A gazdasági lehetőségek szűkülése miatt panaszkodtunk már eleget, itt az ideje arról beszélni, hogy merre van a kiút a gyógyszertárak számára, hogyan szerezhető vissza a patikusok presztízse. Megkérdeztünk erről néhány gyógyszerészt és a szakma prominens vezetőit.
1. Hogyan és mivel biztosítaná a gyógyszertárak gazdasági stabilitását?
Dr. Czigány Norbert gyógyszerész, Bicske: A gazdasági stabilitást a hatékonyság növelésével lehet fenntartani. Mivel a forgalom növelésében korlátozottak a lehetőségek, ezért az árrés tömeg növelése, illetve a működési költségek csökkentése felé kell elmozdulni. Az árrés tömeg növelésében hasznos eszköz a franchise hálózathoz csatlakozás. A modern technológiák használatával jelentős megtakarítást lehet elérni a „rezsi” költségekben, illetve a legnagyobb tételnél a bér költségeknél is.
Dr. Hankó Zoltán elnök, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke: A 2013-as mérlegadatok részletes feldolgozását csupán egy napja kezdtük el, ezért a múlt év teljes körű értékelésére még nem vállalkozhatok, de az már most is látszik, hogy a gyógyszerellátás új modelljének építésével párhuzamosan elindult konszolidáció folytatódik. Ezért a legfőbb stabilizáló tényezőnek az épülő új modell védelmét és fejlesztését tartom. Emellett törekednünk kell az árrés-jellegű bevételek növelésére és a gyógyszertár-működtetési költségek racionalizálására. A kamara mindkét területen konkrét programokat indított, de ezek részletezésére a megadott terjedelmi korlátok keretei között nincs lehetőség.
Korodi Karolina, a Hálózati Gyógyszertárak Szövetségének elnöke: A kiszámítható gazdasági és jogszabályi környezet megteremtése alapvető fontosságú a gyógyszertárak gazdasági stabilitása szempontjából. Az elmúlt években ezek a feltételek nem voltak adottak, így a gyógyszertárak stabil gazdasági működése is veszélybe került. A vaklicitek jelentős károkat okoztak a patikáknak, mert a készletgazdálkodás tervezhetetlenné vált, miközben nem minden esetben valósult meg az a cél, hogy a betegek olcsóbban jussanak gyógyszerhez. A vaklicitek rendszerének felülvizsgálata mellett fontos lenne átgondolni a patikákban forgalmazható termékek körét. A Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége számítása szerint éves szinten több milliárd forint kiesést okoz a magyar gyógyszertáraknak a patikákban forgalmazható termékek körének folyamatos szűkülése, valamint az, hogy ezzel párhuzamosan olyan egészségmegőrzéssel kapcsolatos termékkel bővül a hipermarketek és drogériák kínálata, amelyek nem forgalmazhatóak a patikákban. Véleményünk szerint a vonatkozó szabályok újragondolása és a patikák versenyhelyzetének erősítése komoly segítséget jelentene a gyógyszertáraknak, melyek jelentős állami beavatkozás nélkül biztosíthatnák a patikaszektor fenntartható működését. A gyógyszer-gazdaságossági törvény értelmében a gyógyszertárak egészségügyi intézménynek számítanak, azonban több esetben, például a gyógyszertárak ingatlanadó-mentességét illetően kereskedelmi tevékenységet végző egységként tekintenek rájuk. Javasoljuk, hogy a többi egészségügyi tevékenységet végző intézményhez hasonlóan (például háziorvosi rendelők) a gyógyszertárak is kapják meg az ezzel járó jogokat és előnyöket.
Dr. Peterdi Béláné gyógyszerész, Felsőtárkány: A gyógyszertárak gazdasági stabilitását árrés emelésével, a bérek után fizetendő járulékok és adók csökkentésével lehetne biztosítani.
Dr. Vásárhelyi Csaba gyógyszerész, Budapest: Mindenképpen szélesíteni kell a gyógyszertárban árusítható termékek körét. Meg kell könnyíteni a nagyobb alapterületű helyiségbe költözést a patikák számára, mivel a jelenlegi átlag alapterületek már nem felelnek meg sem a kereskedelmi igényeknek, sem a gyógyszerészi gondozás helyszükségletének. A gyógyszerárrés mellé receptenként megfelelő mértékű szolgáltatási díjat is kapjanak a patikák.
Dr. Zolnay Krisztina gyógyszerész, Szeged: A gyógyszertár gazdasági stabilitásának biztosítása szűkebb értelemben a személyi jogos gyógyszerész feladata, megfelelő készlet -és humánerőforrás gazdálkodással. Ami a szakmai szervezetek lobbitevékenységének ez irányú feladatát jelentheti: az a gyógyszerek árrésének emelése, a gyógyszerek visszavezetése a patikai eladási csatornába, a gyógyszerészi gondozás költségtérítéses megvalósítása, valamint a vaklicitek által okozott gazdasági kár enyhítése a patikák felé azzal, hogy az így feleslegessé váló készleteket nagykereskedőkön keresztül vissza lehessen juttatni a gyártók felé. A stabilitást mindezeken kívül erősítheti a gyógyszertári termékportfólió kiszélesítése, az egyedi értéknövelő egészségügyi szolgáltatások engedélyezése, a marketing regulációk újragondolása és az FMCG multinacionális láncok féken tartása és távolságtartása a gyógyszerpiactól.
2. Szükségesnek tartja-e a gyógyszerészi kompetenciák bővítését?
Ha igen, mivel?
Dr. Czigány Norbert: Igen szükséges, mert a jelenlegi kompetenciák semmit sem érnek mindaddig, amíg a gyógyszerészek nem kapják meg a vényköteles gyógyszerek vény nélküli kiadásának jogát. Ha az a cél, hogy a hozzánk forduló betegek a legjobb ellátást kapják a patikában, az úgy elég nehezen kivitelezhető, hogy mi mint a gyógyszerek szakértői csak a „másodvonalbeli” gyógyszerekből és az úgynevezett „egyéb” termékekből válogathatunk.
Dr. Hankó Zoltán: Mivel 2006-ra a liberalizáció részeként szinte minden kizárólagos, jogszabályban elismert és piacképes gyógyszerészi kompetencia felszámolásra került, a gyógyszerészi diplomához kötött kompetenciák helyreállítására, megújítására és bővítésére a kamara már 2008-ban komplex programot hirdetett meg. A program keretei között került sor a gyógyszerészi gondozás (mint gyógyszerész által gyógyszertárban végzett tevékenység) kodifikálására majd a finanszírozásának elindítására, a személyi jog rehabilitációjára, a gyógyszerészek gyógyszertár-működtetésben és tulajdonlásban való jogköreinek rendezésére, vagy például a gyógyszerbiztonsági validálás jogszabályi előírására és szolgáltatási díjjal való elismerésére. A programnak folytatódnia kell, ami a jogszabályokban rögzítettek napi gyakorlatban történő érvényesítésén túl pl. a gyógyszertár minőségbiztosítási rendszerének újragondolását és a gyógyszerészek népegészségügyi programokban való részvételét is érintheti. A gyógyszerészi kompetenciák rendezésén túl ma már a gyógyszertárak kompetencia-viszonyaival is foglalkoznunk kell.
Korodi Karolina: A HGYSZ álláspontja szerint a gyógyszerészek kompetenciáinak bővítését egyértelműen a gyógyszerészi gondozás újabb területekre való bevezetésével érhetjük el. A gyógyszerészek egészségmegőrző és gondozó szerepének erősítése nem csak a betegek javát szolgálná, hanem egyben növelné a gyógyszerészek iránti megbecsülést és bizalmat is.
Dr. Peterdi Béláné: Nem tartom szükségesnek a gyógyszerészi kompetenciák bővítését, mert így is túl vagyunk terhelve. A vénykezelés, bankkártyák kezelése stb… elveszi az időnket a gyógyszerészi feladatoktól.
Dr. Vásárhelyi Csaba: Igen, szükséges, de megfelelő kompenzáció mellett a gyógyszerésznek rendelkeznie kellene korlátozott receptírási jogosítvánnyal és az oltás-beadási lehetőséggel.
Dr. Zolnay Krisztina: Gyógyszerészi kompetenciák nélkül ez a szakma lassan lesüllyed a diplomás kereskedő szintjére, holott mi gyógyszerészek rengeteg értékes tudás birtokában vagyunk. Fontos lenne a patikai készletgazdálkodás szempontjából a gyógyszerész döntési jogkörének kiszélesítése, a gyógyszerek hatóanyag névvel való orvosok általi rendelésének kötelezővé tétele. A szakma presztízsét határozottan növelné bizonyos egyszerűbb orvosi feladatok átruházása, eredmények rögzítése, ezáltal lehetőség nyílik kontrollálhatóságra és az orvosokkal való konzultációra. A gyógyszerészi kompetenciák újragondolásához szükséges a gyógyszertári termékkör, és a patikai szolgáltatások meghatározása az adott település igényei szerint. Elengedhetetlennek tartom az egységes controlling rendszert a patikai minőségellenőrzés hatósági megítélésében, a törvényi előírások egységes alkalmazását, s minden tekintetben az átláthatóságot mint ahogyan a nyitvatartási rend módosításának újragondolását, és a Semmelweis-nap körüli anomáliák rendezését is.
Szintén nem halogatható feladat vár a magisztrális gyógyszerkészítés rendjével kapcsolatban, a jelenlegi álszent helyzetet szüntessük meg. Jó iránynak tartom a gyógyszerészi gondozás kiszélesítését, s ennek anyagi feltételeként a költségtérítés bevezetését.
3. Egyetért-e azzal, hogy a nem ügyelő gyógyszertárak
„ügyeleti hozzájárulási díjat” fizessenek és ebből finanszírozzák
az ügyeletes patikákat? Hogyan képzeli el a gyógyszertári ügyelet
finanszírozását?
Dr. Czigány Norbert: A egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyi ügyeletek között nem nevesíti a gyógyszertári ügyeletet – nem véletlenül! Nincs a sürgős ellátást igénylő esetek között olyan, amit az orvosi ügyelet, illetve a kórház nem tud megoldani, de a gyógyszertár igen! A gyógyszertári ügyelet és a készenlét hasonlóan a hosszabb nyitva tartáshoz egy „kényelmi” szolgáltatás. Kötelezni rá egy magánvállalkozást nem lehet! Minden gyógyszertár tulajdonosnak egyénileg kell mérlegelnie, hogy neki ez a plusz szolgáltatás gazdaságilag kifizetődő-e. Nem a „sürgősségi” eseteket kell átirányítani a gyógyszertárba, hanem a gyógyszert kell biztosítani a sürgősségi ellátás helyszínén!
Dr. Hankó Zoltán: Köztudott, hogy a gyógyszertárak szolgálati rendje – beleértve a nyitvatartási idő, az ügyelet és a készenlét szabályozását is – számos konfliktus forrása, melyek átfogó rendezése az elmúlt negyedszázad alatt, számos próbálkozás ellenére sem sikerült. Amikor tehát az ügyeleti szabályozás és finanszírozás megoldására a kamara elnöksége által kezdeményezett szakmai vita lezárását követően javaslatot teszünk, egyaránt kell foglalkoznunk pl. az ügyelet formájával és elérhetőségével, az ügyelettel szemben támasztott elvárásokkal, a szakmai követelményekkel, a munkajogi és eljárásjogi kérdésekkel. Véleményem szerint a finanszírozás rendezésére az említett problémák megoldásával párhuzamosan kerülhet sor. Úgy látom, hogy az egészségpolitika ma nyitott az ügyelet szabályozásának és finanszírozásának problémájával való foglalkozásra. A központi forrásokra szükség van, és szükség lehet a szolidaritás elvének érvényesítésére is. Morálisan azonban megkérdőjelezhető lenne, ha a kis teherviselő képességű gyógyszertáraknak kellene az anyagi bázist megteremteni a nagyobb teherviselő képességű gyógyszertárak ügyeleti költségeinek finanszírozásához.
Korodi Karolina: A patikai ügyelet finanszírozása egyértelműen nem megoldott. A HGYSZ úgy gondolja, hogy a megoldást az jelentené, ha nem pusztán belső finanszírozással működne az ügyeleti rendszer, hanem valamilyen formában megvalósulna a külső finanszírozás, ahogy a háziorvosi ügyelet esetében is. Első lépésként fontos lenne meghatározni és újragondolni a gyógyszertári ügyelet feladatait, valamint azt, hogy milyen hozzáférhetőség – területi eloszlás és időbeli hozzáférés – mellett lehetne biztosított a biztonságos gyógyszerellátás az ügyeleti időben. Ezután lehet konkrét javaslatot tenni az ügyelet finanszírozására. Az ügyeleti hozzájárulási díj bevezetését nem támogatjuk.
Dr. Peterdi Béláné: Nem értek egyet a nem ügyelő gyógyszertárak hozzájárulási díjához. A probléma közel húsz éve megoldatlan, úgy gondolom, hogy állami költségvetés hozzájárulásával lehetne csak megoldani.
Dr. Vásárhelyi Csaba: Az egész ügyeleti rendszert szükségleti alapokra kell helyezni. Mindenhol az orvosi ügyelethez legközelebb fekvő patikának kellene az ügyeletet vállalnia, ha a betegek érdeke is számít még. Ennek finanszírozása a költségvetés feladata, nem a többi patikáé. Ügyeletben kiadott gyógyszer után jelentős plusz összeget kellene a költségvetésből az ügyeletes patika részére elszámolni.
Dr. Zolnay Krisztina: Az ügyelet kérdésében való megnyilatkozásom előtt csak remélni szeretném, hogy a szakma vezető testületei az e kérdésben zajló húszéves vitát végre valóban megoldani igyekeznek. A megoldást nem a gyógyszerészek újabb költséggel való sanyargatásának irányában kell keresni. Egyszer s mindenkorra tegyük helyére a dolgokat! Ha egy településen élők fontosnak érzik az éjszakai gyógyszertári ellátást, akkor az ügylet anyagi biztosítása az önkormányzat feladata. Tessék ebbe az irányba elindulni végre, és ne egymás zsebében kutakodjunk!
Körkérdésre egyenes válaszok
Vitaindító kérdéseinkre adott válaszok alapján úgy tűnik, hogy a szakmai szervezetek és a gyógyszerészek hasonló módon gondolkodnak a patikák jövőjéről. A gazdasági stabilitást egyértelműen az árrés növelésével biztosítanák. Egy 2014-es felmérés szerint az Európai Unió országaiban a gyógyszertárak átlagosan 18 és 25 százalék közötti árréssel dolgoznak, ezzel összehasonlítva a hazai 15 százalékos árrés kimondottan szerény. A bérek utáni járulékok és a működési költségek összege nagy megterhelést jelent a gyógyszertáraknak, különösen az utóbbi költséget lehet racionalizálni a hatékonyság növelésével, a rezsi csökkentésével. Abban is egyetértenek az általunk megkérdezett szakemberek, hogy a termékkör bővítése szintén jól hatna a patikák gazdaságos működtetésére.
A gyógyszerészi kompetenciák bővítésére egy megkérdezett kivételével mindannyian fontos, prezstizsnövelő célként tekintenek. A korlátozott receptírási lehetőség, a gyógyszerészi gondozás, a népegészségügyi programokban való aktív részvétel mind-mind az orvosi szerepkörhöz közelíti a gyógyszerészeket. Mindennek feltétele a tervezett, átlátható törvényi előírás és a plusz szolgáltatások költségtérítése. Ennek híján a kompetenciák bővítéséről szóló elképzelés nem megalapozott.
A patikák ügyeleti kényszere ma az egyik legforróbb téma a gyógyszerészek körében. A gyógyszerészek egyértelműen azt képviselik, hogy egy vállalkozást nem lehet ügyeletre kényszeríteni, főként, ha nem rendelkezik a szükséges erőforrásokkal. Eltérőek a vélemények a finanszírozást illetően, de többek szerint ez egyértelműen az állam feladata. Méltatlannak tartják az egyébként is szűkös gazdasági helyzetben lévő patikák, hogy még egy terhet rónak rájuk. Van olyan vélemény is, amely egyenesen a helyi önkormányzatoknak delegálná az ügyelet fenntartásának a kérdését. A kamara az egész rendszer törvényi előírásait és a finanszírozás feltételeit vizsgálná meg először, információink szerint ez egyébként jelenleg folyamatban van.
