“Épp egy paradigmaváltás közben vagyunk”

Botz Lajos: sokkal gyorsabb megújulás kellene a technológia kihasználásához

Új dékánja van a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának, május közepétől Botz Lajos látja el a feladatot. A szakképzésről, kutatásról, informatikáról és persze a diákokról beszélgettünk vele a Kórházi Gyógyszerészek XXII. kongresszusán.

A kórházi gyógyszerészek rálátnak arra, hogyan gondozzák a betegeket a patikában?

Nem, vagy inkább nem elegendő mélységgel. Amikor a beteg a kórházba kerül, olyan mintha kilépne a korábbi életéből, és aztán amikor hazamegy, visszakerül oda. Hogy milyen volt a terápiás előélete, volt-e gyógyszerelése, eseménye, arról esetleg valami beszivároghat a kórházba a gyógyszerészhez, de a teljes gyógyszerelési előélete nem tárul fel. Ez részben dokumentálási hiányosság. Vannak országok, ahol ezt jól csinálják, ott akár 60 évre visszamenőleg is rá lehet látni az adatokra. Például a kórházi gyógyszerészetekben egy jó feladat vagy feladatkör lehetne a teljes és pontos gyógyszerelési anamnézis regisztrálása.

Milyen haszna lenne annak, ha kiterjedne a kórházi gyógyszerelésre is az e-térben, a központi adatbázisban való rögzítés?

Óriási. Jelen állapotában, amikor nem lehet adatszintű keresést folytatni, nem sok haszna van az egésznek. Egyelőre PDF-állományokat gyűjt a rendszer. Gyakorlatilag, épp úgy, mint a papíralapú dokumentációban, lapozgatással kell az adatokra rákeresni.

Az e-tér használata mikor terjedhet ki a kórházi gyógyszerészetre is? 

Szívesen vennénk, magunk is szorgalmazzuk. Dehogy erre mikor kerülhet sor, azt nem tudom, nem rajtunk múlik.

Viszont a gyógyszerészképzésben mostantól még több múlik Önön, immár mint a pécsi kar dékánján. Ön szerint mit kell változtatni a képzésen a következő 10 évben?

Nagyon sok mindent. Az úgynevezett „magolás”, a lexikális, azaz tárgyi tudás mindenáron növelésére törekvés felett eljárt az idő. Ehelyett a diákoknak arra a készségre van szükségük, hogy az információt, a tudományos jelenségeket képesek legyenek a maguk és mások számára is érthetően leírni, azokban szakmailag helytállóan és gyorsan eligazodni, azaz az úgynevezett referenciális tudást is ki kell alakítani napjainkban. Az adatok, az információk megértésére, szelektálására, a múltban már itt-ott összegyűjtött információs „darabkák” felfedezésre és azok újrastrukturálására képes szakemberekre van szükség. Ha megnézi, az 1600-as évek elején az Oxfordi Egyetemnek volt kétszáz kötete, ennyi volt a teljes könyvállománya. Ezt a tudás-mennyiséget még lehetett többé-kevésbé memorizálni.  Mostanra a tárgyi tudásra kevésbé van szükség, elég azzal tisztában lenni, hol találjuk meg az információt, és aztán már csak le kell tölteni. Azonban rendkívül megnőtt a jelentősége azok helytálló gyors értelmezésének. Becslések szerint 2020-ra csak az egészségügyben 73 naponként megduplázódik egy egyénről, betegről „begyűjthető” információ mennyisége. Raymond Kurzweil, akit vezető gondolkodónak tekintenek az informatika, a mesterséges intelligencia területén, ő mondta, hogy ebben a században, annyi változás történik az emberiség életében, mint a megelőző tízezer évben összesen. És most tényleg ezt éli meg mindenki, még soha nem volt akkora jelentősége a szakmai és egyéni, a személyiségben rejlő megújuló-képességnek, mint most. Jött a robotika, a 3D nyomtatás, a felhő alapú adattárolás, a digitalizált egészségügy… Megannyi technológiai lehetőség. Ahhoz, hogy ezeket mind szélesebb körben tudja bárki a maga hasznára munkára fogni, nagyon sok területen sokkal gyorsabb megújulás kellene, nyilvánvalóan és szükségszerűen a képzésben is. Pécsett 2000-ben indult a gyógyszerészképzés. Már akkor bekerült az oktatott tárgyak közé a gyógyszerészeti szakinformatika is, ahol a hallgató megtanulja, hogyan működik a digitális medicina, s amellett az okostelefonja is. Ez nemcsak a személyes élete szempontjából fontos, hanem azért is, mert a betegekről egyre több eszköz gyűjt információt. És ezeket előbb-utóbb a gyógyszerésznek is kell értelmeznie, ahhoz hogy tényleg hatékonyan segíthesse egy-egy terápia eredményességét. Emellett természetesen feladat, hogy a végzősök egy kicsit jobban megfeleljenek az úgynevezett “munkaerőpiaci elvárásoknak”, illetve tudjanak alkalmazkodni.

Pécsi Tudományegyetem

Oktat és kutat, számtalan szeletét látja a szakmának. Miket lát a legperspektivikusabb területeknek, amelyekbe ma érdemes a hallgatóknak magukat beásni?

Szinte bármibe, ami csak kapcsolatos lehet az informatikával, mesterséges intelligenciával, a robotikával, a valós-életbeli adatelemzéssel, vagy a digitalizált egészségüggyel, esetleg a farmakogenetikával. Ez utóbbira az egyetemen indítottunk körülbelül 10 éve egy kutatási projektet, hogy az egyéni gyógyszerválasztásnál, a gyógyszeradag beállításánál figyelembe tudjuk venni a genetikai különbözőségeket. Azt gondoltuk, ha ezt jobban megértjük, akkor javítani tudunk a terápián. Kiderült azonban, hogy ennek ismeretében sem sikerült gyorsan megváltani a világot. Ha az elképzelésünk nem is igazolódott máról holnapra, jobban megértettük a farmakogenetika működését, gyakorlati lehetőségeit. Megváltoztak a gyógyszerek, de más szempontból is épp egy paradigmaváltás közben vagyunk. Voltak a kis molekulák, átmegyünk a nagy molekulákra, a biológiai szerekre, amik minden tekintetben más tulajdonságúak, mint az eddigi készítmények. Csak egy példát mondok erre: az egyik tudományos diákköri hallgatónk azt vizsgálta, megértik-e a betegek azt, hogyan kellene tárolniuk ezeket a szereket. Ezek nagyon drága gyógyszerek, s például az állandó tárolási hőmérséklet is fontos feltétele a hatásnak. Tehát nem mindegy, hogy mennyi időre vette ki azt valaki a hűtőből. Ha kinn hagyja megromlik, akár a húsleves, ami bizonyos értelemben szintén „biológiai hatóanyag.” A hallgatónk a gyógyszer-hőmérséklet ingadozásának mérésére alkalmas csipet rakott a hűtve tárolandó biológiai készítmények dobozába. Arra kértük az ilyen terápiában részesülő betegeket, hozzák vissza a gyógyszerük dobozát, amikor a következő adagjukért jönnek ismét a klinikára. Az derült ki, hogy egyes betegek minden egyes alkalommal, amikor alkalmazniuk kellett a készítményt, a teljes dobozt kivették a hűtőszekrényükből, a beadás előtt szobahőmérsékleten tartották, majd kivettek belőle egyet, hogy azt beadják, és a többit visszarakták a hűtőbe. Ebből is az vált nyilvánvalóvá, hogy mekkora jelentősége van a képzésben a kommunikációnak, a helytálló betegtanácsadásnak. A mi intézetünkben a gyakorlatban felmerülő problémákból nőnek ki azok a témák, amelyeknek érdemes alaposabban utánanézni, és kutatási témaként feldolgozni őket.

Hogyan változott a hallgatók beállítódása az elmúlt 10-15 évben?

A hallgatóké? Az egyetemek többnyire még mindig meg vannak arról győződve, az oktatók pontosan tudják, hogy mi kell nekik, és a hallgatók kötelesek mindent végigcsinálni. Azaz valószínűleg nem kellően építünk arra, hogy mi is az ő véleményük. Ezzel együtt is már nem lehet csak odaállni a pulpitusra és „előadni”. Ezek a mostani hallgatók részt akarnak venni a folyamatokban, válaszokat akarnak az őket ért tudományos és egyéb impulzusok nyomán kerekedő kérdésekre. Szeretnek olyan dolgokkal foglalkozni, amelyekről értik, hogy a gyakorlatban miért szükségesek. Így például egy hallgatóm azt vizsgálja, hogy a különböző digitális azonosító rendszerek hogyan növelhetik a gyógyszerelés biztonságát. Egy másik csoportunk a gyógyszerhamisítással, az új kihívást jelentő internetes gyógyszerforgalmazással foglalkozik. Tudja maga, hogy mit jelentett a görögöknél az a szó, hogy iskola (schola)? Szabadidős tevékenységet, a szórakozás egy formáját, azaz kellemes tevékenységet értettek alatta. Ma sem mindegy, hogy ki, hogy éli meg az iskolát. A katedrán arra törekszem, hogy a tudásfrissítés, a tanulás lehetőleg élmény legyen a hallgatóknak, és ezért ők is tegyenek.

De azt csak látja, hogy mi az, ami változott esetleg a szemléletükben?

Igényesebbek, jobban figyelnek az őket ért impulzusokra. Miközben iszonyúan felgyorsult a tempó, az egyetemeken megmaradt a rendkívül nagy óraszám, például a gyógyszerész és orvosképzésben. A Gyógyszerészeti Intézet, amelyet Pécsett vezetek, két lábon áll: az egyik az oktatás-kutatás fiatal oktatókkal és PhD-hallgatókkal, a másik a klasszikus klinikai vonal, amely a teljes pécsi fekvőbeteg-rendszert látja el gyógyszerrel és gyógyszerészeti szolgáltatással. Az intézet központi részén kívül van egy nagy onkológiai laboratóriumunk, ahol a betegre szóló egyedi gyógyszerelés előkészítését végezzük. Az oktatás mellett egy gyakorlati területet napi feladatait ellátni ugyan fáradtságos, de hozzásegíti az embert ahhoz, hogy amit elméletileg érdekes témának tart, azt a gyakorlatban is kipróbálja. Ezzel a hallgatóink is bátran kísérleteznek.

Danó Anna

NÉVJEGY • Botz Lajos a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett gyógyszerészként 1981-ben. Egyetemi doktori címét 1984-ben, PhD-fokozatát 1997-ben szerezte meg, 2004-ben habilitált. Több szakterületen szakgyógyszerészi képesítést szerzett. 1992 óta a PTE oktatója, egyetemi tanári kinevezését 2007-ben vette át.
A PTE Klinikai Központi Gyógyszertár vezető főgyógyszerésze 1993-tól, a PTE ÁOK/GYTK Gyógyszerészeti Intézetének igazgatója. 2008-tól a PTE Klinikai Központ Humán Klinikai Vizsgálatok Regisztrációs Központjának szakmai vezetője. 2019 május 15-től  a PTE GYTK  dékánja.
2004-2008 között a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság (MGYT) főtitkára, majd 2008-2012 között tudományos alelnöke. Jelenleg az MGYT Kórházi Gyógyszerészeti Szervezetének, valamint az Egészségügyi Szakmai Kollégium Kórházi, Klinikai Gyógyszerészeti tagozatának elnöke.

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>