Régóta tudjuk, hogy az újgenerációs antihisztaminok hatékonyabbak az allergiás rhinitis elleni harcban, mint az első generációsok. De pontosan mennyivel és miért teljesítenek jobban?

A nyugati világban egy több embert érint a szénanátha vagy allergiás rhinitis (AR). 2021-es adatok szerint az Egyesült Államokban például a felnőttek több mint negyede (25,7%) küzd szezonális allergiás rhinitisszel. Számos nemzeti és nemzetközi irányelv fogalmaz meg ajánlásokat a tünetegyüttes gyógyszeres kezelésére.

• Széles körű egyetértés van abban, hogy az AR tüneteinek enyhítésében a hisztamin-1- (H1-) receptorokon ható H1-antihisztaminok, röviden antihisztaminok jelentik a kezelés alappillérét – szisztémásan vagy lokálisan alkalmazva.

• Az iránymutatást adó állásfoglalásokból és konszenzusos megállapodásokból (International Consensus Statement on Allergy and Rhinology, American Academy of Allergy Asthma and Immunology, American College of Allergy Asthma and Immunology) egyértelműen kiderül, hogy az AR kezelésében az első generációs antihisztaminok kerülendők, és a második generációsnak nevezett antihisztaminok preferálandók.

• Az intranazálisan adagolt antihisztaminok első vagy második vonalbeli megoldást jelentenek az AR kezelésében.

• Nincs egyértelmű állásfoglalás arról, hogy érdemes-e az intranazális kortikoszteroid (INCS) -kezelést orálisan adagolt antihisztaminnal kiegészíteni, vagyis kérdéses, hogy az utóbbi hozzáadása kínál-e plusz előnyt a tünetek kontrollálásában.

• Ugyanakkor javasolható az INCS-terápia intranazális antihisztaminnal való kiegészítése második vonalbeli megoldásként, ha a korábbi monoterápia nem vezet kielégítő eredményre.

Az antihisztaminok generációkba való besorolása azok vér-agy gáton keresztüli penetrációs képességén alapul. Az első generációs antihisztaminok átjutnak a vér-agy gáton és a neuronok H1-receptoraihoz kötődnek. Ennek a következménye szedáció, a koncentrációs képesség romlása, kognitív zavarok fellépése lehet. Emellett az első generációs antihisztaminok blokkolhatják a muszkarinerg-, α-adrenerg-, illetve szerotonerg-receptorokon keresztüli jelátvitelt, nem kívánatos mellékhatásokat okozva.¹

Naponta egyszer is elég

Az 1980 óta elérhető újabb generációs antihisztaminok H1-receptor iránti szelektivitása magasabb, és a gyógyszermolekulák vér-agy gáton keresztüli penetrációja kisebb fokú. Így ezen antihisztaminok mellékhatásspektruma kedvezőbb, mint a korábbiaké, ami jellemzően hosszabb hatástartammal is társul. A mindennapi gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a második generációs antihisztaminok napi egyszeri alkalmazása minimális szedációval vagy a szedáció teljes hiányával jár.¹

Márpedig a szedáció különösen fontos kérdés, ha a gyógyszert alkalmazó beteg autót vezet, gépet kezel, valamilyen fokozott odafigyelést, koncentrációt igénylő munkát végez vagy tanul.

Szedálnak-e az újabb antihisztaminok?

Az antihisztaminok szedációs potenciáljának meghatározására számos lehetőség kínálkozik. A vér-agy gáton való átjutás és a központi idegrendszer H1-receptoraihoz való kapcsolódás egyik prediktív paramétere a gyógyszermolekula lipofilitása. Emellett pszichometriai tesztekkel is számszerűsíthető, hogy adott antihisztamin a betegek mekkora hányadánál okozza egy-egy kognitív funkció romlását.²

Az előbbieken túl az antihisztaminok szedatív potenciáljának a mérésére objektív lehetőséget kínál a pozitronemissziós tomográfia (PET), amellyel meghatározható, hogy az agyban található H1-receptorok telítettsége milyen fokú egy-egy antihisztamin-kezelés után. Minél nagyobb arányban foglaltak a neuronok H1-receptorai, annál nagyobb mértékű szedáció várható az adott kezeléstől. Vizsgálati eredmények alapján a fexofenadin és a bilasztin esetén a legkisebb az esélye a szedációnak.²

• 20 százalék alatti receptortelítettség jellemzi a fexofenadin (60 mg, illetve 120 mg), bilasztin (20 mg), levocetirizin (5 mg), dezloratadin (5 mg), loratadin (10 mg) és cetirizin (10 mg) alkalmazását, amely adat nem szedáló karakterre utal.

• 20 és 50 százalék közötti receptortelítettség tapasztalható a cetirizin 20 mg-os dózisa után, ez kevésbé szedáló jelleget jelez.

• Az első generációs antihisztaminok körében ugyanakkor több esetben 50 százalék feletti receptortelítettség is előfordul.²

Dr. Harsányi Mária
szakgyógyszerész

Forrás: (1) Linton S et al. Ann Allergy Asthma Immunol. 2023;131:412-420. (2) Ansotegui IJ et al. Curr Med Res Opin. 2024;40:1297-1309.