Kiemelt helyet keresnek a védjegyüknek

Greskovits Dávid:

A beszállítókkal együtt mintegy 35 ezer ember él a hazai gyógyszeriparból. Ennek ellenére Greskovits Dávid, a magyar gyártókat tömörítő MAGYOSZ elnöke szerint még mindig nem kezeli őket értéküknek megfelelően a honi közvélemény. 

Néhány hete arról beszélt egészség-gazdászok előtt, tarthatatlan, hogy bizonyos gyógyszerekért a patikában, kevesebbet kell fizetni, mint amennyibe egy hamburger kerül. Azt is hozzátette: hogy ezt mind a betegek, mind a hazai ipar megsínyli…

A magyar gyógyszergyártás alacsonyabb áron dolgozik a világpiaci átlagnál, és mégis hosszú távon képes biztosítani a hazai betegek ellátását. Ugyanakkor ugyanazon feltételeket kell teljesítenie, mint bármely más szereplőnek. Beruházás és kutatás-fejlesztés nélkül egy gyógyszercégnek sincs jövője. Ezt fel kell ismernie a kormányzatnak is. Tavaly kutatás-fejlesztési költségekre több mint 67 milliárd forintot költött a magyarországi gyógyszeripar. Ha jók a működési feltételek, a cégek is eredményesebbek, s ez az állam érdeke is. Tehát itt win-win szituációban élünk együtt.

Kicsit sem értett egyet Bidló Judittal, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgató-helyettesével, aki az említett rendezvényen, az ön egyik vitapartnere volt, hogy a támogatás-politikát nem szabad összekeverni az iparpolitikával?

De egyetértek, nem kell összekeverni. Ugyanakkor igenis vannak közös felületeik. Az egyik rövid távú célokat, míg a másik hosszú távúakat valósít meg. Ezek sok esetben nincsenek összhangban. Erre figyelni kell, mert a támogatáspolitika során hozott, kizárólag fiskális érdekeket szem előtt tartó döntés, a gazdaság, és a hazai iparág hosszú távú versenyképességére nagyon is kihat! Ezért is kitartok a véleményem mellett, hogy a hazai gyógyszeriparnak szüksége van kormányzati támogatásra. Sajnos olykor az a benyomásunk, hogy még a döntéshozók előtt sem kellően ismert a hazai gyógyszeripar teljesítménye. Ha egy-két évvel ezelőtt megkérdeztük az érintettektől hány gyógyszergyárat ismernek Magyarországon, örültünk, ha négyet föl tudtak sorolni. Miközben 18 magyar gyógyszergyártó van. A köztudatban sajnos nem nagyon ismert a magyar gyógyszeripar. A háború előtt még 64 hazai gyár működött, azt követően azokból lett  hét. A ’90-es években aztán amikor megszűnt a kötelező gyógyszerellátás, a nagy cégek megváltak azoktól, amelyeket nekik már nem nagyon érte meg gyártani. Ezek előállítására szabadon lehetett vállalkozni, erre a piacra alapultak az úgynevezett második generációs gyárak, a jelenlegi evolúciós szakaszuk alapján KKV státuszú, új magyar gyógyszergyárak. Innen indul a gyógyszeripari kkv-k története. A nagy gyárak fejlődtek a maguk útján, privatizálták vagy külföldi befektetők vették meg azokat. Persze a magyar tulajdonú, illetve a magyarországi gyógyszergyár elnevezés között is van különbség. De a szerepük a hazai gazdaságban óriási. Például a Teva, amikor működteti a Biogalt vagy működtette a Humant, akkor itthon foglalkoztatott háromezer embert. Amikor a Servier vagy a Sanofi működteti itthon a Chinoint vagy az EGIS-t, akkor összességében ők is foglalkoztatnak 5-6 ezret. A tulajdonosi szerkezet ellenére is, ezen cégeknél a döntéshozatal nagyobbrészt itthon történik. Ezért tekintjük ezeket is magyar gyógyszergyáraknak.

Miben számítanának az államra?

Elsősorban abban, hogy a jogszabályi- és működési környezet alakításakor vegyék figyelembe a gyógyszeripar érdekeit, az ipar és közvetve a nemzetgazdaság hosszú távú versenyképességi szempontjait is. Ha konkrét példát kell mondanom, akkor az uniós elvárás miatt kötelezően bevezetett szerializáció okozta terhek enyhítésében számítunk az államra. Idén februártól kellett alkalmazni az egyedi dobozazonosítókat. Ez egy olyan beruházási kötelezettséget rótt a gyógyszeriparra, ami nemcsak a kicsiket, de a nagyokat is nagyon kellemetlenül érintette. Volt ahol teljes gyártósorokat kellett cserélni, üzemcsarnokot építeni, a termékeinket, és a teljes gyártási folyamatot is át kellett alakítani. S miközben ez az alkalmazkodás gyakorlatilag a profitban és a foglalkoztatásban nem hozott előnyt, az új eljárás komoly termelékenységromlást idézett elő, vagyis súlyos tízmilliárdokat költöttünk csak arra, hogy a piacon maradhassunk.

Ön szerint van összefüggés a szerializáció és a patikákban most tapasztalható gyógyszerhiány között?

Közvetlen, szerintem nincs. Ha 2019. február 9-én, ami a bevezetés kötelező időpontja volt, a hatóság nem hirdette volna meg a stabilizációs időszakot, akkor az biztos, hogy termékhiányhoz vezetett volna. Szerencsére fölismerték, hogy nem lehet egyből fejest ugrani az új rendszerbe, ezért egy átmeneti periódust iktattak be. Ugyan most is kötelező a dobozt ellátni egyedi azonosítóval, azt a patikusnak is le kell olvasnia, de a rendszerből érkező jelzés ellenére is kiadható a készítmény. Már hónapok óta működik az új rendszer, de még most is számtalan buktatóját látjuk. A különböző országok más-más problémával szembesülnek, itthon például a magyar karakterkészlet okoz problémát, ha a patikákban nincs megfelelően beállítva a szkenner.

A Richternek tőzsdei veszteséget hozott az új rendszer. Volt még hasonló hazai vállalat, amelynek kára származott a szerializációból?

Szinte mindenkinek. A gyógyszerazonosítási rendszer alkalmazása miatt a termelékenység 15 és 30 százalék között csökkent. Emellett pedig a gyártók 20 milliárd forintot beruháztak, s éves szinte 4 milliárd forintot költenek a rendszer fenntartására.

Összegezték már, hogy pontosan kinél mekkora a veszteség?

Még nem adtuk össze, de azt olyan pénzekből pótoljuk, melyeket eredetileg kutatás-fejlesztésre, vagy beruházásra szántunk, és ha valaki egy évet kihagy abban, az jelentős hátrányt szenved. Ha csak a saját cégünkről a MEDITOP-ról beszélünk, egy ilyen beruházási kényszerkiadás, amit most veszítünk a K+F-ben három-négy évre is visszavetheti a céget. Ezért szeretnénk, hogyha a kormányzat jobban támogatná a hazai gyógyszeripart.

A szerializációs veszteségek költségei ráterhelődhetnek betegekre? Terveznek emiatt áremelést?

Az áremelés lehetősége nem a gyártóktól függ. A generikus készítmények most is olcsók, így egy esetleges költségáthárítás egy ezerforintos gyógyszernél nem lehet olyan jelentős, hogy a betegek nagyon megéreznék. Nem jó irány, hogy a medicinák már annyira olcsók, hogy értéktelenné válik a gyógyszer. Szerintünk úgy kellene megosztani a gyógyszerbiztonsági elemek bevezetésével járó költségeket, hogy lehetőség szerint a betegterhek ne változzanak.

Nemrégen a magyar kormány támogatta a generikus gyógyszeripar jövőjét segítő Kiegészítő oltalmi tanúsítványok (SPC) gyártási mentességének az intézményét. A javaslat korlátozásokkal, de lehetővé tenné az EU gyártóinak, hogy a még SPC-védett gyógyszerek generikus és bioszimiláris változatait előállíthassák, ha azokat az unión kívül tervezik értékesíteni. Így a generikus készítményeik a védettség lejártának másnapján megjelenhetnek az uniós piacokon. Ez jelenti azt, hogy kormányzati segítséggel piaci előnyhöz jutottak a hazai cégek?

Én máshogy mondanám: ezzel az európai döntéshozók az európai gyártók versenyhátrányából faragtak le. Általánosságban biztos, hogy lesz pozitív hozadéka, de összességében nem jelent generális megoldást a pénzügyi gondjainkra. Tehát továbbra sincs könnyű helyzetben, aki az Európai Unión belül szeretne generikus készítményt fejleszteni, mondjuk, összevetve egy indiai vagy kínai gyártóval. Most is van olyan indiai cég, ami már olyan terméket kínál, amelynek csak 2025-ben jár majd le a szabadalma. Miközben az unióban gyártók ezt nem tehetik meg. Mindez versenyhátrányt jelent. Most a szövetség segítségével a kormányzat azon dolgozik, hogy készüljön egy iparstratégia, s ennek egyik jelentős szegmense lesz a hazai gyógyszergyártás. Bízunk abban, hogy a kormány a nemzetgazdaság szempontjából fontos téziseket is beépít az anyagba, amik bennünket is segíthetnek. De ezzel kapcsolatban még nem tudok konkrétumokat mondani, meg kell várni, amíg lesz ebből valami.

De ha jól értem, akkor mégsem a nagyobb gyógyszertámogatásért, hanem iparpolitikai eszközökért lobbiznak…

Ennél a helyzet bonyolultabb, hiszen nagyon komplex szerepet töltünk be a hazai gazdaságban. Csak néhány adatot mondok, például tavaly több mint 1200 milliárd forintnyi értéket termelt a gyógyszeripar. Ennek 83 százaléka ment exportra, a fennmaradó részt itthon értékesítettük. Ha összevetjük a többi stratégiailag kiemelt ágazattal, akár a járműiparral, akár az IT-szektorral, akkor bizonyos mutatókban messze mi vagyunk a legjobbak. Az egy főre jutó K+F költségben és külkereskedelmi többlet alapján, valamint a hozzáadott értékben vezető szerepet töltünk be, vagy másodikok vagyunk.

Van-e különleges kapcsolatuk a magyar patikusokkal?

Szeretnénk. A termékeinkre van egy védjegyünk, amit úgy hívunk, hogy “magyar gyógyszer”. Ez a MAGYOSZ tulajdona, a tagvállalatok a Magyarországon készült termékeikre kérhetik a használatát.  Körülbelül 600 készítmény dobozán ott van már ez a jelölés. Épp most megyek délután a Magyar Gyógyszerészi Kamarába, az ő segítségükkel azt szeretnénk elérni, hogy a magyar gyógyszer megfelelően pozícionált helyre kerüljön a patikákban.

Danó Anna

NÉVJEGY Greskovits Dávidot néhány hete újabb három évre megválasztották a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége (MAGYOSZ) elnökének. A MEDITOP Gyógyszergyártó és Forgalmazó Kft. egyik alapítója és társtulajdonosa is. Gyógyszerészdinasztiában nőtt fel. Nagyapja, Dávid Lajos professzor alapította Szegeden a Gyógyszerésztudományi Kart. Nagybátyja Dávid Ágoston professzor pedig megszerettette vele az ipari gyógyszerészetet. Tagja a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság felügyelőbizottságának. Munkásságát Dávid Lajos és Hincz György emlékéremmel is elismerték. 11 gyógyszeripari szabadalom és 12 nemzetközi és magyar publikáció fűződik a nevéhez.