Az egyenlőség mindenki érdeke

Az év végéig a lakosság 40 százalékát kellene beoltani

Nem csak szolidaritási kérdés, hogy a fejlett államok segítik-e a szegényebb régiókat koronavírus-vakcinához jutni – mondta lapunknak dr. Jakab Zsuzsanna, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgató-helyettese. Az epidemiológus szakembert arról is kérdeztük, hogy mi a járvány elleni védekezés legfőbb tanulsága, és mit gondol a gyógyszercégek és a kormányok utóbbi másfél évben játszott szerepéről.

Bő másfél év elteltével lát még valós esélyt arra, hogy kiderüljön a SARS-Cov-2 eredete? Mi lenne ennek a gyakorlati jelentősége?

Hogyne, akár évek múlva is van erre esély, ha az adatok megvannak. Nagyon fontos lenne, hogy kiderüljön a további, hasonló pandémiák megelőzése szempontjából. Januárban volt az első látogatásunk Vuhanban, utána megállapodtunk a vizsgálódás folytatásában, összesen öt területen. A One Health Approach keretében például az emberi, állati és környezeti adatokat együtt, összefüggéseikben értékeljük, és külön kutatjuk a laborból elszabadulás eshetőségét is.

Fotó: WHO

Az adatokhoz való hozzáférésnek nyilván előfeltétele a kínai kormány és hatóságainak jóhiszemű együttműködése.

Igen, de nemcsak az övék, globális összefogásra van szükség, ezért fontos, hogy politikamentes legyen a vizsgálatsorozat. Nem tagadom, vannak néha nehézségek, de szerintem előbb-utóbb lesz eredmény, legkorábban a jövő év közepén.

A koronavírussal kapcsolatos híreket főként az új mutációk uralják mostanában. Természetes, hogy egy vírus mutálódik, de mennyivel nehezíti ez a jelenség a védekezést?

Arra kell figyelnünk, hogy azt az előnyt, amit megszereztünk az elmúlt hónapokban a vakcinák rekordidő alatti kifejlesztésével, ne veszítsük el. Két kategóriába soroltuk a mutációkat: amelyek érdeklődésre és amelyek aggodalomra tartanak számot. Utóbbiakat különösen szoros figyelemmel kísérjük. Azért fontos a terjedés lassítása, mert ezzel csökkentjük az újabb variánsok kialakulásának esélyét. Ezért beszélünk annyit a vakcinaelosztás egyenlőtlenségének problémájáról.

Meglepte, amit a fejlett világ részéről a szolidaritás kérdésében tapasztalt?

Nem. A H1N1-járvány arra az időszakra esett, amikor Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ igazgatója voltam, akkor is minden ugyanúgy történt, mint most. Tulajdonképpen érthető, hogy a kormányok először a saját lakosságot akarják beoltani, bár vannak szép példák komolyabb mennyiségű adományokra, pénzzel és vakcinákkal is. Azt kellene viszont mindenkinek megérteni, hogy ez messze nem csak szolidaritási kérdés. A nyugati országoknak is a saját jól felfogott érdeke, hogy az elosztás egyenlőbb legyen a mostaninál, mert csak így fékezhető a járvány az egész világon.

A szegényebb országok alacsony átoltottsága ellenére nem hallani, hogy igazán ijesztő lenne a járványhelyzet ezekben a régiókban. Valóban nem az, vagy csak nem jutnak el hozzánk a legrosszabb fejlemények?

Indiában, Nepálban, Indonéziában azért kialakultak már nagyon súlyos helyzetek. Ez általában egy-egy tömeges eseményre vezethető vissza, Indiában például egy nagyobb vallási rendezvény volt az egyik terjesztő. Amíg nem jutnak hozzá elég vakcinához, ezeknek az országoknak a védekezés más eszközeivel, járványügyi szabályozással kell élniük. A WHO szerint ugyanakkor az év végéig a lakosság 40, a jövő év közepéig pedig a 70 százalékát be kellene oltani, minden régióban. Az előrejelzések szerint a gyártás üteme ezt lehetővé teszi, csakhogy az is kell hozzá, hogy a gyártóországok és maguk a gyártók kiengedjék a vakcinákat. A Covax kezdeményezés már 470 millió adagot juttatott az afrikai államoknak, az év végéig hozzátesz még 470 milliót, de ez csak az ottani népesség 17 százalékának elég. A régióban eddig 3,6 százaléknyian vannak beoltva.

Három hónap alatt beoltani olyan országok lakosságának 35 százalékát, ahol alapinfrastruktúra is alig van, nem tűnik reális célnak…

Az oltási programok levezénylése valóban kihívás, elsősorban a szakemberek alacsony száma miatt. A nemzetközi közösség az ACT Accelerator programban igyekszik segítséget nyújtani az egyes egészségügyi ellátórendszereknek, a WHO részéről éppen én vagyok ennek a felelőse. Segítünk az odaszállításban, az országon belüli finanszírozás kiszámításában, a források megteremtésében, az információs rendszerek erősítésében, hűtőrendszerek biztosításában és a veszélyes hulladék kezelésében. Emellett olyan megoldásokat keresünk, mint a gyermekbénulás elleni oltásokat beadók ideiglenes átvezénylése erre a feladatra, illetve természetesen a képzésre, oktatásra is nagy hangsúlyt helyezünk.

A vakcinák szabadalmi védettségének ideiglenes felfüggesztése javítana a szegényebb országok helyzetén?

Mindenképpen lehetne pozitív hatása, ha nem is feltétlenül a mostani, hanem inkább egy esetleges későbbi járvány idején, de nem önmagában, hanem a know-how, a technológia átadásával együtt.

Függetlenül a szabadalmak ügyétől: mit gondol a gyógyszer-, illetve oltóanyaggyártók hozzáállásáról a járványban?

A fejlesztés gyorsasága, a platformok rugalmassága mindenképp pozitívum az iparág részéről. A transzparencia kérdése már olyan, amiről érdemes beszélni, a vakcinagyártókat tömörítő szervezeteknek rendszeresen fel is vetjük az efféle problémákat. Az árazást persze mindig is bizalmasan kezelték a cégek, ez nem újdonság.

Mekkora probléma a WHO szerint a nemzetközi gyógyszeripari ellátási láncok hosszúsága, illetve az alapanyaggyártás koncentrációja? Mit tudnak tenni ebben a kérdésben?

Már a pandémia elején kiderült, hogy ez nagy gond, amikor egyes alapanyagok és generikus gyógyszerek szállítása akadozott. Biztos, hogy ezt a rendszert újra kell gondolni. Mi elsősorban a figyelemfelkeltés eszközével tudunk élni, de nemrég hozzájárultunk egy kísérleti gyártóközpont létrehozásához Dél-Afrikában. Ha beválik, máshol is lesz ilyen.

Időnként nyilvánosságra kerül egy-egy riasztó információ arról, hogy a járvány alatt mekkora károkat okoz az egyéb betegségek háttérbe szorulása. Vannak a WHO-nak adatai vagy legalább becslései ennek a problémának a nagyságrendjéről?

Ezt folyamatosan figyelemmel kísérjük, kétszer is készítettünk róla felmérést. Tavaly azt láttuk, hogy az országok 90 százalékát érintette a probléma, a Coviddal nem összefüggő több területen gyakorlatilag megszakadt az egészségügyi ellátás. A második, idei felmérés azt mutatta, hogy még mindig 34-35 százalék azon egészségügyi rendszerek aránya, ahol nem sikerült újraindítani ezeket a szolgáltatásokat. Különösen a krónikus, nem fertőző betegségek szűrőprogramjainak leállása és a daganatos betegségek elektív műtétjeinek elmaradása lehet tragikus hatású. Reméljük, hogy a harmadik felmérésünkben már jó eredményeket kapunk majd.

A WHO számon tartja a pandémikus szempontból potenciálisan legveszélyesebb ismert vírusokat. Miben változtatja meg a későbbi járványokra való felkészülést az, amit a koronavírusról tanultunk az elmúlt másfél évben?

A történtek megerősítették, amit eddig is sejtettünk: a klímaváltozás és egy ilyen járvány okai szorosan összefüggnek. A biodiverzitás csökkenése, az állatok életterének a zsugorodása, a szorosabb együttélés azt is okozhatja, hogy új vírusok ugranak át az emberre. Az egyik konklúzió tehát az, hogy az emberi egészség érdekében végzett munkánkat össze kell hangolnunk az állategészségüggyel és a környezet-egészségüggyel.

A WHO ismertsége egész biztosan nőtt a járvány alatt. Mit gondol az elismertségéről? Inkább használtak vagy ártottak a szervezet tekintélyének a kisebb-nagyobb konfliktusok például az amerikai vagy a kínai kormánnyal?

A WHO kormányközi szervezet, konszenzussal működik, csak ajánlattevő szerepe van, nem tud olyan kötelező érvényű határozatokat hozni, mint mondjuk az Európai Unió. Dolgozunk egy olyan nagy nemzetközi egyezmény megalkotásán, amely rögzítené a különböző szereplők feladatait, felelősségi köreit a hasonló válsághelyzetekben, és azt, hogy hogyan lehet a nemzetközi szolidaritást és az esélyegyenlőséget javítani. Nagy előrelépés lenne például, ha az adatokat egységesen, megbízhatóan megosztaná minden tagállam, és megszűnne a sokféle eltérő gyakorlat. A támogatást érzékeljük, ettől függetlenül mindig is voltak és nyilván lesznek is politikai jellegű konfliktusok, hiszen a globális érdek nem mindig esik egybe az egyes államok pillanatnyi érdekével. Volt pár hónap, amikor az amerikaiakkal volt feszültség az együttműködésben, de az új kormánnyal jól tudunk együtt dolgozni, ami azért is fontos, mert az USA mindig is kiváló partner és nagyvonalú támogató volt. Ez lényegében diplomácia, ezért sokat segít, hogy a főigazgató kiváló diplomata is egyben.

Tedrosz Gebrejeszusz főigazgatói mandátuma jövőre lejár. Nem gondolkodik azon, hogy megpályázza a posztot?

A választási procedúra már előrehaladott állapotban van. Egyébként próbáltak erre rávenni négy évvel ezelőtt, de nem volt és most sincs ilyen ambícióm. Harminc éve élek külföldön, háromszor választottak meg új pozícióra titkos szavazással, szívesen hazamennék már.

NÉVJEGY

Dr. Jakab Zsuzsanna az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte az első diplomáját 1974-ben. Népegészségügyből Göteborgban, közigazgatásból Budapesten szerzett felsőfokú képesítést. 1975-től az Egészségügyi Minisztérium nemzetközi főosztályán dolgozott, majd az Egészségügyi Világszervezet európai regionális hivatalában töltött be vezető beosztásokat. 2002-ben kinevezték az Egészségügyi Minisztérium államtitkárának, három évvel később az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) alapító igazgatója lett. 2010-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális igazgatójaként kezdett dolgozni, innen 2018-ban lépett a főigazgató-helyettesi pozícióba.

Megjelent a Marketingpirula 2021. októberi számában.