Tekintélyes egyetemek elismert kutatói vizsgálják és kutatják a hallucinogén anyagok terápiás lehetőségeit és eredményeit. Amitől anno olyannyira tartott a közvélemény, az mintha lassan elfogadottá válna. Mindez előrevetíti a lehetőségét annak, hogy a hallucinogén szerek félévszázados tiltás után visszatérhetnek a pszichoterápiába és az addiktológiába.
Az amerikai elitegyetemeken az elmúlt évtized során számos valid kutatási eredmény született a hallucinogének terápiás alkalmazásával kapcsolatban, amelyeket a világ vezetô szaklapjaiban publikáltak a Lancet-tôl a Science-ig és a Nature-ig. A pszilocibin-kísérletek kvázi misztikus élmények kiváltására, az LSD hospice-alkalmazásának a feltámasztása, a pszichoterápia beindítása és felgyorsítása MDMA-val egyértelmû sikereket jelentenek.
A lizergsav-dietilamid (LSD-25) vegyületet a Sandoz két vegyésze szabadalmaztatta 1943-ban. A szert 1947-ben kezdték el gyógyszerként forgalmazni Delysid néven. Az LSD az eddig felfedezett legerôsebb pszichoaktív anyag. Már 200-300 mikrogrammos dózisban rendkívül élénk hallucinációkat vált ki egészséges alanyokból is. Orvosi felügyelet mellett a használata biztonságos. Túladagolni szinte lehetetlen, addiktív pontenciálja nincs, káros fizikai hatása nem ismeretes, pszichózisra hajlamos egyéneknél ugyanakkor pszichózist lobbanthat be. A kutatók eleinte azt feltételezték, hogy az LSD néhány óráig tartó, úgynevezett „modellpszichózist” hoz létre. Ez a hipotézis azonban hamar megdôlt, mert kiderült, hogy az LSD és más hallucinogének által kiváltott pszichedelikus élmény jelentôs mértékben különbözik a pszichotikus vízióktól.
Biztonságos környezeti feltételek mellett, megfelelôen szûrt alanyok esetében a következô eltéréseket találjuk: a pszichedelikus élmény:
(a) többnyire kellemes, és nem szorongással telített;
(b) modalitása képi és nem auditorikus;
(c) hangulatát ünnepélyesség, emelkedettség jellemzi, az élménytartalmak gyakorta a mítoszok világát idézô kvázi-vallásos fantáziák;
(d) a szer hatása alatt álló személy különbséget tud tenni saját képzelete és a külsô realitás között;
(e) az élmény, lecsengése után, normál éber tudatállapotban jól felidézhetô;
(f) idôtartama nagyjából megjósolható, a legismertebb pszichedelikumok – a pszilocibin, a meszkalin és az ajahuaszka – esetében 3-6 óra, az LSD esetében ennek duplája. A dimetiltriptamin (DMT) hatása mindössze 20-30 percig tart.
A hallucinogén gyógyszer (volt)
A hallucinogéneket 1950-1968 között pszichoterápiával kombinálva gyógyszerként alkalmazták szorongásos betegségek, depresszió, kényszerbetegség és alkoholizmus kezelésére. Az LSD széles körû, abúzus-szerû használata a hippik révén terjedt el Amerikában, akik az életforma gyors és radikális megváltoztatását tûzték ki célul. Az LSD által kiváltott fantáziák és élmények spirituális-vallásos jellege találkozott a hippik újfajta, a hagyományos egyházakat kikerülô vallásosságával, ezért a szer a hippi mozgalom központi elemévé vált. A ’60-as évek közepére Amerikában tömeges méretôvé vált az LSD rekreációs célú használata a campusokon és a nagyvárosi fiatalság körében.
A Delysidet 1968-ban kivonták a legális forgalomból, rekreációs fogyasztása mellett terápiás alkalmazását is betiltották Amerikában és az egész világon. Ugyanebben az évben hasonló tilalom alá vonták a Sandoz másik hallucinogén gyógyszerét, az 1958 óta Indocybin néven forgalmazott pszilocibint is, valamint az ugyancsak hallucinogén hatású meszkalint.
Az MDMA (Extasy) megjelenése
1970 és 1990 között nem végeztek humán kutatásokat az imént említett hallucinogén szerekkel. A ’70-es évek végén azonban egy újfajta hallucinogén anyag bukkant fel Kaliforniában, mégpedig a metiléndioxi-metamfetamin (MDMA) vegyület. Az MDMA küszöbadagja a felsorolt szereknek megfelelô, 200-300 milligramm körül van, vagyis mintegy ezerszerese az LSD-nek. A szer a ’80-as évek elején jelent meg a pszichoterápiában, annak az évnek a közepére azonban elterjedt a rekreációs használatban is, Extasy néven. Az Amerikai Drogellenes Hivatal, a DEA 1985-ben kivonta a forgalomból. Az MDMA víziókat kiváltó hatása gyengébb, mint a „klasszikus” hallucinogén szereké. Ugyanakkor empatogén és entaktogén hatású, azaz jelentôsen javítja az empátiás és altruista képességeket és hajlandóságot, valamint a tapintási és erotikus érzékenységet. Hatása 3-5 óráig tart, eközben a szer megszünteti a szorongást és a társas izoláció érzését, növeli a terapeuta iránti bizalmat, így pszichoterápiával rendkívül jól kombinálható.
A DEA 2005-tôl kezdôdôen ad ki újra engedélyeket MDMA-kutatásokra. E szer hatásosságát könnyebb igazolni, mint a klasszikus pszichedelikus szerekét, mert jobban beleilleszkedik a jelenleg elfogadott gondolkodási paradigmákba.
Az MDMA-kutatás eredményei
A kutatások túl vannak a II. klinikai fázison, 2017-ben elkezdôdik a III. klinikai fázis, 2021-re pedig reális cél a legális gyógyszerként való forgalmazás. A legígéretesebbek a PTSD-ben (posztraumás stressz-zavar) szenvedô, hagyományos pszichoterápiával rendkívül nehezen gyógyítható amerikai veterán katonákon folytatott vizsgálatok.
Az MDMA-alkalmazások mellett a klasszikus terápiás alkalmazásokat is újra kutatják, például a haldoklók fájdalomcsillapítását és halálszorongásuk enyhítését LSD-vel, a depresszió és a kényszerbetegségek kezelését pszilocibinnel és MDMA-val. Az addiktológusok kimagasló eredményeket érnek el újabban ajahuaszkával, ibogainnal és ketaminnal alkohol- és heroinfüggôk kezelésénél.
Meglepô módon az elmúlt 5-10 év kutatásai szerint a felsorolt hallucinogén szerek gondos használat mellett a jelenlegi legális pszichoaktív gyógyszereknél lényegesen biztonságosabbnak tûnnek. Fontos, hogy ne a pszichedelikumokkal való abúzust hasonlítsuk össze a legális szerek rendeltetésszerû használatával!
Hallucinogén szerek a gyógyításban
A majdani terapeutáknak pontosan ismerniük kell az indikációt és a kontraindikációt. A legáltalánosabb kizáró okok a terhesség, a pszichózisra való hajlam, a labilis lelki állapot, a kiskorúság, az antidepresszánsok fogyasztása. Azt is figyelembe kell majd venni, hogy az LSD-t és a pszilocibint leszámítva a legtöbb hallucinogén szernek vannak fiziológiai mellékhatásai, például a vérnyomás- és pulzusszám emelkedés az ajahuaszkánál és az MDMA-nál, illetve jelentôs szívterhelés az ibogainnál.
A terapeutának a pácienst fel kell készítenie a tudatállapot ideiglenes, ám radikális megváltozására, majd biztosítani kell a felügyeletet az ülés alatt. Ezt követôen pedig gondoskodni kell az élmény integrációjáról, magyarán a kezeléseket pszichoterápiával kell kombinálni: alaposan át kell beszélni a pácienssel a megélt fantáziákat és érzelmi állapotokat, segíteni kell ôt abban, hogy a hallucinációkból, fantáziákból, víziókból új perspektívákat nyerjen élethelyzete, életformája átgondolásához, döntési alternatívái kiérleléséhez. Egy gyógyszeres ülésre általában 2-3 hagyományos ülés esne a mostani kutatások szerint 4-5 héten keresztül, heti 2×1 órás gyakorisággal számolva.
Gyógyszeripar és a hallucinogének
A pszichedelikumokat egyéni, pár- vagy csoportos terápiában egyaránt lehet alkalmazni, kisebb, küszöb alatti adagokban, a feltáró terápiákat támogatva, ahogyan azzal Magyarországon is próbálkoztak az 1950-1960-as években, vagy – az LSD esetében – akár 1000-1500 mikrogrammos megadózisokban, ha a betegség, vagy addikció kezelése azt kívánja. A legtöbb kutató jelenleg gyógyító centrumokban gondolkodik, és kizárólag a hallucinogéneket jól ismerô, képzett terapeutákra bízná a szerek adagolását és alkalmazását. A páciens nem viheti haza a szert, és ez nem is volna indokolt, hiszen nem szükséges belôle napi fenntartó adagot szedni, mint a jelenleg engedélyezett módon használt pszichoaktív gyógyszerekbôl.
A gyógyszergyárak részben emiatt nem látnak a hallucinogének gyártásában üzletet, részben pedig azért nem, mert a szabadalmi védettségek lejártak. Mivel a pácienst a hatás lecsengéséig felügyelet alatt kell tartani, az LSD-nél ideálisabb a többi korábban említett pszichedelikum.
Szummer Csaba
Marihuána és a hallucinogén szerek
A marihuána gyógyítószerként már alkalmazható az USA összes államában, és Magyarországon is. A marihuána tudatmódosító hatása lényegesen kisebb, mint a hallucinogén szereké, addiktív pontenciálja közepes. A szer többek között epilepsziások kezelésére, kemoterápiával kezelt betegek hányingerének csökkentésére, fájdalomcsillapításra, étvágyjavításra, depresszióra és szorongásoldásra alkalmazható.