Ez a patika nem az a patika

Gyógyszertári management I. rész

Gyógyszertárvezetőkkel, gyógyszerészekkel, asszisztensekkel beszélgetve rendszerint kirajzolódik néhány markáns kérdéskör, amely a kollegák többségét foglalkoztatja. Cikksorozatunk első részében ezeket a témákat tekintjük át.

Sok kolléga öt vagy akár harminc éve is ugyanazt a munkát végzi, sokan ugyanabban a patikában. Mindenek előtt azt kell megvizsgálnunk, hogy az évek alatt mi változott a szakmában és a bennünket körülvevő világban. A lényegi változásokról sorozatunk későbbi fejezeteiben részletesen szólunk, nem titkolván azt a vágyunkat, hogy a gyógyszerészek megosztják velünk a tapasztalataikat, s témánkhoz kapcsolódva elküldik véleményüket a Pirulatrend szerkesz­tőségébe. A végső kérdés a mi különleges szakmánkban is az:  hogyan tudunk alkalmazkodni a piac változásaihoz úgy, hogy az egészségügy és a betegek egyre növekvő elvárásainak megfeleljünk. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a változások mellett vázoljuk a továbbfejlődés lehető­ségeit is.

Megváltozott termékpaletta

Készítmények mennyisége

Húsz évvel ezelőtt a gyógyszertárak mindössze 1000 készítménnyel dolgoztak, ma egy nagyforgalmú patikában akár 10-12 ezer készítmény kapható. Megnőtt a betegek választási lehetősége, de úgy, hogy ezeket a termékeket nem is látják, hiszen azok sokszor a raktárban vannak, vagy a tára mögött egy kis polcon. A nyitott polcos rendszer ma még nagyon kevés helyen terjedt el. A múltban a készítményeket név szerint ismerték a betegek, tudták az árát, tudták azt is, hogy melyik gyógyszer mire való. Az orvosok is biztonsággal nyúltak a megszokott gyógyszerekhez. Hajdanán például egy-két lázcsillapítót használt az egész ország, ma már legalább negyven közül válogathatunk. Vagy hogy egy másik példát említsünk: a negyvenes-ötvenes generáció még emlékszik egy bizonyos, és felejthetetlen ízű köptetőre, a most felnövő gyerekek szülei viszont 68 féle köptető közül választhatnak. Végeláthatatlanul sorolhatnánk a bővülő választékot a vényre kapható (különösen a generikumok) és az OTC-s területen, hiszen hetente jelennek meg új készítmények, amelyet a gyógyszertár­ve­zetőnek és az expediálónak ismernie kell.

Készletgazdálkodás

A gyógyszertár vezetőjének a készletgazdálkodás tekintetében is nagyon résen kell lennie, ugyanis ilyen hatalmassá duzzadt gyógyszermennyiség mellett gyakran kiszámíthatatlan, hogy melyik készítményt érdemes tartania. Előfordul, hogy berendeli a terméket, viszont ezzel egyidőben ugyanarra a betegség kezelésére indul egy másik készítmény reklámkampánya, és emiatt a kevésbé feltűnő, ritkábban látott terméket a betegek nem keresik. Sokszor a lejáratos készítményekkel küszködnek, akár több tízezer forint értékű készletet kell leselejtezniük. Ezzel a problémával például még 15 évvel ezelőtt sem találkozott a patikus.

Magi

A maival összehasonlítva a gyógyszertárak sokkal több saját készítményt állítottak elő még akár pár éve is. Az óradíj, amelyet a kolléga a magisztrális szer készítésével tölt, jóval magasabb összeg, mint az árrés. Sokszor financiálisan nem éri meg magit gyártani, ezért aztán sok helyen nem is készítenek.

Megváltozott humán erővonalak

Munkaerő

Nagy változás történt a gyógyszertárak személyzeti politikájában. Nem is oly régen egy falusi gyógyszertárnak a gyógyszer­tárvezetőn kívül három-négy dolgozója, egy nagyobb kórházi patikának ennél jóval több alkalmazottja is volt. A magisztrális készítmények visszaszorulása, valamint financiális okok miatt a gyógyszertárak ma már nem tudják eltartani ezt a mennyiségű humán erőforrást. A kollegák joggal érezhetik azt, hogy túlterheltek, főként az idősebb generációhoz tartozók, akik a maihoz nem hasonlítható patikai közegben dolgoztak. Több patika esetében előfordult, hogy a gyógyszer­tárvezetők megtartották az alkalmazottakat annak ellenére, hogy nem tudták a bértömeget kigazdálkodni, így sajnos hatalmas eladósodást halmoztak fel, akár a bankok vagy a nagykereskedők felé.

Fókuszban a megelőzés

A versenyszellem a magánéletet is áthatja, hiszen a betegségnek anyagi és egzisztenciális következményei vannak, ezért az emberek egyre több figyelmet fordítanak az egészségükre. Századunk felvilágosult embere nem akar beteg lenni, egyszerűen „nem engedheti meg magának”, hogy betegállományba vonuljon. Nem véletlen, hogy megnövekedett – és ez a tendencia tovább folytatódik – a vitaminok, az OTC termékek, a táplálék-kiegészítők szerepe. Az egészségtudatosság már nem ismeretlen fogalom, hanem maga a valóság. Egyre távolodunk attól az időszaktól, amikor az egészségügy-beteg viszonyát kizárólag a betegség meggyógyítása határozta meg.Ma az öngyógyítás került a fókuszba, ennek megfelelően változnak a vásárlási és fogyasztói szokások: a gyógyulni vágyó betegből tudatos fogyasztó válik.

Utolsó találkozási pont a táránál

Óriási változás történt tehát a beteg-patikus viszonyában. Az egészségügyben dolgozó kollégák elmondják, hogy a gyógyszerész régebben sokkal nagyobb tiszteletnek örvendett, a betegnek meg sem fordult a fejében, hogy megkérdőjelezze az ott hallott információkat, az egészségével kapcsolatos tanácsokat. Ma a betegek többsége jól informált, felvilágosult, azt gondolják, hogy értenek az adott témához, ezért ők mondják meg, hogy mit akarnak, ők akarják irányítani saját gyógykezelési-gyógyulási folyamataikat. Ezzel együtt a gyógyszerészek szerepe hihetetlen mértékben megnőtt, hiszen a fogyasztók többfelől kapnak információt (internetről, reklámokból, a médiából, a szomszédtól, az orvosi rendelőből), de egy biztos: az utolsó találkozás a szakemberrel mindenképpen a táránál történik. Az expediáló szakértő figyelme és tanácsai teszik hatékonnyá és eredményessé a megelőzést vagy a gyó-gyulást, különösen az OTC termékek esetén. A gyógyszerészeket sok csalódás éri, ha nem készülnek fel kellően a beteggel/fogyasztóval történő találkozásra. A világ, a betegek változása megköveteli, hogy a gyógyszerész is alkalmazkodjon a változásokhoz, máskülönben elveszíti a vásárlóit. Ahhoz, hogy segíteni tudjon, megváltozott kommunikációra van szükség, amelynek alapja a gyógyszerész-beteg közötti partneri viszony. Célja pedig az, hogy a beteg tudja, a gyógyszerész az a szakember, aki segítségére van abban, hogy hamarabb meggyógyuljon vagy könnyebben vészelje át a betegségét. A régi iskola azt tanította, hogy a betegért vagyunk, hogy gyógyítunk.  Nos, ez az alapvetés a változások ellenére ma is és holnap is érvényes marad.

Megváltozott financiális körülmények

A vaklicit hatása

Habár a betegeknek jó a vaklicit, olcsóbbak lettek a gyógyszerek, viszont a gyógyszerárakat kifejezetten rosszul érintette. A patika akár 100-150 ezer forintot is veszíthet egy-egy vaklicit következtében. Sőt, az első vaklicitkor, amikor nem voltak felkészülve rá, akár 3-400 ezer forint árrés vesztést kellett kigazdálkodniuk, ami óriási érvágás, főként, ha azt nézzük, hogy ez az összeg már 1-2 kolléga bérét jelentheti.

Financiális változások

Nem mindegy az, hogy egy készítmény ezelőtt 20 évvel 3000 forintba került, és annak a 20 százaléka jutott a gyógyszertárban gazdálkodásra, vagy ugyanaz a készítmény ma 600 forint  és annak 15 százalékából kell a gyógyszertárvezetőnek gazdálkodni. A ’90-es évek elején 28-30 százalékos árréssel dolgoztunk, ma pedig a receptből élő patikákban alig haladja meg az árrés a 15 százalékot.

A gyógyszertár mint üzlet

Gyógyszertárat személyi jogos gyógyszerész vezethet. Az egyetemi képzésből viszont kimarad vagy nem kap kellő hangsúlyt néhány alapvető ismeret, amely a gyógyszertárvezetéshez szükséges: a közgazdaságtan, a kommunikáció, a marketing és a humánerőforrás-kezelés.  A vezetők többsége autodidakta módon tanulja meg, hogyan irányítson 5-10, vagy ennél több embert, az alapvető gazdasági, és készletgazdálkodási feladatokat, valamint azt, hogy az expediáló hogyan kommunikáljon a beteggel. A gyógyszertárvezetők az egyetem után tanfolyamokon és egyetemeken szerezhetik meg ezt a tudást, mint ahogyan ezt sokan teszik is, hiszen nap mint nap szembesülnek azzal, hogy hiányoznak az ismeretek. Ahogyan egyik gyógyszerész kollégánk mondta: „Azért végeztem el a kurzust, mert úgy éreztem, kevés vagyok. Nem értek a pénzügyekhez, nem értek az emberekhez.” A gyógyszertár különleges üzlet, ahol egyszerre van jelen a gyógyítás és a kereskedelmi tevékenység. Az expediáló, miközben elad egy terméket, szakszerű egészségügyi információkkal is szolgál, amit a fogyasztó el is vár tőle.

Verseny a szektorban és szektoron kívül

A patikaliberalizáció után különösen megnőtt a versenyszellem, az egészségügyi ellátó rendszerekből olyan árusító helyekre kerültek ki termékek, mint például a vitaminok, étrend-kiegészítők, OTC termékek, ahol korábban ilyenek nem voltak. A patikák tehát nemcsak patikákkal versenyeznek, hanem más riválisokkal is. Az árversenynek, a marketingnek ennek következtében még inkább megnőtt a jelentősége.

A gyógyszertár nem kincsesbánya

Egy közepes méretű patika forgalma 16-20 millió forint lehet. Ez önmagában ugyan jelentős összegnek tűnik, de a jelenlegi maximált árréssel számolva a forintforgalomból realizálható profit 2-3 millió forint. A gyógyszertárvezetőnek ebből kell kigazdálkodnia minden költséget a munkabé­rektől a villanyszámláig, a rendszergazda díjától a kidobott termékekből származó kárig, a bérleti díjtól a pénztárgépekig.  Habár a beteg alkalmanként akár 5-10 ezer forintot hagy a patikában, ez csalóka látszat, és megtéveszti azokat, akik azt hiszik, hogy a gyógyszertár igazi kincsesbánya.

dr. Kovács Zsolt
Pharmatrainer Kft.

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>