Étrend-kiegészítés ízületi panaszok esetén

Hétköznapi termékek különleges igényekre

A hasonló megjelenésű és összetételű, mégis különböző termékkategóriákban forgalomba kerülő termékek láttán az egyszerű vásárló könnyen zavarba jöhet, de a szakemberben is támadhatnak kétségek: indokolt-e, hogy ilyen átfedések figyelhetők meg gyógyszerek, étrend-kiegészítők és a speciális gyógyászati célra szánt tápszerek között? A válasz nem mindig egyszerű, de ha közelebbről megvizsgáljuk a kérdést, megérthetjük, mi van a jelenség hátterében.

A gyógyszereket leggyakrabban már fennálló betegség gyógyítására, az étrend-kiegészítőket valamely, a kiegyensúlyozott étrendben a kívánatosnál alacsonyabb mennyiségben jelenlévő anyag pótlására, a tápszereket pedig egy speciális, megnövekedett tápanyagigényű populáció számára szánják. Az ízületekkel kapcsolatos panaszok esetén a gyógyszerek, a tápszerek és az étrend-kiegészítők alkalmazása egyaránt megindokolható szakmai érvekkel: étrend-kiegészítőkre megelőzésként, tápszerekre az ízületi panaszoktól fokozottan veszélyeztetetteknek, a gyógyszerekre pedig a már kialakult betegséggel rendelkezôknek van szüksége. Jelen cikk az ízületi panaszok megelôzésére és a már létező panaszok esetén alkalmazható étrend-kiegészítôk fontosabb hatóanyagait mutatja be röviden.

Artritisz, artrózis
A legtöbbeket érintő ízületi panaszok az artritiszek és artrózisok csoportjaiba sorolhatók. A tünetek hasonlóak, azonban az ízületi gyulladás (artritisz) és az ízületi porckopás (artrózis) két különálló betegség. Az ízületi gyulladás leggyakrabban immunrendszeri zavar miatt alakul ki, nagyon ritkán kórokozók is okozhatják. Az artrózis tünetei az ízületek kopása, elhasználódása miatt jelentkeznek, a betegség későbbi stádiumában pedig gyulladás is kialakulhat. Az artrózis, amely az egyik leggyakoribb mozgásszervi betegség, az idősödéssel együtt járó folyamat.

Pótolható anyagok
Az ízületek összetétele a kor előrehaladtával átalakul, kevesebb kollagén és porcsejt képződik, az ízületek víztartalma és rugalmassága csökken, az ízületi porc elvékonyodik és fájdalmas tüneteket eredményezô sérülések alakulnak ki a felszínén. Artritisz és artrózis esetén elsődleges a károsodások mérséklése és a tünetek enyhítése. Előbbi elsősorban olyan anyagok pótlásával érhetőek el, amelyek részt vesznek az ízületek felépítésében, s bevitelük így lassítja a destrukciót, utóbbi főleg a gyulladás csökkentését jelenti.

tabl copyÍzületi-készítményeink hatóanyagai
A hazánkban legnagyobb forgalmú, artritiszben és artrózisban, illetve ezek megelôzésére alkalmazható szerek összetételét megvizsgálva megállapítható, hogy az összetevôk nagyfokú átfedést mutatnak.

A komponensek egy része az egészséges ízületek építôeleme, más anyagok (C-vitamin) a porcok állományának szintéziséhez elengedhetetlenek, és van olyan termékalapanyag is (kurkuma), amelyet gyulladásgátló hatása miatt hasznosítanak.

  •  Az ízületvédő és ízületi panaszokra alkalmazott termékek gyakori összetevője a
    hialuronsav és a kollagén. Az ízületi porcok összetételének ismeretében ez nem meglepő: étrend-kiegészítőként való alkalmazásuknak indoka, hogy a porcvédelemhez vagy regenerációhoz szükséges megnövekedett igény legegyszerűbben így pótolható célzottan.
  •  A glükózamin az emberi szervezetben is képződő, a glükózaminoglikánok felépítéséhez nélkülözhetetlen anyag. Piaci sikere néhány évtizeddel ezelőtt kezdődött, amikor felismerték, hogy adagolásával enyhíthetőek az artritiszes panaszok. Fokozott bevitele hozzájárulhat az ízületek, ízületi porcok destrukciójának lassulásához. Egyes vizsgálatok a fájdalmas tünetek gyors csökkenését írták le a glükózamin alkalmazásának megkezdését követően. Más adatok szerint akár több hónapos szedésre is szükség lehet az ízületek állapotának kimutatható javulásához. Előnye, hogy nem okoz komolyabb mellékhatásokat, nincsenek nemkívánatos interakciói, azonban kondroitinnel együtt adva hatása előnyösebb lehet. A készítményekben szulfátként, hidrokloridként vagy N-acetil-glükózaminként fordulhat elő.
  •  A kondroitin-szulfát a glükózaminoglikánok közé tartozó, az ízületek felépítésben résztvevő anyag. A vegyület egy diszacharidból felépülő polimer. A polimerláncok eltérő hosszúsága és a szulfátcsoportok eltérô helyzete miatt a kondroitin-szulfát valójában kémiailag nem egységes anyag (emiatt még azonos dózisú termékek között is lehet eltérés a hatásosságban). Megfigyelték, hogy artrózis esetén a porcokban csökken a kondroitin mennyisége. Ez a tapasztalat képezi az alapját annak, hogy az ízületi panaszok esetén (vagy azok megelőzésére) alkalmazott szerek alapvető összetevője a kondroitin-szulfát. A vegyületet állati eredetű (szarvasmarha, sertés vagy cápa) porcokból nyerik. A kondroitin-szulfát hatásosságát klinikai vizsgálatok is alátámasztják (elsôsorban térdpanaszok esetén vizsgálták), és a hatásmóddal kapcsolatban is vannak meggyőző eredmények: gyulladáscsökkentő, a proteoglikánszintézist fokozó, az ízületi destrukciót gátló aktivitásait kísérletesen igazolták.
  •  A metil-szulfonil-metán (MSM) egy olyan egyszerű kénvegyület, amely számos zöldségben, gyümölcsben, halakban megtalálható. Az MSM-nek a kollagén szintézisében van szerepe. Ízületi károsodás esetén pótlása azért lehet indokolt, mert az ilyen esetekben megnövekedett szükséglet nem fedezhető a normál étrendből. Monokomponensű MSM-készítménnyel nem végeztek a hatásosságot alátámasztó klinikai vizsgálatot, ez is az egyik oka annak, hogy ezt a vegyületet általában kombinációs készítményekben találjuk meg.
  •  A rendkívül sokoldalú C-vitamin az ízületek védelmében is bevethető. Tudományosan igazolt, hogy hozzájárul a kollagénszintézishez és az ízületek egészségének fenntartásához (ezt több évszázados megfigyelés is alátámasztja, hiszen a skorbut tüneteinek egy része éppen a kollagénszintézis zavarából adódott). Az ízületvédő termékek egy részében olyan összetevőket is találhatunk, amelyek a csontok egészségét támogatják. Ez magyarázza a D3-vitamin jelenlétét, amely hozzájárul a kalcium és a foszfor felszívódásához, ezen keresztül befolyásolja a csontképződést. A mangánt szintén a csontok egészségét támogató hatása miatt használják fel.
  •  Jóllehet az étrend-kiegészítők zömében növényi anyagokat is találunk az összetevők között, az ízületi panaszokra használt termékek csoportja kivételt jelent. Ebben a készítménycsoportban egyetlen gyógynövénnyel találkozhatunk a legnagyobb forgalmú termékek között. A kurkuma (Curcuma sp.) rizómáját a hagyományos indiai gyógyászatban számos célra, a többi között emésztési panaszok kezelésére is alkalmazzák, az utóbbi években azonban ízületi panaszok esetén nyert népszerűséget. Hatóanyagainak, a kurkuminoidoknak gyulladáscsökkentô hatása közismert, de a klinikai hatásban szerepet játszhat kísérletesen igazolt porcvédő hatásuk is. A kurkuma előnye, hogy megfelelő dózisban artritiszes tüneteket enyhít, ugyanakkor a hosszú távú alkalmazást nem korlátozzák a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkre jellemző hatások.

Tekintve, hogy a krónikus ízületi panaszok kialakulása és fennállása tartós beavatkozást igényel, az alkalmazható készítményekkel kapcsolatban elvárás a biztonságosság. Az ilyen esetben használható szerek összetevői megfelelnek ennek a kritériumnak, hiszen az étrendben előforduló vagy szervezetazonos, biztonságos anyagokról van szó. Az étrend-kiegészítôk alkalmazásának létjogosultsága az ízületek épségének védelmében nem vonható kétségbe, akár önmagukban, akár az előírt kezelés kiegészítéseként alkalmazzuk a termékeket.
Dr. Csupor Dezső

46725297 - alternative health care fresh herbal ,dry and herbal capsule with mortar

Az ízületek összetétele
Az ízületi porcokat aggrekán és hialuronsav aggregátumok által körülvett kollagénrostok alkotják. A kollagén fehérje-típusú anyag, spirálisan felcsavarodott polipeptidláncokból épül fel. Az ízületi mátrixban egyetlen hialuronszálhoz mintegy 100-200 aggrekánmolekula kapcsolódik. Az ízület szakítószilárdságát a kollagénrostok hálózata adja, míg az aggrekán-hialuronsav aggregátumok a rugalmasságért felelôsek. Az aggrekán a proteoglikánok közé tartozik, egyik fô építôeleme a kondroitin-szulfát. A proteoglikánok fehérje típusú anyagok, amelyekben polipeptidláncokhoz speciális cukor oldalláncok (glükózaminoglikánok) kapcsolódnak.