékonyan megoldom a betegek problémáit”. A deperszonalizáció dimenziójában pedig arra kell válaszolni, hogy amióta a megkérdezett a munkáját végzi, érzéketlenebb lett-e az emberek iránt vagy aggódik-e amiatt, hogy a munkája érzelmileg megkeményíti.

A kiégés okai, illetve kockázati tényezői között a következőket tartják számon:

  • túlzott munkaterhelés
  • szerepkonfliktusok és alacsony kontrollszint
  • elégtelen jutalmazás/javadalmazás
  • közösségi/társas támogatás hiánya
  • igazságtalan vezetői döntések
  • a dolgozó munkaideáljai és motivációi nem esnek egybe munkaköri lehetőségeivel

A gyógyszerészekre fókuszáló felmérések kockázatként jelzik azt is, ha a patikus úgy érzi, nincs elég ideje a feladatai elvégzésére, ha elégtelennek érzi a technikai lehetőségeit, illetve ha teljesítményértékelő rendszerben kell dolgoznia. Emellett a szignifikáns mértékű kiégéstől szenvedő gyógyszerészek körében az átlagosnál több az egyedülálló, a gyermektelen és a heti 40 óránál többet dolgozó.

Megelőzés: intézményi és személyes

A vizsgálatok szerint az egészségügyi dolgozók kiégésének megelőzésében leginkább az intézményi szintű megközelítések hatásosak. Az intézmény vezetőinek szem előtt kell tartaniuk és elő kell segíteniük a dolgozók jóllétét, a fizetést teljesítményfüggetlen faktorokra kell alapozniuk, lehetővé kell tenni a rugalmas munkabeosztást, a munka és magánélet egyensúlyát, és hogy a dolgozó olyan projekteken is dolgozhasson, ami kedves a szívének. Továbbá érdemes támogatni az interdiszciplináris és kollegiális együttműködést, erőforrásokat biztosítani a dolgozók fizikai és mentális egészségvédelméhez.

A megelőzés érdekes példájával szolgál egy amerikai családorvosok körében végzett 2019-es vizsgálat, mely szerint az orvosok kiégését és munkához kapcsolódó stressz-szintjét számottevően csökkentette, amikor praxisukban bevezették a gyógyszerész által végzett gyógyszerelés-menedzsment szolgáltatást (K. A. Funk és munkatársai; Journal of the American Board of Family Medicine).

Maguk a gyógyszerészek fizikai és mentális egészségi állapotuk karbantartásával, megfelelő testedzéssel, kiegyensúlyozott étkezéssel és relaxációs technikák elsajátításával tehetnek a kiégés ellen. Már kialakult kiégés esetén fontos, hogy a ma is élő társadalmi stigmák ellenére a patikus pszichológus, pszichiáter vagy egyéb terapeuta segítségéhez jusson. A kollégák egymásra is figyeljenek, és ne habozzanak kiégésgyanús munkatársukat mentálhigiénés segítőhöz, szupervizorhoz küldeni – hangsúlyozzák a szakemberek.

A közösség sokat segít

Az Egyesült Államok mellett Kanadában is vizsgálják a gyógyszerészek kiégését, illetve a megelőzés lehetőségeit. Az országban egyre több, a közvetlen lakossági gyógyszerellátásban működő gyógyszerész dolgozik alapellátási praxisközösségekben. Egy friss kanadai vizsgálat megállapította, hogy minél régebben dolgozik egy gyógyszerész ilyen kollegiális együttműködő környezetben, annál kevésbé jellemző rá a kiégés egyik dimenziója, a csökkent hatékonyságérzés (Hayley Bessette és munkatársai: Assessment of Burnout among Canadian Pharmacists Working in Team-based Primary Care Settings).  Az Innovations in Pharmacy című szaklapban közölt tanulmány idéz egy 2018-as amerikai kutatást, amely 53,2 százalékra teszi a kiégés által érintett gyógyszerészek arányát.

Az amerikai gyógyszerészszervezet folyóirata, a JAPhA márciusi cikke (S K. Patel és munkatársai: Kiégés a közvetlen lakossági gyógyszerellátásban dolgozó gyógyszerészek körében – prevalencia, rizikótényezők) szerint gyakoriság a koronavírus-járvány alatt tovább nőtt: az MBI-t kitöltő gyógyszerészek 74,9 százaléka bizonyult kiégettnek a három dimenzió legalább egyikében. Érzelmi kimerüléstől szenved 68,9 százalékuk, deperszonalizációval küzd 50,4 százalékuk, csökkent a hatékonyságérzése 30,7 százalékuknak. A cikk szerint jelentős kockázati tényezőnek számít a rövid munkatapasztalat és az, ha patikaláncnál dolgozik az illető. A magyar gyógyszerészekről egyelőre nincsenek releváns adatok

dr. Kazai Anita
orvos

Krónikus unalom

A kiégés mellett nem jut elég figyelem arra az állapotra, amikor valaki krónikusan unja a munkáját, pedig az sem kevésbé ártalmas – írta nemrég megjelent cikkében a BBC internetes oldala. Az angol burnout mintájára a boreout kifejezéssel leírt jelenséget nem a felborult munka-magánélet arány jellemzi, hanem egyszerűen az, hogy az illető nem látja meg az értelmet a feladataiban. Az egészséget érintő következményei azonban hasonlóak, és nyilván a munkaadónak is ugyanolyan hátrányos, ha az alkalmazottja ebben szenved. Egyáltalán nem csak a hónapszámra tennivaló nélkül üldögélő biztonsági őrök problémája, a kutatások szerint minden iparágban előfordul, a kiskereskedelemtől a taxisokon át egészen a pezsgő Szilícium-völgy technológiai cégeiig.

Megjelent a Pirulatrend 2021. szeptemberi számában.