A patikába betérők részéről az egyik leggyakoribb panasz: „sok a savam” vagy „refluxom van”. Bár egyes savkötők nemrég eltűntek a patikák polcairól, feltűntek új kombinációs szerek, sőt egy új hatásmechanizmusú – igaz, vényköteles – savcsökkentő készítmény is megjelent a piacon.
A savtúltengéses betegek nem kezelhetők egységesen. A megfelelő terápia ajánlását segíti a széles gyógyszerkínálat, köztük vény nélkül is megvásárolható antacidokkal, H2-antagonistával és protonpumpagátlókkal.
Bázisszerek: az antacidok
A hiperaciditással és a következményeként fellépő gyomorégéssel, gyomortáji fájdalommal járó panaszok kezelésére sokan elsőként savkötőt, antacidot használnak. Ezek a kémiai szempontból bázisnak minősülő magnézium- vagy kalcium-sók sav–bázis reakcióval fejtik ki hatásukat, a gyomorsavval reagálva szén-dioxid, víz és különböző sók képződéséhez vezetnek. Csak a meglévő gyomorsavval lépnek közömbösítési reakcióba, nem képesek a gyomor savtermelésének a mérséklésére.¹ ²
Az antacidok érezhető előnye a hatásuk gyors kifejtése. Pár percben, de akár másodpercekben is mérhető az idő, amelynek elteltével a beteg a maró fájdalom csökkenéséről számol be. Tény azonban, hogy a gyorsan kialakuló hatás viszonylag gyorsan, 2-3 óra alatt le is cseng, így napi négyszeri vagy még gyakoribb alkalmazásra is szükség lehet.¹
Az utóbbi időben több ilyen gyógyszer elérhetetlenné vált, alumíniumtartalmú antacidok ma már gyakorlatilag nincsenek jelen a patikák polcain. Noha az alumínium-oxid vagy az alumínium-hidroxid intesztinális felszívódása és szisztémás biohasznosulása alacsony fokú, az alumíniumtartalmú antacidok (tartós) alkalmazása így is a felnőttek alumíniumexpozíciójának fő forrása volt. Mivel egyes vizsgálatok nemkívánatos következményekkel, például az Alzheimer-kór kockázatával kötötték össze az alumíniumbevitelt, ma már többen óva intenek az alumíniumtartalmú antacidok alkalmazásától, és helyette a magnézium- vagy kalciumvegyületek alkalmazását ajánlják.³ 
A savtermelődést csökkentik
A gyomorsavtermelés gátlására a hisztamin-2-receptor antagonisták (H2-antagonisták), illetve a protonpumpa-gátlók (PPI) képesek. A H2-antagonisták egyetlen hazai képviselője a famotidin, míg a PPI-k közül a lanzoprazol, az ezomeprazol, az omeprazol, a pantoprazol és a rabeprazol található a patikák polcain. A famotidint alacsonyabb dózisban tartalmazó gyógyszerek és a PPI-k közül egyes pantoprazol- és ezomeprazol-tartalmú termékek vény nélkül is megvásárolhatók.¹ ² ⁴
A famotidin hatása már 2 órán belül tapasztalható és 9 órán át fennáll. Hatástartama tehát esti gyógyszerbevétel esetén az egész éjszakára megoldást kínál, szemben a panaszokat csak pár órán át enyhítő antacidokkal.¹ ² Kezdésként a vény nélküli forgalomban elérhető 10 mg famotidint tartalmazó készítmény ajánlható, és szükség esetén a kezelőorvos emelheti a dózist. A famotidin nemcsak az antacid helyett, de szükség esetén amellett (például nappal antacid, este famotidin) is alkalmazható, ezzel lehetővé téve az éjszakai savcsúcsok kivédését. Azonban az antacid és a famotidin bevétele között legalább 2 órának el kell telnie, tekintettel az antacidok adszorpcióra visszavezethető gyógyszer-interakciójára.¹
Sprinterek és hosszútávfutók
Ha csupán esetenként, azaz egy-egy étkezés vagy alkoholfogyasztás után jelentkező savtúltengés kezelése a cél, az antacidok és a famotidin alkalmazása jöhet szóba. Ezek hatása rövid időn belül fellép, és a beteg maga is tapasztalja a tünetei enyhülését. A PPI-k adagolása ilyen esetekben nem célravezető, hiszen a hatásuk nem azonnali, csak 3-5 napnyi szedéssel épül ki. Vagyis az antacidok és a famotidin egyfajta sprinterek, míg a PPI-k maratonfutók, ha a fokozott savtermeléssel összefüggő panaszok orvoslásáról van szó.⁴
Gyomor- és nyombélfekély, refluxbetegség (GERD), gyomor-bélrendszeri fekély recidíva profilaxisa esetén H2-antagonista adagolható. Ez esetben jellemzően hosszú távú szedésről, magasabb dózisok alkalmazásáról és vényköteles famotidines gyógyszerekről van szó.¹
A savtermelés súlyosabb zavaraival járó kórképeknél általában PPI-ket alkalmaznak. A nemzetközi iránymutatások alapján a PPI-k elsőként választandó hatóanyagok számos – fokozott gyomorsavtermeléssel járó – kórképben.⁵ A PPI-k gyomor- és nyombélfekély, reflux oesophagitis, Helicobacter pylori eradikáció, Zollinger-Ellison szindróma és más, kóros hiperszekrécióval járó betegségek esetén indikáltak.¹
A hosszú távú PPI-kezelés kihívásai
A PPI-k jellemzően napi egyszer, reggeli időpontban (étkezés előtt) adagolandók. A kedvező terápiás kimenetek (például a reflux oesophagitis gyógyulása) jellemzően 4-8 hétnyi szedés után alakulnak ki.¹
Metaanalízisekkel bizonyított, hogy a PPI-k a H2-antagonistákkal szemben szuperior hatásúak mind a GERD panaszainak enyhítésében, mind a nyelőcső gyógyulási folyamatának elősegítésében. A metaanalízisekből az is kiderül, hogy a GERD-tünetek enyhítése és a gyógyulási arányok esetében a piacon elérhető PPI-hatóanyagok csak kismértékben különböznek egymástól.⁵
A PPI-ktől általában 24 órán át fennálló hatást várunk el, de a tapasztalatok szerint egyes esetekben nem képesek az éjszakai savtúltengés hatékony kivédésére. A tartósan PPI-t szedő, ennek ellenére éjszakai savtúltengésre panaszkodó betegeknek érdemes a PPI-gyógyszerük mellé kis dózisú famotidint ajánlani. Ha a kombinációs kezelés hatásosnak bizonyul, a kezelőorvos hosszabb távra elrendelheti a PPI plusz famotidin kombinációs terápiát.⁶
Kombinációkkal a reflux ellen
Fizikai elven hatnak az alginátgél-alapú készítmények, amelyek a gyomortartalom tetején lebegve védik ki a savas visszaáramlást, vagyis főként a reflux gátlásában mutatkoznak hatásosnak. Újdonságnak számítanak az antacid mellett alginátot is tartalmazó kombinációs készítmények, sőt már van a piacon olyan (nem gyógyszerként törzskönyvezett) patikaszer is, amely az antacid és az alginát mellett hialuronsavat és kondroitin-szulfátot is tartalmaz.¹ ⁷ Utóbbi összetevők elsősorban a GERD nyelőcsövön kívüli manifesztációi – például rekedtség, gégegyulladás, sinusitis, fülpanaszok, fogerózió – esetén lehetnek előnyösek.⁷
Többen a PPI-k alternatívájaként emlegetik a kálium-kompetitív savcsökkentőket, amelyek az elmúlt években jelentek meg a globális gyógyszerpiacon. Legismertebb képviselőjük a vonoprazán, amely a gyomor savtermelését a PPI-ktől eltérő mechanizmus révén gátolja. A vizsgálatok alapján magasabb savstabilitás és gyorsabb hatásfellépés köthető a hidrogén-kálium pumpát reverzibilisen gátló, a káliummal kompetáló vonoprazánhoz, mint az irreverzibilis protonpumpa-gátlást biztosító PPI-khez.⁸
Japánban 2015 óta, Oroszországban 2021 óta, az Egyesült Államokban pedig már 2023 óta alkalmazzák a vonoprazánt, amely jobbnak bizonyult a PPI-knél a Helicobacter pylori eradikációjában és az erozív oesophagitis kezelésében, miközben nem maradt el a hatásossága a PPI-kétől a gyomor- és nyombélfekély kezelésében, megelőzésében.⁸
Dr. Harsányi Mária
szakgyógyszerész
Forrás:
(1) www.ogyei.gov.hu gyógyszerinformációk; 2025.12.15. (2) Feldman M. Comparison of the effects of over-the-counter famotidine and calcium carbonate antacid on postprandial gastric acid. A randomized controlled trial. JAMA 1996; 275:1428-31. (3) https://www.rivm.nl/bibliotheek/rapporten/2020-0001.pdf; 2025.12.15. (4) Kinoshita Y et al. Advantages and disadvantages of long-term proton pump inhibition use. J Neurogastroenterol Motil. 2018; 24:182-196. (5) Katz PO et al. ACG Clinical Guideline for the Diagnosis and Management of Gastroesophageal Reflux Disease. Am J Gastroenterol. 2022;117:27-56. (6) Mainie I et al. Addition of a H2 receptor antagonist to PPI improves acid control and decreases nocturnal acid breakthrough. J Clin Gastroenterol. 2008;42:676-679. (7) Pellegatta G et al. The Effect of Hyaluronic Acid and Chondroitin Sulphate-Based Medical Device Combined with Acid Suppression in the Treatment of Atypical Symptoms in Gastroesophageal Reflux Disease. J Clin Med. 2022;11(7):1890. (8) Simadibrata DM et al. Vonoprazan vs. Proton Pump Inhibitors for Treatment and Prevention of Gastric and/or Duodenal Ulcers: A Systematic Review with Meta-Analysis. Dig Dis Sci. 2024;69:3863-3874.
