A tudomány most megmutatja, mit tud

A SciCons Kft., bár már másfél évtizede gyártja a duplaszálú RNS-eket felismerni képes antitestjeit, a koronavírus-járványban lett híres arról, hogy a Nógrád megyei Szirákról mások mellett a vakcinagyártóknak is szállítja a minőségellenőrzéshez használt termékét. A cég társalapítóját, Lukács Noémit elsősorban a tevékenységük üzleti oldaláról kérdeztük, de beszélt arról is, hogy szerinte mi a járvány jó oldala.

Egyedül a SciCons foglalkozik az anti-dsRNS antitestek gyártásával a világon vagy van valamilyen konkurenciájuk?

Túlzás nélkül mondhatom, hogy a piac a mi ellenanyagunkat tekinti az aranysztenderdnek. Hosszú ideig teljesen egyedül voltunk, és ma is messze piacvezetők vagyunk. Újabban azért meg-megjelennek jobb-rosszabb termékek, mert bár ez egy kicsi piac, de ha nő a kereslet, akkor mindig támad konkurencia.

Mit gondol, miért nincs több versenytársuk?

Ez egy niche piac, amit mi teremtettük meg, így a potenciális vevők mind hozzánk kötik. Eleinte ingyen adtam az ellenanyagot annak, akinek szüksége volt rá, ahogy ez a tudomány világában szokás. Nem üzleti alapon gondolkoztam akkor. Később, amikor épp elfogyott a kutatási pénz, kezdtünk csak el töprengeni azon, hogy hogyan lehetne legalább az önköltséget kitermelni. Eltartott majdnem tíz évig, hogy a szakma elfogadja, a technológiánk igenis működik. 2005 környékén volt az áttörés. A mi munkánk mellett kellett hozzá az is, hogy mások megismételjék a kísérleteinket, és igazolják, hogy a vírusok sokszorozódásakor megjelennek a duplaszálú RNS-ek, és az ellenanyagunk ezeket specifikusan felismeri.

Fotó: Markovics Gábor

Mekkora növekedési potenciál lehet még a cégben? Sok vállalat tervez a következő években olyan technológiát alkalmazni, amelyhez a termékük nélkülözhetetlen?

Eddig évente átlagosan 30 százalékkal nőtt a bevételünk. A legidősebb lányom öt éve vette át a cég vezetését, azóta megötszöröztük a forgalmat. Van még növekedési potenciál, mert mRNS-alapú vakcinából és gyógyszerből egyre több lesz, függetlenül a mostani járványtól. Ennek a technológiának a személyre szabott gyógyításban is fontos szerep juthat. Mi mindig előbb érzékeljük ezeket a trendeket, mint a közvélemény: azokkal a cégekkel, amelyek most a címlapokon vannak, évek óta kapcsolatban vagyunk, a termékünkre ugyanis azelőtt van szükség, hogy a gyártást elindítják.

Az mRNS-technológia tehát valóban forradalmat jelent a vakcinaiparban? Számíthatunk rá, hogy olyan betegségek ellen is hamarosan lesz hatékony oltás, mint a Dengue-láz, a nyugat-nílusi láz, a HIV, a MERS, a Zika vagy a Marburg-vírus?

Szerintem igen. Nem állítom, hogy a felsoroltakra mind hamarosan lesz vakcina vagy gyógyszer, de az biztos, hogy a mostani járvány nagy lökést adott általában a tudományos kutatásoknak. Van pénz és van társadalmi igény, támogatottság, érdeklődés. Az emberek szeretnek nevetgélni azon, hogy mindenki virológus szakértővé vált, de ez valójában jó dolog: kimondom azt, hogy mRNS, és ha nem is érti mindenki, pontosan mit jelent, sokan el tudják helyezni legalább nagyjából. Fejlődik a közvélemény tudása. Az pedig, hogy a tudomány most ilyen látványosan meg tudja mutatni, mit tud, szédületesen jó. Bár most mindenki a fertőző betegségekre koncentrál, a különböző krónikus, rákos vagy öröklött megbetegedések továbbra is itt vannak velünk, és ezek leküzdésére is sok erőfeszítés irányul, az RNS-technológiáknak még rengeteg alkalmazási területe lehet.

Marad-e idejük, energiájuk új projektekre, kutatásokra? Milyen irányban innoválnak?

Ha az ember dolgozik, ötletek is születnek. Az a baj, hogy az innovációhoz nagy szükségünk lenne kutatásvezetőkre, hogy engem tehermentesítsenek, de hiába szép hely Szirák, az ide vezető utak minősége egyszerűen elriasztja a jelentkezőket. Mostanában nagyon leköt minket a gyártás, a szokásosnál is fontosabb, hogy időben tudjunk szállítani, így az ötleteinkkel nem tud lépést tartani a megvalósítás.

Van valamilyen együttműködésük hazai egyetemekkel, kutatóhelyekkel?

Nagyon kell figyelnünk arra, hogy mit adunk ki a kezünkből, és hogyan tudjuk kontrollálni a folyamatokat, de többször kerestünk meg partnereket. Egy-egy feladat erejéig voltak is nagyon jó együttműködések, de nem bizonyult mind sikeresnek. A hazai felsőoktatásban nagy probléma az állandó átszervezés, a vezetők cserélődése. Nem elég érett ez a közeg a hosszú távú együttműködésekhez. Jellemző történet, hogy béreltünk egy egyetemi labort, olyan eszközökkel, amelyek a sziráki laboratóriumunkból hiányoztak. Az idősek védelmében nemrég hoztak egy szabályt, mely szerint 60 év felettieknek nem szabad belépni, így ki lettem zárva a saját laborunkból. Kellett gyorsan vennünk egy nyolcmillió forintos eszközt, és nem is tudtunk pont olyat beszerezni, amilyet akartunk, mert azonnali szállítással kellett.

A multik szívesen vásárolnak fel efféle, kicsi, de technológiailag nagyon fejlett cégeket. Kaptak már ajánlatot valamelyik gyógyszeripari óriástól?

Igen, több cég is keresett ilyen ajánlattal. Ez a kis cégek sorsa. A tudomány nem statikus, ezen a területen minden változásban van, az én egyetemen szerzett tudásom is nevetséges már ahhoz képest, amit ma tudunk.

Egyáltalán miért döntött úgy, hogy a szakértelmét nem egy nagyvállalaton belül kamatoztatja, hanem saját céget alapít? Biztos nem ez az egyszerűbb út.

Mindig is kutató akartam lenni, a kutatás szabadságát élvezni és a fiatalabb nemzedéket képezni. Nem gondolkodtam cégekben, Németországban sem jelentkeztem sehova, pedig például az időközben óriásvállalattá nőtt Qiagen összes vezetője arról a tanszékről indult, ahol dolgoztam. Valami módon persze szerettünk volna pénzt keresni azon, amit kifejlesztettünk, így végül a cégalapítás mellett döntöttünk. De a mai napig kicsit úgy működünk, mint egy kutatócsapat, nem egyszerűen terméket értékesítünk. Érdekel minket, hogy mit csinálnak a vevőink, követjük a munkájukat, elolvassuk és gyűjtjük a cikkeiket, tartjuk velük a kapcsolatot. Sokáig egyáltalán nem költöttünk reklámra, minden ügyfelünk publikációk alapján talált ránk. Ez biztos nem az, amit az üzleti tankönyvek a kis cégek működéséről írnak, de nekünk bejött.

Tagjai a Magyar Biotechnológiai Szövetségnek. Mekkora nemzetközi súlya van a hazai biotech iparnak?

Messze nem akkora, amekkora lehetne. Sok kis cég érdemén alul finanszírozott, kiszolgáltatott állapotban küszködik. Ha kerül is pénz, az adminisztráció lassú. Mi egyszer nyertünk egy pályázaton húszmillió forintot, a Zika-vírusra fejlesztettünk volna egy terméket, de mire megkaptuk a pénzt, a Zika-probléma már megoldódott. Emlékszem, a németek a kilencvenes évek közepétől rengeteg pénzt adtak ilyen cégeknek, aztán a többségük ugyanúgy tönkrement, mint más szektorokban, de mégis volt értelme, mert a szakembereiket otthon tartották, és végül meglett az eredménye. De Nyugat-Európának is bőven van tennivalója az Egyesült Államokkal összehasonlítva. Kína szerepe is egyre nagyobb, sok szolgáltatást európai cégnél rendelünk meg, de a tényleges szolgáltatás Kínából jön. A biotech iparnak egyébként az is jót tenne, ha a génmódosításhoz másként állna a közvélemény. Nevetséges, hogy a GMO-t halálos veszélyként emlegetik, ugyanakkor a vektorvakcinák ellen senkinek sincs kifogása, holott azokat is génsebészeti eljárással készítik. Mindennapi példa az inzulin, azt is GMO-kkal állítják elő.

Ön mellett egy másik magyar kutatóról is sokat írtak az elmúlt hónapokban, és a cégük honlapján a publikációs listában is feltűnik. Ismeri személyesen a BioNTechnél dolgozó Karikó Katalint?

Igen, régóta. Már hazajöttem Magyarországra, amikor megkeresett egy kutatási projektje kapcsán, és aztán az ellenanyagainkat is használni kezdték. Őket és a többi nagy céget is régebbről ismerjük, nem a koronavírus-járvány miatt.

Ránézésre van hasonlóság az életútjuk között, mindketten külföldre mentek, és dolgoztak, kutattak Németországban. Mit gondol, akkor is nemzetközileg elismert tudósokká váltak volna, ha itthon maradnak?

Nem valószínű. Amit régen a reménybeli mesterek csináltak, bejárni Európát és tapasztalatot szerezni, az most is hasznos. Különösen, ha valaki megteheti, hogy hosszabb ideig tud maradni egy, a számára megszokottól eltérő közegben. Ilyenkor többet tanul, mélyebben belelát a dolgokba az ember.

Beoltották már valamelyik koronavírus-vakcinával?

Regisztráltam, és látom, hogy már a nálam fiatalabbakat is oltják, de engem még nem kerestek. A környezetemben viccelődnek is azzal, hogy mennyit segítem az oltóanyagok gyártását, de engem bezzeg nem olt be senki. Gondolom, hamarosan azért sorra kerülök.

Megjelent a Marketingpirula 2021. márciusi számában.