Fókuszban az újgenerációs antihisztaminok

Allergiás rhinitis elleni szerek

A tavasztól őszig tartó szezonban az allergia leggyakoribb fajtájával, az allergiás rhinitisszel küzdő betegekkel gyakran találkozni a gyógyszertárakban. Milyen terápiás megoldást érdemes ajánlanunk?

Az allergiás rhinitis (AR) gyakorisága az elmúlt évtizedekben világszerte nőtt. Földrajzi helytől és életkortól függően a lakosság 10-30 százalékát érinti. Az AR-re vizes orrfolyás, tüsszögés, orrdugulás jellemző, mellette gyakran szemtünetek (viszketés, könnyezés), valamint orr- és torokviszketés jelentkezhet. Ismert szezonális (pollenózis, szénanátha) és egész éven át tartó, azaz perenniális (például atka, háziállatszőr okozta) formája.¹

123rf.com

Enyhébb és súlyosabb formát is ölthet, sok esetben a mindennapi tevékenységekben, az iskolai és a munkahelyi teljesítményben is érezteti negatív hatását. Gyakran társul egyéb kórképekkel, így asztmával, arcüreggyulladással, középfülgyulladással. Bár a kezelésében számos lokális és szisztémás hatású OTC-készítmény áll rendelkezésre, az orvosi kontroll nélküli kezelés lehetősége nem szabad, hogy elbagatellizálja a betegséget.

Az új típusú koronavírus-pandémia idején különösen lényeges, hogy az allergiás tüneteket kontroll alatt tartsuk. A tüsszögés, orrfolyás, szemkönnyezés ugyanis emeli a kockázatát annak, hogy egy SARS-CoV-2-fertőzött allergiás személy a panaszai miatt – leginkább a tüsszögéssel a környezetbe juttatott cseppecskékkel – nagyobb mértékben terjessze a fertőzést, mint az, aki nem allergiás.

H1-antihisztaminok

Ha a vény nélküli terápiás lehetőségeket tekintjük, akkor a hisztamin hatását blokkoló H1-receptor antagonista vegyületek (H1-antihisztaminok) szisztémásan és lokálisan, az alfa-szimpatomimetikumok és a hízósejt-stabilizáló szerek lokális készítményekként választhatók.

Az AR panaszainak az enyhítésében az első generációs H1-antihisztaminok orális alkalmazása – elsősorban kedvezőtlen mellékhatásspektrumuk miatt – mára visszaszorult. Helyettük az orális H1-antihisztaminok második (cetirizin, loratadin) és harmadik generációs képviselői (dezloratadin, fexofenadin, levocetirizin) az AR szezonális és perenniális formája esetén is elsőként választandó terápiás megoldást kínálnak. Számos OTC-készítményben, változatos gyógyszerformákban található meg cetirizin, dezloratadin, fexofenadin, levocetirizin, loratadin. Ezek a patikaszerek napi egyszeri alkalmazással viszonylag gyorsan és hatékonyan csökkentik az allergiás tüneteket. A maximális plazmakoncentráció eléréséhez szükséges idő (tmax) tekintetében a levocetirizin és a cetirizin a leggyorsabbak, 0,9 órás és 1 órás tmax-értékeikkel. Ezeket követi a loratadin 1-1,5 órás, a fexofenadin 1-3 órás, illetve a dezloratadin 3 órás tmax-értékkel.²

A második és harmadik generációs H1-antihisztaminok már kevésbé lipofilek, mint az első generációs elődeik. A lipofil jelleg hiánya a vér-agy gáton való átjutásuknak és a centrális, agyi H1-antihisztamin receptorok közvetítésével megvalósuló, szedáló mellékhatásuknak is határt szab. Ennek ellenére a szedatív mellékhatás teljességgel nem zárható ki a modern antihisztaminoknál sem. Ha a beteg az orális antihisztamin-terápia idején a koncentrálóképesség, a figyelem csökkenésének jeleit tapasztalja magán, akkor nem szabad autót vezetnie vagy veszélyes munkát végeznie. A gyógyszerkölcsönhatások közül kiemelendő, hogy szisztémás hatású H1-antihisztamin készítményt nem javasolt nyugtatókkal, altatókkal együtt alkalmazni. Az epilepsziás betegeknél egyes allergia elleni szerek hatására a görcskészség, a rohamgyakoriság nőhet, esetükben szakorvossal való konzultáció szükséges a H1-antihisztamin alkalmazásáról.² ³

Az, hogy melyik antihisztamin vegyület milyen mértékben szedálhat, viszonylag pontosan előrejelezhető azzal, hogy a vegyületek milyen mértékben kötik le az agyban található H1-receptorokat. Ennek megfelelően – Kawauchi és munkatársai. tanulmánya szerint – a következő sorrend szerint köthető növekvő szedatív (mellék)hatás a hazánkban OTC-forgalomban is lévő H1-antihisztaminokhoz, illetve azok különféle dózisaihoz: fexofenadin (60 mg) < fexofenadin (120 mg) < levocetizin (5 mg) < loratadin (10 mg) < cetirizin (10 mg) < cetirizin (20 mg). Megjegyzendő, hogy a felsorolt H1-antihisztaminoknál – a 20 mg-os egyszeri adagban alkalmazott cetirizin kivételével – a szedáló mellékhatás annyira csekély (ha egyáltalán igazolható), hogy nem vezet a kognitív teljesítmény romlásához.²

Gyerekeknek, kismamáknak

A gyermekkori H1-antihisztamin-alkalmazást tekintve lényeges, hogy számos OTC-készítmény már 2 éves kortól alkalmazható. Ehhez megfelelő gyógyszerformára, szirupra vagy belsőleges oldatra van szükség.² ³ A várandósoknak fontos, hogy – lehetőleg orvosi konzultációt követően – csak olyan hatóanyagot alkalmazzanak, amelyről a lehető legtöbb tapasztalat áll rendelkezésre. Ez leginkább a loratadinra, másodsorban a cetirizinre igaz. A szoptatás alatt az említett hatóanyagok, bár nagyon alacsony koncentrációban, de átjutnak az anyatejbe, így ritkán aluszékonyságot, szájszárazságot, szopásgyengeséget okozhatnak a szoptatott csecsemőknél.⁴

Az intranazálisan bevitt H1-receptor antagonisták (azelasztin) ugyanolyan hatékonyak AR-ben az orrtünetekre, mint az orális antihisztaminok, bár kevésbé hatékonyak, mint a vényköteles nazális szteroidok. A nazális antihisztaminok hatáskezdete gyors, mindössze 15 perc. Napi kétszeri alkalmazásuk elegendő a tünetek kezelésére.¹ ³

Akut és krónikus allergiás kötőhártyagyulladás és az azzal társuló szempanaszok (szemvörösség, viszketés) kezelésére lokális H1-antagonisták alkalmazhatók. Azelasztintartalmú szemcsepp javasolható a szemtünetek dominanciájára panaszkodó betegeknek. Lényeges tudni, hogy ezeket elegendő közvetlenül a kellemetlen tünetek megjelenésekor elkezdeni használni. Ez azért is hangsúlyozandó, mert a nátrium-kromoglikát-tartalmú, hízósejteket stabilizáló szemcseppeket szezonális allergiás kötőhártyagyulladás esetén már 2 héttel az allergén megjelenése előtt célszerű elkezdeni használni.³ Vagyis utóbbi esetben a pollennaptárhoz kell igazítani az adagolás megkezdését.

Érdemes az allergiás betegek figyelmét felhívni arra, hogy a H1-antihisztaminok, akár szisztémásan, akár szemcsepp formájában alkalmazzák őket, mellékhatásként szemszárazságot okozhatnak. Az allergiaellenes kezelések okozta szemszárazság tüneteinek enyhítésére műkönnyek alkalmazása javasolható. Allergiás szempanaszok esetén felmerülhet a vazokonstriktor hatóanyagú szemcseppek ajánlása is. Fontos azonban tudatosítani a betegekben, hogy azokat maximum 5 napig szabad használni.

Vigyázat, függőséget okozhat!

Az a-szimpatomimetikumok csoportjába tartozó hatóanyagok vazokonstriktor hatásuk miatt a duzzadt orrnyálkahártyát lohasztják, így az orrdugulást csökkentik, ugyanakkor az AR egyéb tüneteire nem hatnak. Mivel a lokálisan alkalmazott dekongesztánsok mellékhatásként száríthatják, irritálhatják az orr nyálkahártyáját, népszerűek a hatóanyag mellett tengervizet vagy dexpantenolt tartalmazó készítmények. Keresettek a konzerválószert nem tartalmazó, a hagyományosnál kíméletesebb nazális termékek, és széles körben elterjedtek a felnőtteknek gyártott termékek mellett a gyermekeknek formulált, alacsonyabb hatóanyag-tartalmú készítmények.³

A dekongesztáns orrcseppek vagy orrsprayk használata során – legyen szó monokomponensű vagy kombinációs gyógyszerekről – ügyelni kell arra, hogy 7-10 napnál további alkalmazásuk rhinitis medicamentosához vezet, ezért tartós adagolásuk nem javasolt.¹ ³ ⁵ Kutatások is igazolták, hogy a rhinitises betegek körében elterjedt a nazális dekongesztánsok túlságosan hosszú ideig való alkalmazása. A fül-orr-gégész szakorvosok szerint a dekongesztánsoktól könnyen függővé lehet válni, és nehéz a leszokás.⁵ Szem előtt tartandó az irányelv, mely szerint az intranazális dekongesztánsok csak súlyos orrdugulással járó, közepes/súlyos fokozatú AR-ben indikáltak – adjuváns szerekként.¹

Harsányi Mária
szakgyógyszerész 

Forrás
(1) Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve a rhinitis diagnosztikájáról és kezeléséről. Készítette: a Fül-Orr-Gégészeti Szakmai Kollégium, a Tüdőgyógyászati Szakmai Kollégium, a Klinikai Immunológiai és Allergológiai Szakmai Kollégium és a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium; 2015.
(2) Kawauchi H et al. Antihistamines for allergic rhinitis treatment from the viewpoint of nonsedative properties. Int J Mol Sci. 2019; 20:213.
(3) www.ogyei.gov.hu gyógyszerinformációi; 2021. 03. 25.
(4) www.embryotox.de; 2021. márc. 26.
(5) Mehuys E et al. Self-Medication in Persistent Rhinitis: Overuse of Decongestants in Half of the Patients. J Allergy Clin Immunol Pract 2014; 2:313-9.

Megjelent a Pirulatrend 2021. áprilisi számában.