Bizonyítékalapú tájékoztatás

Rangos nemzetközi konferenciát rendez az MGYT

Lassan 100 éves lesz a hazai gyógyszerészek legfontosabb tudományos szervezete, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság. Az egyesület elnökét, Szökő Évát egyebek mellett arról kérdeztük, hogy milyen hatása van a részben általuk is kezdeményezett adherenciakampányoknak, és mit gondol a patikai munkaerőhiány enyhítésének lehetőségeiről.

Az MGYT megpályázta és el is nyerte az Európai Szövetség a Gyógyszerészeti Tudományokért (EUFEPS) nevű nemzetközi szervezet 2024-es kongresszusának rendezési jogát. Mekkora esemény ez?

A rendező társaság és a tagszervezetek nagyjából 600 főt küldenek az évente megrendezett kongresszusra. Még nem világos, hogy hol tudunk egy ekkora rendezvényt lebonyolítani, mert megfelelő helyszín elég kevés van itthon, a budapestiek pedig nagyon drágák. A társaságunk egyébként éppen 2024-ben lesz 100 éves, azt gondoltuk, hogy egy nemzetközi konferenciával összekötve méltón ünnepelhetjük ezt az évfordulót.

Jellemzően milyen témák kerülnek szóba a konferencián?

A gyógyszerkutatás széles spektruma szerepel a programban. Az idén Leidenben az egyik fő téma volt például az akadémiai gyógyszerkutatás, illetve az ipari szféra abból a szempontból, hogy hogyan lehetne az akadémiai és az ipari kutatások közötti ideális összhangot megteremteni. Egyre hangsúlyosabb az engedélyező hatóságok bevonása ebbe, hiszen az ő követelményeiknek kell megfelelni. Az egyik szekcióban épp arról volt szó, hogy miként tudná az Európai Gyógyszerügynökség támogatni az akadémiai kutatásokat.

Fotó: Polyák Attila

Van tehát kapcsolatuk az iparral is.

Hogyne, hiszen a tudománynak akkor van értelme, ha valamilyen módon hasznosul, a gyógyszerkutatás pedig drága dolog, ezért legkésőbb a klinikai fázisban tőkeerős partnerekre van szükség. Persze mindig kérdés, hogy mikor érkezik el ez a pont.

A hazai szakma számára mi a jelentősége annak, hogy itt lesz a konferencia?

Az EUFEPS több területen működtet kutatási hálózatokat, ezek is megjelennek majd a programban, és jó lenne, ha a munkájukba magyar szakemberek is bekapcsolódnának. Sok fiatalt várunk, hogy megismerjék az együttműködési lehetőségeket. A plenáris előadók általában neves szaktekintélyek, az idei kongresszuson ott volt az EMA vezetője és egy Nobel-díjas kutató. De a 2024-es program természetesen még nincsen kész.

A hazai gyógyszerészek többsége számára a szakmai közélet leginkább a kamara munkájában való részvételt jelenti. Milyen az együttműködés az MGYT és a kamara között?

Társaságunk elsősorban a gyógyszerészek képzésével és a gyógyszerkutatás tudományos hátterével foglalkozik, de kórházi és közforgalomban dolgozó gyógyszerészek is nagy számban vannak a tagjaink között. Azért fontos az együttműködés, mert azt szorgalmazzuk, hogy bizonyítékalapú legyen a gyógyszerészek által a pácienseknek adott tájékoztatás. Márpedig egyre több az új ismeret, aminek a gyakorlati alkalmazásáról tudniuk kell a gyógyszerészeknek. Folyóiratunkban, a Gyógyszerészetben sokat írunk erről, van egy webináriumsorozatunk is, ahol új készítményeket, terápiás területeket mutatunk be. A kamarával együttműködünk egyebek mellett az adherenciaprogram terén vagy korábban a gyógyszerészi irányelvek kidolgozásában. Az adherenciaprogramot a betegszervezetek bevonásával szeretnénk folytatni.

Fotó: Polyák Attila

Az utóbbi években több adherenciakampány is volt. Látszik ezeknek valamiféle pozitív hatása?

Nagyon nehéz ezt mérni, különösen a krónikus betegek esetében, de azért akadnak próbálkozások. Itt az egyetemen készült egy felmérés arról, hogy a betegek gyógyszerismerete hogyan változott, miután a szakképzésben részt vevők kommunikációs tréninget kaptak, és azt megfelelően alkalmazták. Úgy tűnik, ebben azért lehet előrelépés.

A digitális eszközök terjedése befolyásolja az adherenciát?

Biztosan, de erre is korlátozott a rálátásunk. Az EESZT-nek egyébként vannak olyan, egyelőre csak tervezett moduljai, amelyek nagyban segíthetnék a gyógyszerészi gondozási munkát, a konzultációk követésétől az egységes interakciós adatbázisig. Az egyedi, például a hordható digitális eszközök elterjedtségéről nem ismerek felméréseket.

Mi kellene ahhoz, hogy a gyógyszerészi gondozás ne csak jól hangzó jelszó legyen, hanem a betegek mindennapi patikai élménye?

A kötelező tájékoztatáson túlmutató, tehát emelt szintű gyógyszerészi gondozás, legyen az vérnyomásmérés vagy valamilyen prevenciós szolgáltatás, mind időigényes. A patikáktól pedig azt halljuk, hogy éppen az idő az, amiből nincs elég, hiszen minimum létszámmal működnek, miközben sok az adminisztráció. Amellett ne felejtsük el, hogy ez egy nem finanszírozott tevékenység, amely csak hosszabb távon térül meg, a fenntartható gazdálkodásnak viszont rövid távon is teljesülnie kell.

Támogatná a patikai szolgáltatások bővítését, ha lenne rá pénz?

Igen, azt gondolom, hogy ezt a területet mindenképpen fejleszteni kellene. Erre lenne igény, és az orvosoknak is biztosan jól jönne a tehermentesítés. De leterheltség szempontjából lassan már a patikákban sem jobb a helyzet, mint a rendelőkben.

Mit gondol az internetes gyógyszerrendelésről? Ez a jövő, vagy mindenképpen védeni kell a gyógyszerészek pozícióját?

Szerintem érdemes védeni, mert egy internetes rendelésnél vagy tudja a beteg, hogy mit, mire, hogyan rendel, vagy nem. Nincs kontroll. Ha régóta szed valamit, akkor nyilván azt mondja, hogy ez neki nem fontos, pedig akkor is kiderülhet, hogy valami nem egészen úgy történik, ahogy azt ő az orvossal megbeszélte. Ezért még az se lenne baj, ha az orvosokhoz gyakrabban visszajárnának a betegek, nem csak szólnának, hogy új receptre van szükségük, mert ez majdnem ugyanaz, mint az internetes gyógyszerrendelés. Egy kórházi kezelés például sok mindent megváltoztathat. A csomagküldésről is azt gondolom, hogy fontos lenne a személyes találkozás, de belátom, hogy vannak olyan helyek és esetek, ahol nehéz megoldani, hogy valaki eljusson gyógyszertárba. Olyan megoldást kellene találni, hogy a betegnek ilyenkor is legyen valamilyen kapcsolata egy szakemberrel.

Mit szól ahhoz a véleményhez, hogy a gyógyszertári munkaerőhiány enyhítésének egyik eszköze lehetne a szakasszisztensek jogosítványainak kibővítése, ennek érdekében a képzésük megreformálása?

Azzal, hogy a képzést javítani kell, egyetértek, mert több intézményből nagyon gyenge tudással kerülnek ki az asszisztensek. Az expediáló szakasszisztensek az expediálási rutinfeladatokat végzik, de a problémás esetekben, így a nagy interakciós kockázatú gyógyszerek expediálásakor, a gyógyszerész tudására van szükség. Rövid távon ezért a szakasszisztensek jogosítványainak bővítését nem gondolom alkalmasnak a munkaerőhiány kezelésére.

Egyesek szerint a fiókgyógyszertárakban fölösleges a folyamatos gyógyszerészi jelenlét előírása.

Nos, itt is hasonló a helyzet, az egyszerű expediálási feladatokat kiválóan el tudják végezni az asszisztensek, de sokszor lehet szükség a gyógyszerészre, ezért kell ott lennie.

Azt el tudja képzelni, hogy az egyetemeken legyen szakasszisztens-képzés?

Igen, van ilyen törekvés, csak azt nem tudom, hogy az egyetemi oktatók még mennyit bírnak el. Annyira nincs támogató munkaerő, hogy szinte az összes adminisztráció ránk marad, így nehéz egyszerre nemzetközi színvonalú kutatást meg gyógyszerészképzést végezni – és akkor még erre jönne az asszisztensképzés. Legfeljebb úgy tudom ezt elképzelni, ha PhD-hallgatók is oktatnának.

Mit gondol a gyógyszerészképzés kurrikulumreformjáról?

Sok fontos dolog bekerült: új ismeretek a gyógyszer-engedélyeztetés vagy a biotechnológia, a biológiai gyógyszerek, a gazdálkodás területéről. Viszont sajnos még mindig nagyon magas az óraszám, ezen jó lett volna változtatni. Átlagosan heti harminc óra mellett milyen egyéni munkát, projektfeladatokat várhatunk még el a hallgatóktól? Igaz, az alapozó tárgyakat tanítók meg azzal kínlódnak, hogy a középiskolából nem megfelelő tudással érkeznek a hallgatók. És közben azért csökkentenünk kellene a lemorzsolódást. Nem könnyű.

A tapasztalatai szerint hová mennének a végzősök, mifélék a terveik?

Rengetegen szeretnének a kórházi és a klinikai gyógyszerészetben elhelyezkedni, és nemcsak a megemelt fizetés miatt, hanem azért is, mert egyre több kórházban vannak feladataik a gyógyszerészeknek a betegágy mellett, ami sokakat megragad. És megint nő azoknak a száma, akik az ipari szférába mennének.

A kilencvenes évek elején három évig kutatott posztdoktori ösztöndíjjal Amerikában. Miért jött haza?

Alapvetően a tágabb család miatt. A férjem és a kislányom is kint volt velem, sokat gondolkoztunk, hogy maradjunk-e, mert jól éreztük magunkat, de nem akartunk elszakadni az itthoniaktól. Sokan voltak körülöttünk, akik évekig nem tudták, hogy menjenek vagy maradjanak. Mi nem akartuk ezt, ezért az ösztöndíj lejártával hazajöttünk.

NÉVJEGY

Prof. Szökő Éva az MTA doktora. 1980-ban végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán, azóta az intézmény oktatója. 1990 és 1993 között a bostoni Northeastern Universityn kutatott posztdoktori ösztöndíjjal. 2018-től Magyar Tudományos Akadémia Gyógyszerésztudományi Osztályközi Állandó Bizottságának elnöke, jelenleg társelnöke, 2021-től az Egészségügyi Szakmai Kollégium Gyógyszerellátási Tagozatának tagja. 2017-től a 21 Nő az Egészségügyért Alapítvány kuratóriumának elnöke. 2012 óta a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke.

Megjelent a Pirulatrend 2022. szeptemberi számában.