A külföldön dolgozó magyar gyógyszerészek tapasztalatait bemutató sorozatunk mostani főszereplője annyiban kakukktojás, hogy nem él és korábban sem élt az adott országban – a határhoz közel lakva megteheti, hogy csak dolgozni jár át. Dévai-Bauer Ágota ezt azonban már több mint 10 éve teszi, így ingázóként is részletes ismeretekre tett szert az osztrák gyógyszerészetről.
„Szombathelyi vagyok, sok Ausztriába ingázó ismerőst láttam magam körül, így már az egyetemi évek alatt eldöntöttem, hogy kipróbálom magam külföldön. Egyszer a regensburgi klinika főgyógyszerésze tartott előadást a SOTE-n, az ő révén kerültem gyakorlatra a klinikára. Ez fontos volt, nemcsak szakmailag, hanem a nyelvtanulás szempontjából is. Később, még harmadévesként, a határ menti patikáknál próbálkoztam, míg sikerült egy gyakornoki helyet elcsípnem” – emlékszik vissza pályakezdésére Dévai-Bauer Ágota.
123rf.com
Hozzáteszi, a némettel a regensburgi időszak ellenére is voltak eleinte gondjai, elsősorban a helyi akcentus miatt, és közben végig kellett járnia a szamárlétrát. Hiába volt már végzett gyógyszerész, kezdetben az asszisztensekkel együtt takarított, aztán teákat készített, kenőcsöket kevert, és három év alatt jutott el oda, hogy expediálhatott is. „Ez nem annak szólt, hogy külföldi vagyok, a frissen végzett osztrákok is így kezdik. Aztán viszont egy munkatárs felmondása miatt rögtön a mélyvízbe kerültem, ott álltam egyedül tizenöt asszisztenssel és napi hétszáz beteggel.”
Mindenki részmunkaidős
Megállta a helyét, így ma már két osztrák patikában dolgozik, de nem helyettesítő gyógyszerészként: mindkét helyen alkalmazott, részmunkaidőben. „Ez nagyon népszerű megoldás itt, nem is igen ismerek olyan kollégát, aki teljes állásban lenne egy helyen” – jegyzi meg. A két munkahelyéből az egyik most is ugyanaz, ahol kezdett, Oberpullendorfban (Felsőpulya), a másik közelebb van, Rechnitzben (Rohonc). „Egy ideig, mielőtt megszülettek a gyerekeim, itthon is helyettesítettem környékbeli gyógyszertárakban, hétvégenként, illetve nyáron” – jelzi, hogy van összehasonlítási alapja.
Kérdésünkre megerősíti, hogy a más munkát végzők számához képest elég kevés magyar gyógyszerész dolgozik Ausztriában, még a határhoz közeli területeken is. „Ennek szerintem az a fő oka, hogy nagyon szigorúan veszik a nyelvtudást, az itteni kamara ugyanis azt vallja, hogy csak akkor lehet felvenni a versenyt az online szolgáltatókkal, ha nagyon kompetensek vagyunk. Ehhez pedig muszáj jól beszélni a nyelvet.” Ágota szerint ezért nagyon kevés olyan gyógyszertárvezető van, aki bevállalja, hogy ad a külföldi jelentkezőnek fél évet a betanulásra. Még az esetleges alacsonyabb fizetés sem jelenthetne előnyt a vendégmunkásoknak, mert egységes bértábla határozza meg a járandóságot.
Több lett az üres állás
Mindez arra utal, hogy munkaerőhiány sincs. „A többi tartományban lehet, hogy más a helyzet, de itt, Burgenlandban tényleg nincs, illetve eddig nem volt. A járvány alatt azért sokan elhagyták a pályát, a gyógyszerészek és az asszisztensek közül is, mert óriási volt a teher rajtunk. A mi gyógyszertárunkban szerintem egy éven át senki sem volt szabadságon” – idézi fel az utóbbi éveket. A munka azért is volt sok, mert Ausztriában a tesztelést részben a patikák végezték. (Ami egyébként sok olyan gyógyszertárnak mentőöv volt, amely a korlátozások miatt gyakorlatilag a teljes forgalmát elvesztette.) „Most tehát több a nyitott állás, mint korábban, ennek hatására a tulajdonosok talán rugalmasabbak lesznek. Ugyanakkor azt hallottam, hogy újabban különbözeti elméleti vizsgára kötelezik a más országban diplomát szerzetteket”.
Az oltásokban egyelőre nem vesznek részt a patikák, részben az orvosi kamara tiltakozása miatt, de úgy gondolja, előbb-utóbb eljön az idő, amikor a nem kötelező oltásokat be lehet adatni egy osztrák gyógyszertárban. „Ez nemcsak a finanszírozás miatt lenne fontos, de azért is, hogy a patika társadalmi jelentősége megmaradjon. Láttuk, hogy a járvány alatt ez mennyit számít, a betegek hálásak voltak azért, hogy mi nyitva vagyunk, amikor az orvost nem tudják elérni. A krízisből ebből a szempontból jól jöttünk ki”. A járvány előtt végeztek másféle szolgáltatásokat is, így vércukormérést, vérnyomásmérést, cégeknek szervezett csoportos tanácsadást – szeretnék, ha ezek lassan mind újraindulnának. A személyes gyógyszerelési tanácsadás is jó lenne, de ez időhiány miatt kevésbé megvalósítható.
Saját termékeket fejlesztenek
Úgy véli, a legnagyobb különbség a hazai viszonyokhoz képest a nagyobb szakmai szabadság. „Sok a szabály, mégis van ezeken belül mozgástér. Nagy a döntési szabadságom, például, receptköteles készítmény recept nélküli kiadásában, ha indokoltnak látom.” Ehhez kapcsolódik, hogy noha a magizás arányaiban nem jelentős, sok patika készít saját termékeket.
„Nekünk van babakanőcsünk, köhögés elleni balzsamunk, herpeszkenőcsünk, aranyérkenőcsünk. Ez különösen akkor fontos, ha hiány alakul ki egy népszerű termékből: ilyenkor pár héten belül igyekszünk megjelenni egy saját fejlesztésű helyettesítővel. Most például nem lehet kapni gyári aranyérkenőcsöt, mert a hatóság elrendelte, hogy a tubusok adagolóját külön engedélyeztetni kell.” A helyettesítő termékek szabályozása – ha nem nagy tételben, logóval ellátva árulják –, meglehetősen laza: „A FoNo megfelelője itt is megvan, de nem kell hozzá tűzön-vízen át ragaszkodni, ez is része a szakmai szabadságnak – a betegellátás folyamatossága fontosabb szempont, mint a ragaszkodás a szabályokhoz.”
Indul az e-recept-rendszer
Van persze, amiben az osztrákoknak van lemaradása: az e-recept egyelőre gyerekcipőben jár az országban, csak most nyáron indul majd az átállás. Ágota arra számít, hogy adódnak majd vele nehézségek, nemcsak a patikusoknak, hanem az orvosoknak, biztosítóknak is.
A támogatások kifizetése nem a legbarátságosabb az osztrák rendszerben, a patikáknak lényegében két hónapra előre maguknak kell megfinanszírozniuk a gyógyszerforgalmat, ennyi időbe telik, míg a biztosítók feldolgozzák a recepteket. Így ha, mondjuk, egy hónapban befut három darab 25 ezer eurós gyógyszer, az elég komoly teher. Jelentős tőke kell tehát egy gyógyszertár elindításához. Cserébe a gyógyszertárban árusítható termékek köre sokkal szélesebb, mint idehaza, és nagy az ebből származó bevétel. Az OTC-vel együtt a teljes forgalom 30-40 százalékát teszi ki.
Szűrik a kínálatot
„Ez természetesen azzal jár, hogy bele kell tenni a szellemi tőkét. A nagy kínálatot meg kell szűrni, hogy tényleg csak jó termékeket áruljunk, és közben rendszeresen küldjük az asszisztenseket továbbképzésekre. Sokáig ment a vita, például, a CBD-termékekről, hogy szabad-e egyáltalán árulni őket, illetve minek minősülnek, aztán végül nem lett semmi korlátozás, amiben talán annak is van szerepe, hogy van ezen a piacon egy nagy osztrák cég” – említ egy esetet a közelmúltból. Az asszisztensek alapképzése egyébként hároméves, ennek nagy részét patikában töltik, sokan már érettségi előtt jönnek. A gyakorlat ugyan a patikák 80 százalékában az, hogy a gyógyszerészek expediálnak, de az asszisztensek is jogosultak rá.
Ami a piac szerkezetét illeti, nagy láncok egyáltalán nincsenek, ellenben rengeteg a családi vállalkozás – és összességében jóval kevesebb patika működik, mint Magyarországon. OTC-termékeket nem szabad gyógyszertáron kívül árulni, a házhozszállítás azonban működik, sok a patikai webshop, és ezeket elég szigorúan, évente kétszer ellenőrzik. Engedélyezett a csomagküldés is, ezen a piacon egy holland cég a legnagyobb szereplő. „A helyi kamara még harcol ez ellen, de most már aligha van sok esélye útját állni”.
Megjelent a Pirulatrend 2022. májusi számában.