Gyógyszerterápiás célpontok

A neutrofilek szerepe az autoimmun betegségek kialakulásában

A szervezetben leggyakrabban előforduló fehérvérsejteknek, a neutrofil granulocitáknak kulcsszerepe lehet a gyulladásos betegségek, de a legújabb eredmények szerint akár a daganatok, áttétek kialakulásában is. Éppen ezért, mint potenciális terápiás célpontok is a kutatók fókuszába kerültek az elmúlt időszakban.

A neutrofil granulociták (neutrofilek) a szervezetben legnagyobb számban keringő fehérvérsejtek, melyeknek alapvető szerepe van a bakteriális és gombás fertőzések elleni védekezésben. A neutrofilek ugyanakkor „kétélű kardként” viselkednek, nem megfelelően szabályozott működésük jelentősen hozzájárul a számos gyulladásos és autoimmun betegség során megfigyelhető szöveti károsodás létrejöttéhez is. A legújabb kutatási eredmények ezen túlmenően arra utalnak, hogy a neutrofilek a daganatok fejlődésében és áttétképzésében is fontos szerepet játszanak. Mindezek miatt az elmúlt években jelentősen megnőtt a neutrofilek mint lehetséges gyógyszerterápiás célpontok iránti érdeklődés.

A gyógyszerfejlesztés legrangosabb nemzetközi folyóirata, a Nature Reviews Drug Discovery felkérésére készített összefoglaló közlemény központi témája a neutrofil granulociták gyulladásos betegségek kialakulásában játszott szerepe volt, amiben az Élettani Intézet munkatársai, köztük dr. Németh Tamás egyetemi adjunktus és dr. Mócsai Attila egyetemi tanár – a közlemény első és utolsó szerzői – nemzetközileg is kiemelkedő tudományos eredményeket értek el.

Fotó: 123rf.com

Az Élettani Intézet Gyulladásélettani Kutatócsoportjának munkatársai különböző transzgénikus, vagyis genetikai módosításon alapuló megközelítésekkel évek óta vizsgálják a neutrofilek szerepét az autoimmun betegségek kialakulásában. Ennek keretében állatkísérletekben igazolták a neutrofilek részvételét az autoimmun jellegű, gyulladásos bőr- és izületi betegségek kialakulásában. További vizsgálataikban igazolták számos sejten belüli jelátvivő fehérje (elsősorban a tirozin-kinázok és azok szubsztrátjai) szerepét kísérletes modellekben a gyulladásos folyamatok létrejöttében. Legújabb kísérleteikben pedig egy különleges genetikai megközelítés, az úgynevezett feltételes géntörlés segítségével az egyes sejttípusokban külön-külön vizsgálják a jelátvivő molekulák szerepét a gyulladás kialakulásában, ami a gyógyszertámadás-pontok még precízebb, sejtszintű azonosítását teszi lehetővé.

„A gyulladásos betegségek – köztük az azok jelentős részét kitevő reumatológiai kórképek – még jobb megismerése és terápiája érdekében elengedhetetlen az alapkutatók és a klinikusok együttműködése” – hangsúlyozta dr. Mócsai Attila.

Dobozi Pálma

Neutrofil granulocita

A fehérvérsejtek vagy leukociták az immunrendszer sejtjei, amelyek megvédik a testünket a fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól. Sokféle különböző fehérvérsejt létezik, azonban mindegyik a csontvelő egy sokirányú differenciálódásra képes (pluripotens) sejtjéből származik, amelyet vérképző őssejtnek nevezünk. A fehérvérsejtek az egész testben megtalálhatók, a vérben és a nyirokrendszerben is.

A vérben levő fehérvérsejtek száma gyakran jelzi a betegségeket. Egészséges ember egy liter vérében 4-11 G/L között van a fehérvérsejtek száma, ez a vérnek körülbelül 1 százalékát jelenti. Az olyan betegségeknél, mint a leukémia a fehérvérsejtek száma magasabb a normálisnál, a leukopénia esetében pedig jóval alacsonyabb. A fehérvérsejtek fizikai tulajdonságai például a térfogatuk, vezetőképességük és a szemcsézettségük változhat, ha aktiválódnak, vagy éretlen sejtek vannak jelen, vagy leukémia esetén, ha rosszindulatú fehérvérsejtek vannak jelen.

Több fajtája ismert, ezek közül az egyik a neutrofil granulocita, amely az összes fehérvérsejt 50-70 százaléka. A neutrofilek a bakteriális vagy gombás fertőzésekkel, és más apró gyulladásos folyamatokkal szállnak szembe, és általában ők válaszolnak először a mikrobiális fertőzésekre; az ő tevékenységük és tömeges pusztulásuk hozza létre a gennyet, ezért leggyakrabban gennysejteknek is hívjuk őket. De nevezzük őket szegment, vagy karéjozott magvú sejteknek is. (gellertlabor.hu)