Fertőtlenítéstől a savanyú uborkáig 

Szemelvények a gyógyszeralapanyagok kiszolgálásának eseteiből

Aszkorbinsav megfázás ellen, szalicilsav a befőtt tetejére, magnézium-szulfát hashajtónak és ricinusolaj a haj fényességéért. A gyakorló expediálók fülének egyik példa sem hangzik különösebben idegennek. Ahogyan a “Ha beállok újra a sorba, kérhetek még 100 grammot?”érdeklődő kérdések és a “Bezzeg, a boltban ugyanez sokkal olcsóbb!” keserű megjegyzések is mindennaposak.

Egyszerre vagyunk büszkék arra, hogy nálunk gyógyszerkönyvi minôségû alapanyagokhoz juthat az arra vágyó, és furcsának találjuk, amikor valaki a konyháját vagy a műhelyét szeretné felszerelni a nálunk vásároltak felhasználásával. Miért olyan érzékeny téma a magisztrális gyógyszeralapanyagok forgalmazása a gyógyszertárban és hogyan kapcsolódik mindehhez a kémiai kockázatelemzési dokumentáció? Ezekre a kérdésekre próbálok a következôkben válaszolni.

Amellett, hogy a gyógyszertárak elsődleges profilja nem ez, állandó a kereslet az alapvetően gyógyszerkészítéshez felhasznált magisztrális alapanyagok iránt. Azt, hogy ennek a szigorúan ellenőrzött és biztosított minőség, a kényelem, a megszokás, a szakmai információnyújtás vagy az anyagi megfontolás-e az oka, sajnos, nem tudjuk. Azt azonban, hogy ezen alapanyagok expediálásakor milyen fontos tényezőket kell szem előtt tartanunk, érdemes áttekintenünk.

A bizonyítottan gyógyhatású alapanyagok és magisztrális készítmények kiadását alapvetően és elsősorban a Formulae Normales hatályos kiadása szabályozza. Amely alapanyagok és készítmények szerepelnek a FoNo-ban, vény nélkül is expediálható jelzéssel, a beteg részére kiadhatóak. Ebbe a kategóriába került az elmúlt években számos gyógynövényi drog, a Pulvis glucosi anhydrici 75g és az Acidum ascorbicum 200mg is, igaz, osztott por formában. Ha olyan vásárlói igénnyel szembesülünk, amely nem tartozik a FoNo hatáskörébe, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet módszertani leveleit hívhatjuk segítségül. Nem sokkal ezelőttig az OGYÉI-P-65-2017 módszertani levél volt érvényben, amely egyértelműen meghatározta, mely – FoNo-ban nem szereplő anyagok – adhatók ki mégis a betegek részére, nem gyógyászati felhasználásra, egyedi szignatúrával, 27%-os áfatartalommal és zárta ki végleg a bórax és a bórsav forgalmazását. Ezen módszertani levél felülvizsgálatának idejére egy új lépett hatályba (OGYÉI-P-65-2019), amely felfüggeszti a címkézéssel kapcsolatos előírásokat. A FoNo rendelkezéseinek betartása, és minden egyéb szakmai tekintetben a gyógyszertárak felügyelő szerve az OGYÉI.

Azzal együtt azonban, hogy a gyógyszertárban gyógyászati és nem gyógyászati célra, meghatározott dózisban gyógyszerkészítéshez használatos alapanyagokat expediálunk, és ezzel a mûködési engedélyünkben deklarált szolgálatot lájuk el, egy másik oldalról megközelítve veszélyes anyagot felhasználó és annak kiskereskedelmével foglalkozó egység vagyunk. Ilyen tekintetben pedig a felügyelő szervünk az adott területen illetékes járási hivatal, amely felé bejelentési kötelezettségünk van, és amely szerv munkatársai ellenőrizhetik a bejelentett anyagok tárolását, eladásra felkészítését és kezelését. Ezen rendelkezéseket a 44/2000. (XII. 27.) EüM. rendelet tartalmazza. Azt pedig, hogy mi számít veszélyes anyagnak, az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi (ún. CLP) rendelet kategorizációja határozza meg. Példaként említhetjük a takarítószereket, rovarirtó szereket és tűzveszélyes anyagokat.

Tehát például, ha 50g 70%-os alkoholt adunk el újszülött köldökcsonkjának kezelésére vagy injekció beadását megelőző bőrfertőtlenítésre, a FoNo utasításait kell követnünk a csomagolás, tárolás, szignatúra és eltarthatóság tekintetében, a készítmény áfatartalma 5%. Ha azonban elektronikai alkatrészek tisztítására kér valaki ekkora vagy ennél nagyobb mennyiséget, akkor a már előre bejelentett veszélyes anyag forgalmazási tevékenység keretein belül, a CLP rendeletben meghatározott figyelmeztetésekkel ellátva és tárolva kell tartani és kiadni, áfatartalma pedig 27%.

A kulcs tehát, azon kívül, hogy mekkora a kért mennyiség az lehet, ha megkérdezzük a beteget, mire akarja használni a beszerezni kívánt anyagot. Ennek megvalósítása – noha csak egy kérdés – lehetséges új színfoltja az expediáló – beteg kommunikációnak, amely fogadtatása nem biztosan örömteli a tára túloldalán álló részéről. Természetesen akad, aki készségesen megosztja velünk az elronthatatlan savanyú uborka receptjét, de elképzelhető, hogy felháborodik ezen az újfajta érdeklődésen. Ha azonban nem így, akkor hogyan feleljünk meg azoknak a szabályoknak, amelyek érvényességi feltételeit egy hajszál választja el egymástól?

Azt pedig, hogy az étrend-kiegészítôként forgalomba hozott – fentiekhez képest – dobozonként jóval nagyobb mennyiséget tartalmazó C-vitamin por egy kiskapu szemtelen kihasználása, vagy a mi munkánk és a beteg életének üdvözítő megkönnyítése, mindenkinek a saját belátására bízom.

Dr. Engler Nóra
gyógyszerész