Kényszerítő igények

Mire számítanak a patikaláncok?

Aki még mindig teljesen független gyógyszertárat üzemeltet, annak jó oka van rá, hogy így tegyen, de a többség szemlátomást tartozni akar valahova – mondta lapunknak dr. Zlinszky János, a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetségének elnöke. A csomagküldés tiltását ideiglenes helyzetnek tekinti, idén már nem vár árrésreformot, és szívesen leül bárkivel vitázni a franchise-szerződésekről.

Hogyan látja az online patikák helyzetét a tavalyi törvénymódosítás után? Érdemes még fejleszteni?

Muszáj. Azt gondolom, a mostani helyzet ideiglenes, mert a világ nem ebbe az irányba megy. Nem szabad leállni a fejlesztéssel, hiszen a külföldi webáruházakhoz képest a magyarországi webpatikák már most is lemaradásban vannak. Elég, ha csak a környező országokat nézzük, Csehországot vagy Szlovákiát például. Ha nem lépünk, és öt-tíz éven belül liberalizálják ezt a piacot, akkor versenyhátrányba kerülünk. Márpedig ebben a szférában fél-egy évnyi lemaradás is nagyon sok. Egyébként úgy látom, hogy sokan fejlesztenek, már csak azért is, mivel az OTC-gyógyszerek ugyan eltűntek a kínálatból, de a forgalom 60-70 százaléka így is megmaradt. Emellett működik a gyógyszertári átvételes rendelés, mert sok vásárlónak fontos, hogy tudja, ha odamegy, akkor biztosan megkapja, amit venne.

Amikor tavasszal beszéltünk erről, felhívta a figyelmet az eMAG-on megjelent, külföldi szolgáltatók által feladott hirdetésekre, melyekben egyes OTC-termékeket kínáltak csomagküldéssel. Tudnak tenni ez ellen a magyar hatóságok?

Véleményünk szerint nem egyértelmű, de majd kiderül. Látjuk annak veszélyét, hogy a jövőben külföldi cégek próbálkoznak OTC-készítmények csomagküldésével Magyarországon. Volt már olyan uniós döntés, amely kimondta, hogy a vény nélküli gyógyszerek országok közötti áramlásának nincs akadálya.

Mire alapozza azt, hogy ez egy ideiglenes helyzet? Minden EU-tagnak joga van a saját szabályozásához, semmi sem kényszerítheti a magyar kormányt, hogy azért változtasson, mert másutt máshogy van.

A vásárlóknak vannak igényeik, amelyek előbb-utóbb kikényszerítik a változást. Szerintem reális azt gondolni, hogy öt-tíz éven belül ez bekövetkezik. Gondoljunk bele, ma Magyarországon 1500 településen nincs gyógyszertár, 670 ezer ember nem tud elmenni gyógyszertárba a lakóhelyén. Pár évvel ezelőtt ez a szám még 600 ezer környékén mozgott. Ráadásul ezek jellemzően a szegényebb régiók kistelepülései, ahol nem magától értetődő, hogy akinek kell valami, az autóba ül, és elugrik a közeli városba. Ráadásul a nehézkes hozzájutás rontja az adherenciát, különösen, ha a gyógyszer hatása nem látványos, mint mondjuk egy koleszterinszint-csökkentő esetében. Ezért gondolom, hogy ésszerű lenne a kormány részéről segíteni az internetes rendelés terjedését, persze egy jól előkészített törvénnyel, hogy a magyar gyógyszertárak ne kerüljenek hátrányba a külföldi konkurenciával szemben.

Hogyan hat az inflációs nyomás a franchise-díjakra? Emelnek a franchise-gazdák?

A legtöbb rendszernél éves díjak vannak. Nem tudok róla, hogy év közben bárki változtatott volna már, de feltételezem, hogy a következő éves díj meghatározásánál az infláció mértékének megfelelően lesz emelés.

Az átalakítás, modernizálás költsége mindig a belépő gyógyszertárat terheli? Más ágazatokban ez nem feltétlenül van így.

Nyilvánvalóan nincs információm mindenhonnan, de tudomásom szerint főszabályként így működik. Más ágazatokban vegyes a kép, van ahol a franchise-átadó kész üzletet ad, de a legtöbb esetben csak a hátteret, a tudást biztosítja, az átvevőtől pedig kell némi befektetés. Cserébe a szabadpolcos rendszer valamennyi forgalmat vissza tud hozni a drogériákból és a hipermarketekből.

Mennyi most a láncok összesített piaci részesedése?

A három, szigorúan vett franchise-hálózat taglétszáma együttesen közelíti a 800-at. A többi láncban, a beszerzési és marketingtársulásokkal együtt, szerintem van további legalább 1000 patika. Ha a nagyobb tulajdonosi hálózatokat is nézzük, amelyek nem tagjai ezeknek a rendszereknek, elmondható, hogy több mint kétezer azon gyógyszertárak száma, amelyek valamilyen formában hálózathoz tartoznak. Jól látható tendencia, hogy a patikák többsége tartozni akar valahova. Aki pedig egyszer belépett, az később általában a szorosabb együttműködés felé mozdul.

Az említett számok alapján olyan nagyon sok potenciál már nincs a magyar piacban, illetve a franchise-hálózatok számára annyiban van, hogy a lazább társulásoktól elhódíthatnak patikákat.

Így van. Aki még független, annak erre többnyire megvan a jó oka. Vagy az, hogy nagy patika, ahol a tulajdonos úgy gondolja, egyedül is fenn tudja tartani a gyógyszertára eredményességét, vagy családi szempontok miatt idegenkedik a hálózatoktól. Pedig a szakmai dolgokba senki sem szól bele, a gyógyszerész szakmai függetlensége megmarad.

Ez az, amit a kamara vitatni szokott. „A franchise-szerződések felülírják a személyi jogos gyógyszerészek törvényben rögzített jogait és kötelességeit.”

Úgy gondolom, hogy a tagvállalataink megfelelnek a jogszabályban rögzítetteknek, és nem szólnak bele semmilyen szakmai kérdésbe. Támogatást és segítséget adnak a gyógyszertárak működéséhez.

Nem lenne érdemes olyan szerződéseket kötni, amelyekkel kapcsolatban fel sem vetődhet ez a vád?

Én szívesen leülök bárkivel beszélni erről, mutassa meg nekem, hogy egy hálózathoz való csatlakozás hol korlátozza a gyógyszerész független döntéseit. Egyébként meg miért maradna annyi gyógyszertár tag, ha a vezetők szakmai függetlensége elveszne?

Mondjuk, kényszerűségből, a túlélés érdekében.

Olyan nagy patikák is léptek be hálózatba, ahol az eredményesség még mindig nagyon jó. A gyógyszerészeknek a betegek magas szintű kiszolgálása a legfontosabb. Úgy tapasztalom, hogy a patikák döntő többségének a vezetője nem fordít akkora figyelmet a fenntarthatóság biztosítására, mint a szakmai kérdésekre. Ezért is kell segítség nekik, mert nem tanulták meg, hogy nehéz helyzetben milyen lépéseket kell tenni, hogyan lehet racionalizálni a költségeket. A hálózatok jogi segítséget is nyújtanak, tekintve, hogy elég gyakran változnak a vonatkozó jogszabályok, és sok az adminisztratív kötelezettség. Ez egy plusz szolgáltatás.

Megmaradhatnak hosszú távon a függetlenek?

Természetesen nem gondolom, hogy függetlenként nem lehet talpon maradni és eredményesen működtetni egy gyógyszertárat. Mindenki megtalálhatja azt a működési formát, ami jó neki, és ez lehet a teljes önállóság is.

Meghívták a legutóbbi HGYSZ-konferenciára a kamara elnökét, és az ismert nézeteltérések dacára el is ment előadni. Van jelentőségük ezeknek a gesztusoknak?

Igen, én úgy gondolom, a konferencia lényege az volt, hogy az ágazat fontos szereplői ott legyenek. És ez talán üzenet is a politikának arról, hogy baj van, és ezt mindenki hasonlóan látja. Mi mindig meghívjuk a kamarát, ezután is így teszünk majd, mert fontosnak tartjuk az együttműködést a szektorban.

A konferencián bemutatott árrés-módosítási javaslatukkal kapcsolatban kulcskérdés, hogy mennyivel nőne a lakosság költsége. Mármint abból a szempontból, hogy a kormány támogatná-e.

Ha éves szinten nézem, akkor néhány százalékkal nőne. Abból indultunk ki, hogy körülbelül 20 milliárd forintnyi plusz árréstömegre lenne szükség, ebből kezdtük el visszaszámolni, hogy hova lehetne terhelni. A legfontosabb szempont az volt, hogy a lakosságot a lehető legkevésbé érintse. Arra figyeltünk, hogy a legnagyobb teher oda kerüljön, ahol a tb-támogatás aránya 80 százalék feletti. A párezer forintos gyógyszereknél a teljes drágulás 2-3 vagy akár csak 1 százalék lenne, tehát néhány 10 forint, és ennek a felét fizetné a vásárló. A több tízezer forint értékű termékeknél lenne várható 100-125 forintnyi térítésidíj-változás a javaslatunk szerint.

Mekkora esélyt lát arra, hogy a mostani gazdasági helyzetben a kormány bevállal egy olyan változtatást, amely a lakosság és a költségvetés terhét is növeli?

Valószínűnek tartom, hogy az idén már nem születik ilyen döntés. Talán jövőre. Sürget az idő, mert hiába tűnik úgy kívülről, hogy jól működik a gyógyszer-kiskereskedelem, vidéken már jelentős gondok vannak. Idén az első öt hónapban hét fiókgyógyszertárral lett kevesebb.

Egyre több szó esik a gyógyszertári szolgáltatásokról. Mit tudnának vajon elvégezni a patikák, ha még az alapvetékenységük ellátásához is alig találnak elegendő munkaerőt?

Most nem sokat, de ez egy hosszú folyamat. Ha megvan a jogszabályi háttér és van mögötte finanszírozás, akkor vonzó lehetőség lesz. A gyógyszerész elmegy továbbképzésre, a tulajdonos felvesz valakit tanácsadó munkakörbe, mert szeretne plusz bevételt, abból meg tudná emelni a béreket. És a végén az államnak is jó, mert kisebb lesz az egészségügyi rendszer terhe. De a munkaerőhiány terén akad olyasmi is, amit egy jogszabály-módosítással meg lehetne oldani. Régóta mondjuk, hogy sok fiókgyógyszertárban megoldhatatlan problémát jelent a gyógyszerészi jelenlét előírása, mert kitermelhetetlen a költsége. Szerintünk bizonyos feltételek teljesítése mellett szakasszisztens jelenlétével is működhetne fiókgyógyszertár.

NÉVJEGY

Dr. Zlinszky János a SOTE Gyógyszerésztudományi Karán végzett 2002-ben. Dolgozott patikában beosztott gyógyszerészként, majd gyógyszertárvezetőként, illetve a Novartisnál is szerzett tapasztalatot. A Pharmanovához 2006-ban csatlakozott, a cég átalakulása után 2010-ben a Benu Magyarország Zrt. igazgatósági tagja, később vezérigazgatója lett. 2010-ben megválasztották a HGYSZ alelnökének, 2020 óta a szövetség elnöke.

Megjelent a Pirulatrend 2022. júliusi számában.