Alig ismert összetevők

A bór, a mangán, a molibdén és a réz bevitelének kérdései

Csupán az összetevők számának maximalizálása miatt kerül a bór, a mangán, a molibdén és a réz az étrend-kiegészítőkbe, vagy valóban szükségszerű e nyomelemek pótlása? Egyáltalán, milyen szervezetbeni funkciójuk van ezeknek a kevésbé kutatott nyomelemeknek?

Elsőre úgy tűnhet, hogy a bór (B) mint nyomelem fontosabb a növényi, mint az emberi szervezet számára. A bór ugyanis alapvető komponens a növényi sejtfal felépítéséhez, a beporzás folyamatához vagy a magképződéshez. Ezzel szemben a humán szervezetben a bór rendeltetése alig ismert. Feltételezhető, hogy szerepet kap a reprodukcióban, a kalcium anyagcseréjében, a csontképződésben, az agyi funkciókban vagy éppen az immunrendszer működésében, de erről hiányosak az ismereteink. Ezzel is magyarázható az, hogy nem sorolják a létfontosságú elemek közé.

123rf.com

Nem tudjuk például, hogy a bór hogyan szívódik fel a bélcsatornából, de valószínű, az emberi szervezetben jelen vannak azok a mechanizmusok, amelyek a bórháztartás egyensúlyát hivatottak biztosítani. Ezek a folyamatok a táplálkozással történő nagyobb bórbevitelnél is gondoskodnak az szervezetbeni egyenletes bórszintről.

Kávéban, borban, sörben is van

A napi szükséges/ajánlott bórbevitelről nem állnak konkrét számok rendelkezésre. Mindössze annyi lelhető fel a szakirodalomban, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint felnőtteknél a napi 1-13 mg biztonságosnak tekinthető. A bór fő táplálékforrásai között a gyümölcsök és a hüvelyesek említhetők, de a kávé, a bor és a sör is tartalmazza. Egy alma, egy őszibarack vagy egy pohár szőlőlé 0,5-0,8 mg bórt juttat a szervezetbe.

Meglepő, de nem ismert az sem, hogy mik a bór hiányállapotának a jelei. Korlátozott mennyiségű információ és adat alapján feltételezhető, hogy a bórhiány érinti az agyműködést, posztmenopauzális nőknél csökkenti az ösztrogénszintet, kedvezőtlenül hat a plazma kalcium- és D-vitamin-szintjére, előnytelenül befolyásolva a csontsűrűséget.

Több étrend-kiegészítő tartalmazza a bórt, jellemzően 0,15-6 mg mennyiségben. Különféle vegyületek formájában juttatható be a szervezetbe, ilyen a bórsav, illetve a bór-glicinát, a bór-glükonát vagy a bór-citrát.

Az élelmiszerekkel vagy étrend-kiegészítőkkel bevihető bórmennyiséget tekintve nem kell túladagolástól vagy mérgezéses tünetektől tartani. Problémát elsősorban véletlenszerűen elfogyasztott nagy mennyiségű bór jelenthet (például ha egy gyerek megeszi a háztartási tisztítószert). Az ilyen balesetek nagyobb, néhány grammos mennyiségek esetében bőrpírt, hányingert, görcsrohamot, hasmenést, vesekárosodást, súlyos esetben halált okozhatnak.

Mangán: létfontosságú nyomelem

A mangán (Mn) számos enzim működéséhez szükséges nyomelem. Ezeken az enzimeken keresztül létfontosságú szerepet kap az aminosavak, a koleszterin és a szénhidrátok anyagcseréjében, a szabad gyökök semlegesítésében, a csontképződésben, a szaporodásban és az immunválaszban. Fellelhető a teljes kiőrlésű gabonában, a tenger gyümölcseiben, a diófélékben, a szójában és más hüvelyesekben, a rizsben, a leveles zöldségekben, a kávéban, a teában és számos fűszerben, például a fekete borsban. Egy adag mogyoró 1,3 mg, egy csésze fekete tea 0,5 mg mangánt tartalmaz.

A szakmai szervezetek felnőttek számára napi 1,8-2,3 mg mangán bevitelét tartják szükségesnek. Noha az emberi szervezet mangánszintjét nem mérik rutinszerűen, és az ellátottságra vonatkozó adatok korlátozottan állnak rendelkezésre, feltételezhető, hogy az emberek zöme kellő mennyiséghez jut a táplálék révén.

Szennyezésként veszélyes

A mangánhiány igen ritka, ezért a tünetei alig felderítettek. Valószínűsíthető, hogy a mangánhiánya zavart okozhat a csontok anyagcseréjében, a gyermekeknél a növekedés elmaradásához vezethet, továbbá bőrkiütések, a haj depigmentációja és fokozott premenstruációs fájdalom lehet az elégtelen bevitel következménye. Állatkísérletes eredmények alapján a mangánszupplementáció javíthatja a glükóztolerenciát, de ezt a felismerést humán vizsgálatok eredményei egyelőre nem erősítik.

A mangán jelen van többféle multivitaminban, jellemzően adagonként 1,0-4,5 mg mennyiségben. Különféle sók formájában (mangán-glükonát, -pikolinát, -szulfát, -citrát stb.) vagy aminosavakkal képzett kelátként fordul elő a készítményekben. Túladagolás és toxicitás a táplálékkal való bevitelnél nem fordul elő. Ellenben ha szennyeződésként (például belégzéssel) jelentős mennyiségű mangán jut a szervezetbe, akkor számolni kell központi idegrendszeri következményekkel, mozgáskoordinációs zavarokkal, izomgörcsökkel, depresszióval, alvászavarral vagy hallásvesztéssel.

Molibdén: ritka a hiánya

A molibdénből (Mo) a szervezetben úgynevezett molibdopterin keletkezik, amely jelenlegi ismereteink szerint 4 enzim működéséhez szükséges. Ezek az enzimek a kéntartalmú aminosavak, illetve a heterociklusos molekulák, köztük a pirimidin és a purin anyagcseréjében éppen úgy szerepet kapnak, mint a gyógyszerek és a toxikus vegyületek metabolizmusában. Van egy ritka genetikai betegség, amely megakadályozza, a molibdopterin keletkezését. Ebben az esetben súlyos neurológiai károsodás alakul ki, és azok az újszülöttek, akik ezzel a rendellenességgel jönnek a világra, néhány napon belül életüket vesztik.

A nemzetközi és hazai ajánlások alapján egy felnőttnek naponta mindössze 45-50 mikrogramm molibdén bevitelére van szüksége. Ez a mennyiség a táplálkozás révén általában be is jut a szervezetbe. A nyomelem fő forrásai a hüvelyesek, de a feldolgozatlan gabonafélék, a marhahús és a tej is gazdag molibdénben. Egy étkezési adag borsó a napi szükséget többszörösével látja el a szervezetet, de két pohárnyi 2 százalékos tej is elegendő a napi igény fedezésére. A molibdénhiány ezért annyira ritka, hogy klinikai körülmények között sem mérik a szervezet szintjét. Problémát és életveszélyes állapotot az okozhat, ha valaki egyáltalán nem jut molibdénhez. Ez korábban mesterségesen táplált betegeknél fordult elő.

Noha a hiányállapot ritka, mert a táplálkozással jellemzően elegendő mennyiségű molibdénhez jut az emberi szervezet, számos étrend-kiegészítő készítményben jelen van, adagonként 50-500 mikrogrammos mennyiségekben. Ekkora dózisok esetén a túladagolásától nem kell tartani: a vese hozzájárul a molibdénegyensúly biztosításához, vagyis a fölösleget kiüríti a szervezetből.

Réz: több is jut, mint kellene

A réz (Cu) számos enzim kofaktora, ilyen módon létfontosságú nyomelem. A réztartalmú enzimek révén részt vesz az energiatermelésben, a vas anyagcseréjében, a neurotranszmitterek és a kötőszövet szintézisében, a szabad gyökökkel szembeni védekezésben. A legismertebb réztartalmú glikoprotein a cöruloplazmin, amely az emberi szervezetben előforduló réz mennyiségének a 95 százalékát képviseli, és amely szerepet kap a vas anyagcseréjében, a vashiány kialakulásában.

Egy felnőtt a táplálkozás révén naponta 1000-1400 μg rézhez jut, amely elsősorban a vékonybél felső szakaszából szívódik fel. A szakmai ajánlások alapján napi 900-1300 μg rézbevitel szükséges, tehát csekély az esély a hiányállapotra. A táplálékok közül a tenger gyümölcsei dúskálnak rézben, de a magvak, a diófélék, a húsok, a teljes kiőrlésű termékek, sőt a csokoládé is bőséges forrásai. Egy adag marhamáj a napi rézszükséglet 12-szeresét juttatja a szervezetbe, egy adag keserű csokoládé a napi rézigény felét fedezi. Mindezek ellenére több étrend-kiegészítőben megtalálható, réz-oxid, réz-szulfát vagy réz-glükonát formájában, esetleg aminosav-kelátként. A néhány mikrogrammtól 15 mg-ig terjed a készítményekben található mennyisége.

A rézhiány lehetősége elsősorban a cöliákiás betegeknél vetődhet fel, illetve azoknál, akik viszonylag nagy dózisban szednek hosszabb időn keresztül cinktartalmú készítményeket, a nagy mennyiségben adagolt cink ugyanis kompetál a rézzel a felszívódás során. A napi 60 mg cink 10 héten keresztüli szedése már felveti a rézhiány fokozott kockázatát. (Ezzel függ össze az is, hogy a napi 40 mg feletti cinkbevitel kerülendő.) A réz túlzottan magas bevitelének és toxicitásának esélye alacsony, jellemzően azoknál jön szóba, akik rézcsöves vízvezetékrendszeren keresztül jutnak vízhez. A tapasztalt tünetek gasztrointesztinális jellegűek, fennáll a májkárosodás veszélye.

Dr. Harsányi Mária
szakgyógyszerész

Forrás
[1] https://ods.od.nih.gov/; szakmai információk

Megjelent a Pirulatrend 2022. novemberi számában.