Helybe jönnek a trópusok

Új betegségekre készülhet Európa

Az európai egészségügyi rendszerek többségének hamarosan új kihívással kell szembenéznie: a rovarok által terjesztett trópusi betegségek közül több is terjedőben van a földrészen. A legdélebbi országok után az északi és a magasabban fekvő területek is veszélyeztetettek lesznek, a Brit-szigetek déli és keleti részétől egészen Közép-Európáig. Hogyan lehet erre felkészülni?

Fotó: 123rf.com

Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy “házhoz jönnek” az olyan betegségek, mint a malária, a nyugat-nílusi, a dengue-, vagy a chikungunya-láz, melyekkel eddig az európai emberek csak trópusi utazásaik alkalmával találkoztak. Az egyik ok éppen ez, mármint a vírusok turizmus révén való behurcolása, de ennél is fontosabb tényező, hogy a klímaváltozás megváltoztatja a gazdaállataik viselkedését. A szinte egész évben meleg és csapadékos éghajlaton magukat jól érző szúnyogfajták Európa melegedésével elkezdték felfedezni a számukra eddig élhetetlen régiókat is. Aki mostanában járt nyáron Olaszországban, hogy csak a legközelebbi példát említsük, tapasztalhatta, hogy az Alpoktól délre ebben az időszakban gyakorlatilag már trópusi viszonyok uralkodnak.  Meg is telepedett mostanra a mediterrán térség nagy részében több betegséghordozó rovar, így az ázsiai tigrisszúnyog és más invazív moszkitók. A tigrisszúnyogot majdnem az összes olasz tartományban látták már. Ahogy lassan eltűnnek a petéiket és lárváikat elpusztító hideg telek, e fajok megjelenését és terjedését többé semmi sem gátolja a Földközi-tengertől északra. Természetesen ugyanez igaz a valaha mérsékeltnek mondható éghajlati öv más tájaira is, a becslések szerint globálisan egymilliárd embert érinthet a lakóhelyén eddig ismeretlen veszély.

Minderről most éppen az Amszterdamban megtartott Klinikai Mikrobiológia és Fertőző Betegségek Európai Kongresszusán (ECCMID) elhangzott előadások alapján írt a sajtó, de a szakemberek jóval korábban elkezdték kongatni a vészharangot. A németországi Greifswaldban már 2009-ben tartottak egy kimondottan a klímaváltozás fertőző betegségekre gyakorolt hatásairól szóló konferenciát. Rá egy évre pedig az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) megjelentetett egy összefoglaló kiadványt is a megelőzés és az új helyzetekre való felkészülés fontosságáról.

Az aggasztó jelek az utóbbi években szaporodtak meg. A francia egészségügyi hatóság 2018 áprilisában közölte, hogy két év leforgása alatt megduplázódott az ázsiai tigrisszúnyog által meghódított terület. Így akkorra ez a faj a francia megyék már csaknem felében megjelent. A közlemény arra figyelmeztetett, hogy a lakóövezetek közelében nem szabad hagyni, hogy kisebb állóvizek, pocsolyák, esővízgyűjtők alakuljanak ki, mert a rovar ezekben szaporodik – sőt, még a virágvázák vizét is érdemes hetente többször cserélni. Ez a szúnyog terjeszti a pár éve a dél-amerikai esetek miatt nagy nyilvánosságot kapó, már a magzatokban súlyos elváltozásokat okozó Zika-vírust, továbbá a dengue-lázat és a chinkungunyát is. A hatóság emlékeztetett rá, hogy már 2014-ben és 2015-ben 18 olyan beteget regisztráltak, aki a dengue-lázat helyben kapta el, a chikungunya pedig 2016-ban 17 embert fertőzött meg a Riviérán. A francia megelőzési erőfeszítésekről beszámoló Telegraph szerint nem messze a tengerparttól, Toulouse környékén már elkezdtek a szúnyogállományt ritkító fajokat betelepíteni, így denevéreket és a lárvákkal táplálkozó halakat.

Olaszországban 2007-ben volt az első chikungunya-megbetegedés, és azóta időnként tragédiák is előfordultak. Például 2017-ben egy fiatal lány belehalt a malária egy súlyosabb fajtájába. Maláriát egyébként jelentettek már Görögországból is, dengue-lázat pedig Horvátországból, nyugat-nílusi lázat a Balkánról. Ezek még nem járványok, csak egyedi, elszigetelt esetek. De a szakemberek szerint valószínűleg előhírnökei egy olyan, hamarosan beköszöntő korszaknak, amikor számolni kell azzal, hogy egy ilyen betegség vethet véget egy nyaralásnak. A nyugat-nílusi láznak 2018 nyarán 400 ismert előfordulása volt Európa-szerte, és 22-en bele is haltak. A dengue-lázat az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a 2019 januárjában kiadott jelentésében az emberiség egészségére legveszélyesebb tíz tényező közé sorolta. (Nem mond ellent ennek, de érdekes, hogy a Floridai Egyetem szimulációja eközben azt mutatja, hogy egyes trópusi területeken viszont csökkenhet a veszély. Ugyanis a további felmelegedéssel a hőmérséklet már kedvezőtlenné válik a vírusok számára.)

A Zika nemrég még nem tűnt közvetlen fenyegetésnek, ugyan 2015 és 2017 között több mint 1100 eset jutott a francia hatóság tudomására, de ezek a betegek mind a tengerentúli megyékben (Guadeloupe, Réunion, Francia Guayana) járva kapták el a vírust. Egy évvel ezelőtt azonban Ron Behrens, a University of London trópusi betegségekkel foglalkozó professzora már azt mondta a Daily Expressnek, hogy a Zika-járványok kitörése “elkerülhetetlen” Európában. Csak azt tartotta kérdésesnek, hogy a kezelésük megfelelő lesz-e, ez ugyanis az egészségügyi rendszerek kellő finanszírozásán múlik. Ahogy Giovanni Rezza, az olasz Nemzeti Egészségügyi Intézet kutatója mondta a Guardiannak: “Az egészségügyi hatóságoknak javítaniuk kell a megfigyelés hatékonyságán, egyfelől a korai riasztási rendszerek működtetésével, másrészt a potenciális kockázatok tudatosításával az egészségügyi dolgozók és az egész lakosság körében”. Könnyű belátni, hogy milyen fontos ez utóbbi teendő, hiszen a legtöbb európai orvos most még nincs, nem is lehet felkészülve arra, hogy általa sosem látott betegségeket idejében, magabiztosan azonosítson. A jellegzetes tüneteket a pácienseknek is fel kellene ismerniük. Emellett a gyógyszertárakban is hozzáférhetővé kell tenni olyan készítményeket, amelyekkel még nem volt dolguk a patikusoknak.

Jellemző példa az újkeletű kihívásokra a 2007-es ravennai eset. Akkor a chikungunya-megbetegedések idején a régióban azonnal leállították a véradást, nehogy fertőzött vérrel terjedjen a kórokozó. Csakhogy e betegség kezelésében fontos szerep jut a vérátömlesztésnek. Így az illetékeseknek egyszerre kellett megküzdeniük a vérhiánnyal és a hirtelen megugró igénnyel.

Fotó: 123rf.com

A Scientific Reportsban tavaly nyáron megjelent egy, a milánói Bocconi Egyetem kutatói által jegyzett tanulmány, mely az Olaszországban 2007 és 2017 között feljegyzett chikungunya-megbetegedések segítségével vizsgálta a költséghatékony reagálás lehetőségeit. Egyebek mellett azt találták, hogy sok függ attól, hogy az év mely időszakában üti fel a fejét a vírus. Ha tavasszal, akkor a lárvaölő szerek, a kifejlett példányok ellen használható irtószerek bevetése, valamint a költőhelyek felszámolása együttesen vezethet eredményre. Nyáron inkább a lárvaölők, ősszel és télen a hagyományos irtószerek használata ajánlott.

A mindenekelőtt az egészség- és járványügyi döntéshozóknak szánt efféle információknak azért van nagy jelentőségük, mert a kérdéses betegségek közül némelyikre nem létezik nemhogy védőoltás, de a tüneti kezeléseket leszámítva még gyógyszer sem. (Ilyen a chikungunya mellett a már említett Zika-vírus is.) Következésképpen, mint a tanulmány megállapítja, “a jövőbeni járványok elszigetelése elsősorban az átviteli lánc megszakításán múlik”. Azaz jól megtervezett megelőző és reaktív stratégiák segítségével a szúnyogok ritkításával lehet mérsékelni a károkat. A kutatócsapat ugyanakkor megjegyezte, hogy a vizsgálatokat minden hasonló kórra el kell végezni, hogy a védekezés költséghatékonysága szempontjából megbízható adatok birtokában legyünk. Nem szólva arról, hogy adott esetben régiónként is eltérő módszerek vezethetnek a legjobb eredményre.

Tavaly egymástól függetlenül két nagyszabású kutatás is arra jutott, hogy a világ jelenleg felkészületlen a klímaváltozás egészségügyi következményeinek kezelésére (is). Részben azért, mert az országok nem költenek eleget a hatások felismerésére és megelőzésére. A párizsi klímaegyezmény külön alapot hozott létre az adaptáció költségeinek fedezésére, csakhogy abban egyelőre messze nincs annyi pénz, amennyinek a ráfordítását az aláírók eredetileg vállalták. Az ENSZ jelentése arra jutott, hogy ha ez így megy tovább, 2030 és 2050 között évente negyedmillió ember halálát írhatjuk majd a klímaváltozás számlájára. Ebből évente 60 ezer halálesetet okoz majd csak a malária.

Galambos Péter

Honi helyzet

A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) tájékoztatása szerint 2014 óta célzottan vizsgálja a behurcolt szúnyogfajok elterjedését. Az ázsiai bozótszúnyog, a koreai szúnyog, valamint az ázsiai tigrisszúnyog elterjedése néhány kis területegységre korlátozódik, de megjelenésükre a jövőben az ország több területén is számítani lehet. “Az általuk terjesztett betegségek hazánkban csak ritkán és csak behurcolt esetként fordulnak elő. Az imént említett  szúnyogfajok pedig csak kis számban és kis területen vannak jelen, ezért jelenleg nem jelentenek számottevő járványügyi kockázatot” ‒ írta kérdésünkre az NNK. “Ha felmerül egy fertőződés lehetősége, akkor a beteget el lehet különíteni, így szúnyogmentes környezetet lehet biztosítani a tünetei fennállásáig, ezáltal megakadályozható a fertőzés átvitele”.

Fotó: 123rf.com

Az NNK megerősítette, hogy a malária, a Zika, a dengue és chikungunya ellen nem áll rendelkezésre megbízható, széleskörűen alkalmazható védőoltás, csak tüneti terápiára van lehetőség. (Ilyen megbetegedést Magyarországon csak behurcolt esetként írtak le, a nyugat-nílusi láz azonban már előfordult.) Marad tehát a hagyományos védekezés: központi kémiai vagy biológia szúnyoggyérítés, a lárvák tenyészőhelyeinek megszüntetése, illetve a csípések elkerülése, szúnyoghálókkal és a lakossági felhasználásra szánt irtószerekkel.

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>