A külföldön dolgozó magyar gyógyszerészek tapasztalatait bemutató sorozatunkban ezúttal Írországot vesszük sorra, amely ebben a szakmában is sok magyar munkavállalót fogad. Megszólalónk ugyan csak egy évet töltött el az országban, de így is meghatározó tanulási folyamatként gondol vissza arra az időszakra.
„Szegeden végeztem, 2014 végén költöztem Írországba, egy évre kaptam munkavállalási engedélyt. Azért mentem ki, hogy kipróbáljam magam egy ismeretlen környezetben is, ha már a diplomámat elfogadják. Meg akartam nézni, mennyiben más Nyugat-Európában dolgozni, mint itthon” – mondja a Pirulatrend érdeklődésére Szegletes Kata. Nyomban hozzáteszi, hogy előzetesen könnyebbnek képzelte a kalandot, és sok meglepetés érte.
Pályakezdés másodszor
„Mivel előtte már dolgoztam itthon gyógyszerészként két és fél évet, azt gondoltam, hogy odakint sem leszek pályakezdő, de annyira más ott minden, mint idehaza, hogy lényegében az lettem. Ezzel együtt is megtaláltam a számításomat, a tanulás, a tapasztalatszerzés jól sikerült. Lényegében ott tanultam meg, hogy miként kell expediálni, a betegekkel empatikusan bánni, a saját szavaimért felelősséget vállalni. Amellett valamennyi pénzt is félre tudtam tenni, hiszen a fizetés már akkor is az itteni duplája volt” – így vonja meg a kiruccanás mérlegét.
123rf.com
Úgy véli, ha akart volna, maradhatott volna tovább is, hiszen addigra biztos lábakon állt, ami a szakmában való eligazodást illeti, az engedélyt pedig különösebb utánajárás nélkül meg lehetett volna újítani. Mégsem akarta meghosszabbítani a kintlétet, elsősorban azért, mert az itthon maradó párjával úgy beszélték meg, hogy egy év után hazatér.
Anyanyelvi segítség
Középfokú angol nyelvtudással ment ki, és ez nem bizonyult elegendőnek. „Az elején mondták is, hogy amíg nem beszélek jobban, addig nem tudnak foglalkoztatni, ezért egy nyelvtanfolyammal indítottam és mellette gyakornokoskodtam, illetve a megélhetés végett egy étteremben is dolgoztam.” Később felvették egy rövidebb próbaidőre, de az első igazi gyógyszerészi állását majdnem fél évvel a kiutazása után kapta meg. Nagyon jól jött neki, hogy más állásokhoz hasonlóan ebben a szakmában is dolgoznak magyarok Írországban: „rengeteget számít, ha van valaki, aki adott esetben az ember anyanyelvén képes segíteni”.
Végig helyettesítő gyógyszerészként dolgozott, ez annyira elterjedt megoldás arrafelé, hogy vannak cégek, amelyek kizárólag gyógyszerészek „kölcsönzésével” foglalkoznak – tehát nem egyszerűen közvetítőként működnek, hanem ők a munkaadók. „Egyedi helyettesítés alig van. Olyan viszont akad, hogy egy lánc belső helyettesítőt alkalmaz, aki amolyan jolly jokerként ott segít be a hálózat patikáiban, ahol éppen kell.” Ír gyógyszerészből viszonylag kevés van, rengeteg a külföldi a szakmában, aki tud angolul, azt szívesen fogadják. Ez persze inkább igaz a fővárosra, Dublinra, mint a vidéki településekre.
Fontos a gyógyszerelési történet
Kata szerint az ír patikusok egészen máshogy állnak a betegekhez. Mindenkit név, nem pedig TAJ-szám alapján kezel a rendszer, ez is hozzájárul ahhoz, hogy barátságosabb, közvetlenebb a közeg. De ami ennél is fontosabb: a betegek egyénként kezelése abban is megnyilvánul, hogy a gyógyszertörténetet sokkal inkább követik a gyógyszerészek, mint nálunk. Szinte minden expediálásnál megnézik, a szokásos és az új gyógyszer esetében is.
Érdekes, hogy Írországban sokkal több nem gyógyszerész végzettségű alkalmazott dolgozik a gyógyszertárban, mint itthon. „Például a szakmai vezető mellett általában van egy menedzser vezető is, ami szerintem jó megoldás. Az asszisztensek közül a szakasszisztens vényre kiadható gyógyszerekkel is foglalkozik, de miután ő összekészítette, a kiadás előtt a gyógyszerésznek ellenőriznie kell. Az OTC-asszisztensek pedig csak OTC-termékeket szolgálhatnak ki. Mindez persze forgalomfüggő is, dolgoztam olyan kis patikában, ahol a gyógyszerész csinált mindent, mert több alkalmazottat nem tudott volna eltartani a vállalkozás” – emlékszik vissza.
Az ír patikák jelentős része egyébként leginkább egy sokféle egyéb dolgot is áruló drogériára hasonlít, ezért gyakran foglalkoztatnak olyan alkalmazottat is, aki csak az ilyen termékek eladásában vesz részt. „Nagyok az eltérések, megfordultam olyan helyen, ahol a gyógyszertári rész egy kis sarokban bújt meg, és olyan helyen is, ahol óriási volt a vényforgalom, az volt a fő profil. Ez nem is feltétlenül a mérettől vagy az elhelyezkedéstől függ, hanem hálózatonként is változik: a Boots inkább az első, a Lloyds a második csoportba tartozik” – említ két nagy, brit tulajdonú láncot. Kevés a független patika, a két nagy brit cég mellett jelentős helyi szereplő még az Allcare.
Ki a felelős?
Az itthoni személyi jogos gyógyszerésznek megfelelő felelős vezető (superintendent pharmacist) nincs minden patikában, a kisebb-közepes hálózatoknál adott esetben csak egyetlen ilyen szakember dolgozik. Létezik ugyanakkor egy olyan beosztás (supervising pharmacist), amelynek minden patikában kell lennie.
„A helyettesítő gyógyszerészt simán egyedül hagyják teljes felelősséggel, nekem is volt olyan, hogy csak egy OTC-asszisztens volt mellettem, aki ráadásul szintén helyettesítő volt, tehát még annyira sem ismerte a patikát, mint én. De kisegítő gyógyszerészként is dolgoztam nagy forgalmú helyeken. Ahogy nálunk, ott is mindig jelen kell lennie egy gyógyszerésznek, ha nyitva van a patika, máskülönben csak drogériaként működhet.”
Kata összesen kétszer találkozott magizással, „gyakorlatilag nincs rá igény, nem is tartanak hozzá eszközöket, egyedül a csecsemőknek adandó antibiotikum készül így”. Számos szolgáltatást végeznek viszont a gyógyszertárak. Ilyen az allergiavizsgálat, egyes oltások beadása, gyógyszeradagolás napra, napszakra lebontva, az esemény utáni tablettával kapcsolatos konzultáció, és általános tanácsadás is kérhető.
Megjelent a Pirulatrend 2022. februári számában.
