A gyógyszerészként dolgozó nők helyzetéről, kihívásairól és lehetőségeiről közölt jelentést a Nemzetközi Gyógyszerészeti Szövetség (FIP) a „Nők a tudományban és az oktatásban” nevű kezdeményezése keretében. Fő üzenete, hogy a nők szerepe kulcsfontosságú a szakma jövőjében, ezért az esélyegyenlőség nem csupán morális kérdés, hanem az egészségügyi rendszerek hatékonyságának és fenntarthatóságának a záloga.

Miközben a gyógyszerészet világszerte egyre inkább női hivatássá válik, az esélyegyenlőség és a nők számára biztonságos, támogató munkakörnyezet még messze nem magától értetődő – ez az októberben publikált jelentés egyik legfontosabb megállapítása. Az elemzés egy 414 válaszadó tapasztalatait összegző felmérés alapján készült.

Kevés a vezető

A WHO adatai azt mutatják, hogy Afrikában 48, a dél-kelet-ázsiai régióban 75, Európában 73, a nyugat-csendes-óceáni térségben 66, az amerikai kontinensen 62, a Közel-Keleten pedig 45 százalék a női munkaerő aránya a gyógyszerészetben. A FIP előrejelzése szerint 2030-ra globálisan a gyógyszerészek 70 százaléka lesz nő. Mindezek ellenére a a vezetői pozíciókban dolgozóknak mindössze a negyedét teszik ki, és átlagosan 28 százalékos bérhátrányban vannak.

Az egyetemi gyógyszerészkarokon a nők aránya meghaladja a 60 százalékot, ám az oktatók között, továbbá a kutatásban és az ipar vezetői pozícióiban is alulreprezentáltak. Különösen markáns ez a jelenség az alacsony és közepes jövedelmű országokban, ahol a kulturális normák, az erőforráshiány és a korlátozott karrierlehetőségek együttesen visszafogják a nők előrejutási lehetőségeit.

Elégedettség és strukturális gondok

Ezzel együtt a felmérés azt találta, hogy a női gyógyszerészek többsége szakmailag elégedett: 77 százalékuk úgy érzi, a munkája értelmet ad a mindennapjainak, és közel háromnegyedük elégedett a jelenlegi állásával. Ugyanakkor minden negyedik válaszadó pesszimista a karrierje jövőjét illetően, és minden hatodik arról számolt be, hogy gyakran fejezi be a napi munkáját rossz érzéssel.

A legtöbbször előkerülő probléma a munka és magánélet egyensúlyának hiánya, melyet 62 százalék említett a fő nehézségként. A válaszadók 21 százaléka állítja, hogy a munkahelyén hiányoznak a gyermeket vállaló nőket segítő szabadságolási megoldások, ami akadályozza a hosszú távú karriertervezést és növeli a pályaelhagyás kockázatát. További visszatérő téma a rossz munkakörnyezet (31%), az alacsony fizetés (9%), a munkaerőhiány (9%), a szakmai fejlődéshez szükséges képzésekhez való rossz hozzáférés (8%), valamint a főnök vezetési stílusa, illetve támogatásának hiánya (5%). Bár a megkérdezettek 72 százaléka szerint a munkahelyén elvben érvényesül az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elv, a gyakorlatban sokan tapasztalnak rejtett egyenlőtlenségeket.

A felmérés résztvevőinek 78 százaléka erős családi támogatást érzékel, ugyanakkor a munkahelyi mentorálással és a szakmai előmenetelhez szükséges programokkal sokan elégedetlenek. A válaszadók kevesebb mint fele (46,7%) kap lehetőséget, hogy vezetőnek jelentkezzen, és mindössze 42,9 százalék szerint van elegendő ilyen pozíció. Több mint 45 százaléknyian tapasztalták, hogy a férfiakat nagyobb valószínűséggel nevezik ki. Ehhez képest feltűnő, hogy az ambíció nagyon is megvan: a megkérdezettek kétharmada szívesen vállalna vezetői pozíciót, ha ehhez támogatást és rugalmas munkakörnyezetet kapna.

Munkahelyi biztonság, mentális egészség

Aggasztó adat, hogy a válaszadók közel fele (46,9%) találkozott már veszélyes munkahelyi szituációval, beleértve pszichoszociális kockázatokat, fenyegető viselkedést vagy egyenesen erőszakot. Viszonylag sokan tapasztalnak bizonytalanságot okozó tényezőket is, így a szabályozások (8%), a támogató szervezeti kultúra (18%), a kommunikáció (18%) és az erőforrások (10%) hiányát. A biztonságosabb munkakörnyezethez szabályozási változtatásokat, mentális egészségügyi támogatást és a nemi alapú agresszió elleni határozott fellépést látják szükségesnek.

A felmérés eredményei alapján a FIP a következő lépéseket javasolja.

• Döntéshozóknak és szabályozó szervezeteknek: erősíteni a munkafeltételek jogi védelmét, valamint a rugalmas és családbarát foglalkoztatási politikákat.

• Munkaadóknak: biztosítani az erőforrásokat és az adatalapú nyomon követést a munkahelyi elégedettség, biztonság és egyenlőség területén.

• Oktatási és kutatási intézményeknek: előmozdítani a mentorprogramokat és pártolni a nők vezetői szerepvállalását.

• Szakmai szervezeteknek: terjeszteni a bevált gyakorlatokat és ösztönözni a régiók közötti együttműködést.

Galambos Péter