Cáfolni a hiedelmeket

Az információs aszimmetria miatt egy gyógyszerésznek speciális kommunikációs technikákra van szüksége – mondta a lapunknak adott interjúban Csóka Ildikó professzor, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszertechnológiai és Gyógyszerfelügyeleti Intézetének vezetője. Arról is kérdeztük, hogy mennyiben alkalmas a jelenlegi képzési rendszer e technikák megtanítására.

Az Ön által szerkesztett és részben írt, Gyógyszerészi kommunikáció című könyv 2018-ban jelent meg. Mi változott azóta ezen a területen? Milyen tendenciákat lehet sejteni a jövőre nézve?

Ma már biztos másként írnám meg a könyvet, hiszen nincs olyan év, amikor az egyetemen egy témát ugyanúgy adnék elő, mint egy évvel korábban. Ez a normális, ha az ember tartja a lépést a tudománnyal. A legjelentősebb változás, hogy a pandémiás időszakban, amikor a hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz meglehetősen korlátozott volt, a gyógyszertár kiemelkedően biztos pont lett az állampolgárok számára. Ez a helyzet megmutatta, milyen fontos, hogy a gyógyszerészek felvállalják az egészségügyi szakember szerepet. Az emberek úgy igyekeznek mérsékelni a félelmeiket, a bizonytalanságukat, hogy megpróbálnak tájékozódni, és ha a rengeteg információ között eltévednek, kapniuk kell valamilyen iránymutatást. Sokan léptek a gyógyszer-kommunikációs piacra, de a hitelesség szempontjából nagy különbségek vannak. A gyógyszerészekben megbíznak az emberek, ezért folyamatosan fejlesztenünk kell a kommunikációs készségünket.

Mit gondol, az emberek látják ezeket a különbségeket?

Készítettünk egy felmérést az egyetemen arról, hogy honnan tájékozódnak a magyarok, kiket tartanak hitelesnek. Egyértelmű, hogy információéhség van, az egészségügy a Google-keresések három legnépszerűbb témacsoportjának egyike. Az eredményeink szerint pedig továbbra is keresik azt az információt, ami mögött megalapozott tudás van, de a kiválogatáshoz segítségre és támogatásra van szükségük. Ebben van szerepük a gyógyszerészeknek is.

Jellemzően hogyan találkoznak ezzel az igénnyel?

A nem tudást felváltotta a rosszul tudás. Márpedig sokkal hálásabb feladat azt tájékoztatni, aki valamilyen témában egyszerűen nem jártas, mint azt, akinek van már valami téves elképzelése az alapján, amit hallott vagy olvasott. Az első egy pozitív közlés, aminek a címzett örül, mert csökken a bizonytalansága. A második esetében meg kell cáfolni egy létező hiedelmet, és kérdés, hogy az illető végül kinek hisz majd. Mivel elég rosszul állunk az egészségműveltségben, sokszor győz a szomszéd szava a szakemberével szemben.

Amikor megjelent a gyógyszerreklámokban, hogy „kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét”, sokan nevetgéltek rajta, mondván, Magyarországon a kistelepülésen élőket leszámítva ez értelmezhetetlen, nincs ilyen személyes kapcsolat. Jó lenne, ha lenne?

Nagyon jó lenne. Nemzetközi felmérések szerint aki kettőnél több patikába jár, az ugyanúgy magasabb kockázatú betegnek számít, mint aki ötnél több gyógyszert szed egyszerre.

Márpedig egy nagyvárosi ember biztos, hogy épp oda megy be, ami épp útba esik, vagy ahol parkolóhelyet talál.

Igen, kultúraváltásra volna szükség, de nemcsak a betegek, hanem mi, gyógyszerészek is fejlődhetünk, sok nemzetközi jó gyakorlat van erre. A betegfókuszú gyógyszerészi gondozáshoz a technikai lehetőségek adottak: a felhőben elérhetők az adatok, látjuk, milyen előzmények után veszi meg az adott készítményt a beteg, és elvileg van minden patikában olyan helyiség(rész), ahol a tanácsadást el lehet végezni.

Volt egy cikksorozatunk külföldön dolgozó magyar gyógyszerészekkel. A különbségek között szinte mindannyian megemlítették a gyógyszertári szolgáltatások elterjedtségét. Igazuk van azoknak, akik szerint dolgozni kellene azon, hogy bővüljenek a hazai patikák szolgáltatásai?

Igazuk van, de abban is, hogy ezt egy rendes piackutatással kell kezdeni, és a finanszírozási rendszerbe is be kell, hogy épüljön. Egyébként a konzultációs szolgáltatások jelentősége abban rejlik, hogy már önmagában a gondoskodás, a beszélgetés rengeteget számít a gyógyulásban. A beteg ember elveszítette az egészségét, még ha jó esetben csak átmenetileg is, ezért lelki támogatásra szorul. De természetesen gyakorlati szempontból is fontos, hogy valaki segítsen a megértésben, például gyógyszerváltáskor. A tudatosság erősítése aztán az adherencia javulásában csapódhat le. Készült már olyan felmérés, amely szerint a betegek nagy része nem érti, amit az orvosától hall, de ott nem meri ezt bevallani. Az információs aszimmetria miatt speciális kommunikációs technikákra van szükség, nagyon nehéz jól megítélni a páciensek tudásszintjét. Miközben azt is érezniük kellene, hogy nekik is van feladatuk és felelősségük a gyógyulásban.

A technológiai fejlődés felveti annak a kérdését, hogy milyen irányba menjen a gyógyszerészet. Vannak, akik szerint előbb-utóbb ezen a területen is az internetes rendelés lesz a norma. Érdemes ragaszkodni a hagyományos szerepfelfogáshoz?

Igen. Nagyon jók az internetes megoldások, balgaság lenne nem kihasználni a lehetőségeket, de mindig lesznek szakmák, amelyek nem működhetnek személyes kapcsolatok nélkül, és az egészségügy szerintem ilyen terület. A tradicionális gyógyszerészi gondozási szerep támogatásához számos 21. századi technológia használható, hogy a személyes kapcsolatra kelljen csak fókuszálni.

Véleménye szerint hogyan sikerült a gyógyszerészképzés kurrikulumreformja? Megfelelők az arányok a közforgalmú, a kórházi és az ipari ismeretek mennyisége között?

Az egyik jelentős tematikai változás, hogy erősebb lett a fókusz a betegorientált, gyógyszerészet-specifikus tárgyakon, az alapozó ismeretek súlya pedig valamelyest csökkent. Kötelezővé váltak olyan humán tárgyak, mint a kommunikáció, aminek nagyon örülök. A pedagógiai módszertani változás pedig a problémaalapú, feladatorientált gondolkodás erősítése, hiszen az életben helyzetek vannak, nem tantárgyak. Az SZTE-n egyébként már több mint egy évtizede úgy zajlik a záróvizsga, hogy szituációt húz a végzős hallgató, és az összes kérdés ahhoz kapcsolódik. Sok múlik rajtunk, oktatókon is, persze, hogy valóban hasznos egészségügyi szakemberekké váljanak a gyógyszerészek.

Van olyan tudományterület, amit hiányol a kurrikulumból?

Olyannyira nincs, hogy ami van, szerintem az is sok. Úgy érzem, rengeteg mindenhez értünk, de semmihez se igazán, mert nincs idő mindent megtanulni. Egy kis immunológia, egy kis biotechnológia, egy kis fitoterápia – mindenből csipegetni kell. Holott az egyetem valójában nem a kurzusok számától lesz jó, hanem attól, hogy megtanít gondolkodni. És ha a hallgató történetesen nem tanult immunológiát, de elsajátított egy módszertant, akkor ha majd olyan helyzetbe kerül, meg tudja szerezni a kellő információt. Közhelyszámba megy a mondás, hogy nem halat adni kell, hanem megtanítani halat fogni, mi többnyire mégis azt tesszük – de ha nem, akkor is csak egyfajta hal kifogását tanítjuk.

A jelentkezők tudásszintje hogyan alakult az utóbbi időben?

Romlást érzek, de igazából nem tudom, hogy a tudásban vagy a motivációban. Kompetenciaméréssel lehetne erre válaszolni.

A motiváció valóban releváns kérdés, mert a gyógyszerészhallgatók szövetségének felmérése szerint a végzősök egyharmada tervez főállásban a közforgalomban dolgozni. Eközben kevesen jelölik meg a szakot első helyen, és süllyed a felvételi ponthatár. Csökken a szakma presztízse?

Nem tudom, hogy az említett adatokból helyes-e erre következtetni. Én nem érzek csökkenést, ez a mesterség még mindig elég jó megélhetést biztosít, és az államvizsgán továbbra is sokan mondják, hogy a közforgalomban akarnak elhelyezkedni. Az kétségtelen, hogy az alkalmazotti lét vonzereje gyengült.

Szegeden van asszisztensképzés is. Egyetért azzal, hogy a képzés megújítása segíthetne a gyógyszerészhiány enyhítésében?

Azt nem gondolom, hogy az asszisztensek átvehetnék a gyógyszerészek szerepkörének egy részét. De az segítene, ha a gyógyszerészeknek tényleg csak azzal kellene foglalkozniuk, ami az ő dolguk, tehát lehet, hogy a két szakma képviselőinek más arányban kellene jelen lenniük a patikákban.

A Gyógyszertechnológiai és Gyógyszerfelügyeleti Intézet vezet vezetése mellett stratégiai főigazgató is az egyetemen. Mi a feladata ebben a pozícióban?

Az egyetem kutatás-fejlesztési és innovációs projektjeinek átfogó koordinációja a feladatom, melyet 120 munkatárssal együtt végzek. Irányítom a Stratégiai, az Innovációs és a Projektmenedzsment Igazgatóságot. 2022 nyarán kaptam meg újabb öt évre a feladatot. Nagyon izgalmas teendő, és a két munkakör szinergiában van egymással. Egy egészségünk van, amelynek megtartása, javítása a kutatások legnagyobb részének fókusza, és ebben gyógyszerészként hasznosíthatom azt a sokoldalúságot, amit a képzésünk nyújt.

Megjelent a Pirulatrend 2023. februári számában.