Jogi aprómunka és szerteágazó kommunikációs tevékenység vár még a kamarára, mire valóban vényköteles készítményeket rendelhetnek a magyarországi gyógyszerészek. Eközben Nagy-Britanniában már egy hasonló rendszer első tapasztalatait értékelik, és annyit máris látnak, hogy megfelelő tájékoztatás nélkül nem képes hozni azt, amit reméltek tőle.

Az Országgyűlés június közepén elfogadta, a Magyar Közlönyben pedig egy hétre rá meg is jelent az a jogszabály, amely egyebek mellett a gyógyszerészeket bizonyos esetekben vény írására felhatalmazó rendelkezéseket tartalmaz. A Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnöke szerint ugyanakkor még rengeteg munkára van szükség, míg a kétségkívül jelentős változást rögzítő szabályból működő gyakorlat lesz.

Most jön a neheze

„A törvénymódosítás lényegét tekintve csupán egy felhatalmazó rendelkezés. Még hátra van a rendeleti szintű részletszabályok megalkotása – ez reményeim szerint bekerül a kormány őszi jogalkotási programjába –, továbbá az EESZT-be való gyógyszerészi adatfeltöltés, illetve a betegadatokba való, az eddigihez képest szélesebb körű betekintés lehetőségének biztosítása. Számomra még nyitott kérdés, hogy szükség lesz-e új irányelvre vagy egy protokollra is. Ha igen, akkor alapként kezelhetjük azt, amit a kamarában a szakmai kollégiummal közösen két éve már előkészítettünk” – mondta lapunknak Hankó Zoltán.

Az viszont biztos, hogy a gyógyszertárak és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő közötti általános szerződési feltételeket módosítani kell, továbbá a kamara etikai kódexének a kiegészítése sem maradhat el. Sőt, a patikai szoftverekhez is hozzá kell majd nyúlni. „Ami a tartalmi kérdéseket illeti, dönteni kell például arról, hogy a vényírási jog milyen feltételek mellett, milyen gyógyszerekre terjed ki. Van erre is konkrét koncepciónk, arra számítok, hogy a rendeleti szintű szabályozásról való egyeztetés során figyelembe veszik majd” – jegyezte meg az MGYK elnöke.

A felkészültség megvan

Hankó Zoltán kérdésünkre megerősítette, hogy a kamarára sokrétű kommunikációs feladatok is várnak. Szükség lesz valamilyen képzésre, egyfajta érzékenyítésre a gyógyszerészek körében: a tervek szerint ősszel indítanak egy konzultatív jellegű regionális tájékoztató programot, de másféle felületeken, például Youtube-videókban és írásos anyagokban is igyekeznek majd elérni a gyógyszerészeket.

Eközben az orvosok és a betegek felé is kommunikálni kell. „Először is azt kell egyértelműsíteni, hogy a diagnózis megállapítása és a terápia elrendelése továbbra is orvosi kompetencia. Másodjára azt, hogy a most megnyíló új lehetőség nyertese lehet a beteg és az orvos is: a beteg gyógyszerhez jutási lehetőségei szélesednek, az orvos pedig minden gyógyszerészi beavatkozásról jelen idejű információhoz juthat. Harmadjára pedig azt, hogy a gyógyszerészeknek megvan a felkészültsége az új kompetenciához, és a többletfelelősséget is vállalják” – magyarázta az elnök, hozzátéve, hogy hamarosan egyeztet az orvosi kamara elnökével a témáról.

Nem csodaszer

Hankó Zoltán úgy véli, rendkívül nagy jelentőségű a gyógyszerészi vényírás lehetősége, hiszen a patikusok ezzel teljesen új kompetenciaterületre lépnek. „Ráadásul az utóbbi években az egészségügyi szolgáltató attitűd kicsit háttérbe szorult a kereskedelmi motivációhoz képest, ezzel pedig van esély a tendencia megfordítására” – jelentette ki. Ugyanakkor azt mondta, a szakma presztízsének javításához nem feltétlen erre van szükség. „Fontos a jó megítélés a médiában, sőt a közösségi felületeken sem haszontalan, de a személyes presztízsünkért mi magunk tehetjük a legtöbbet. Azzal például, hogy jó szakmai kapcsolatot alakítunk ki a háziorvosokkal, hogyan fordulunk a betegekhez, képesek vagyunk-e az egészségi problémáikban valódi segítséget nyújtani, illetve milyenek vagyunk a magánéletünkben, hiszen nemcsak a patikában, hanem azon kívül is látnak minket”.

Hankó Zoltán elárulta, tud egy néhány évvel ezelőtti nagymintás kutatásról, amelyben 176 hivatás társadalmi reputációját vizsgálták, és a gyógyszerészet a 7. helyre került. „Tehát a helyzet sokkal jobb annál, mint amit sok gyógyszerész gondol erről. Lehet, hogy önértékünk tudata rosszabb, mint a társadalmi megítélésünk?” – vetette fel.

Megkérdeztük a kamara elnökét, számít-e arra, hogy további hasonló lépések követhetik az elsőt, azaz lesz-e még más szolgáltatás, amely a gyógyszerészek egészségügyi rendszerbe való beágyazottságát növeli. Azt felelte, az igazi kérdés szerinte nem ez, hanem hogy „képesek vagyunk-e olyan helyzetet teremteni, amelyben a gyógyszerész és a gyógyszertár is az ellátás megkerülhetetlen szereplője. Ezért nagy baj szerintem, ha olyan pozíciók feladását kezdeményezzük, mint például a gyógyszerészi jelenlét előírása a fiókpatikákban.”

A britek első tapasztalatai

Sok minden tehát még bizonytalan – ilyen helyzetben szerencsés, ha van valamilyen mérvadó tapasztalat, amelynek segítségével felmérhetők az esetleges kockázatok, elkerülhetők a buktatók. Ezért is volt említésre méltó, amikor a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetségének tavaszi konferenciáján felszólalt az Egyesült Királyság főgyógyszerésze. Mint lapunkban is beszámoltunk róla (Pirulatrend, 2025. május), Stephen Thomas ismertette a „pharmacy first” nevű brit kezdeményezést, melynek lényege, hogy kisebb megbetegedések gyanúja esetén a gyógyszerészek jogosultak vényeket írni.

A Stephen Thomas által elmondottakból annyi kiderült, hogy az ottani gyógyszerészek megbirkóztak a feladattal és ezzel képesek voltak valamelyest tehermentesíteni az egészségügyi alapellátást. Időközben azonban a helyi sajtó tudósításaiból egyértelművé vált, hogy a kormányzat nem elégedett az eredményekkel. Stephen Kinnock szociális ellátásért felelős államtitkár a brit parlament alsóházának június 17-ei vitájában kijelentette, a pharmacy first program finanszírozásának reformjára készülnek, a rendszer kihasználtsága ugyanis „elmarad a várakozásoktól”. Először is a szolgáltatás ismertségének növekedését akarják elérni, valamint azt, hogy a gyógyszerészek a lehető legtöbbet hozhassák ki a szakértelmükből a jogszabályok adta keretek között – mondta az államtitkár.

A brit kormány ugyanis határozott jelzéseket kapott a szakmabeliektől arról, hogy a jelenlegi formájában a pharmacy first nem teljesíti be a küldetését. Májusban az egy-egy térség gyógyszerészeinek érdekeit a kormányzattal szemben képviselő helyi gyógyszerészeti bizottságok (Local Pharmaceutical Committe, LPC) és a helyi orvosi bizottságok (LMC) egy része levélben fordult Wes Streeting egészségügyi miniszterhez, sürgetve a kormányt, hogy erősítse meg a szolgáltatást. Levelükben több olyan tényezőt azonosítottak, amely szerintük „a betegek korlátozott hozzáférését eredményezte a pharmacy first szolgáltatáshoz”, beleértve a kezelhető betegségek szűk körét, és a lakosság hiányos tájékozottságát.

Küllős logisztika

A Pharmaceutical-journal.com szerint a tervezett újítások közé tartozik a gyógyszerlogisztikát a kormány reményei szerint hatékonyabbá tevő, úgynevezett hub-and-spoke rendszer kiterjesztése. Az erről szóló jogszabály tervezetét júniusban a parlament mindkét háza elfogadta, így október 1-jén életbe lépnek az új intézkedések. A módosítások értelmében a hub-and-spoke rendszer működtetése különböző jogi személyek tulajdonában lévő gyógyszertárak között is engedélyezett lesz, amennyiben azok megfelelnek a vonatkozó követelményeknek.

A logisztikában jól ismert fogalomnak számító hub-and-spoke-ot magyarra általában küllős típusú rendszerként fordítják, úgy is érdemes elképzelni, mint egy kerékagyat és a hozzá kapcsolódó küllőket. Olyan hálózatot jelöl, amelyben egy nagy átbocsátó képességű központi raktár (hub) végzi a nagy szállítmányok kezelését, a hozzá kapcsolódó, a helyi lehetőségeket jobban ismerő kisebb egységek (a küllők) pedig a küldemények összegyűjtéséért és kiszállításáért felelősek. A gyógyszer-kiskereskedelem kontextusában ez kevés nagyobb és több kisebb patika együttműködését jelenti.

Ösztönzők kellenek

Az említett parlamenti vita során ugyanakkor az államtitkár a finanszírozást is megemlítette a pharmacy first vártnál lassabb elterjedésének egyik okaként. Egyebek mellett azt mondta, a szolgáltatás keretében elvégezhető konzultációk számának felső határát idén áprilisban úgy határozták meg, hogy az minden jel szerint nem hat eléggé ösztönzőleg a gyógyszerészekre, ezen tehát változtatni kell.

Hankó Zoltántól azt is megkérdeztük, hogy a szabályok kidolgozása során szolgált-e modellként valamilyen külföldi példa. Az elnök azt válaszolta, a kamaránál tisztában vannak azzal, hogy több országban van legitim lehetőségük a gyógyszerészeknek vényköteles gyógyszerek kiadására orvos által írt vény nélkül is, de a kezdeményezésük indokai a hazai gyakorlatból táplálkoztak. Felidézett egy saját közvélemény-kutatást, amely szerint a betegek felének volt már gondja az orvosa elérhetőségével, és 80 százalékuk örömmel venné a gyógyszerészek segítségét ilyen esetekben. „Ezért használtam következetesen a vis maior helyzetekre való hivatkozást, de természetesen az ismétlő expediálás lehetősége is részét képezi a kezdeményezésünknek” – tette hozzá.

Galambos Péter