Konzultatív expediálás

Elindult a SZEBB-program az adherencia javításáért

Az évekkel ezelőtt megismert Gyógyszereim 5xM program továbbfejlesztéseként, a lakossági tájékoztató kampány mellett, részletes szakmai protokoll készült a patikák számára a betegek gyógyszerelési problémáinak kiszűrésére. A program kidolgozóit kérdeztük a célokról, valamint a gyógyszerészek felelősségéről és terheiről.

Lakossági és szakmai ismeretterjesztő kampányt indított a biztonságos gyógyszeralkalmazás erősítéséért a Magyar Gyógyszerészi Kamara a Semmelweis Egyetemmel és a Magyar Gyógyszerésztudományi Társasággal közösen. A SZEBB-programot (Szükséges, Eredményes, Biztonságos Beteg-együttműködés) bejelentő sajtótájékoztatón a kamara elnöke kiemelte, a közvetlen lakossági gyógyszerellátásban lehet a legtöbbet tenni a gyógyszerhasználat kockázatainak minimalizálása érdekében.

Költséges gondok

Hankó Zoltán felidézte, hogy felmérések szerint az Európai Unióban a gyógyszerek nem megfelelő használatából adódó többletköltségek elérik az évi 80 milliárd eurót, és a hibás gyógyszeralkalmazás felelős a kórházi beutalások több mint 5 százalékáért. Az adherencia terén itthon sem jobb a helyzet, ezért indokolt a beteg-együttműködés erősítése és fejlesztése a gyógyszerészek részéről a SZEBB-protokollal. A módszertani segítséggel könnyebben feltárhatók és megoldhatók a különböző gyógyszerelési problémák.

Cikkünk írásakor már elkezdték kiküldeni a programot összegző kiadványt, melyből a 2300 gyógyszertár mindegyikébe jut majd, és közben elindul a lakossági ismeretterjesztő kampány is. Minderre természetesen főként az adherencia nem elégséges szintje miatt van szükség, amely azonban a rendelkezésre álló adatok alapján nem alacsonyabb, mint más országokban.

„A megközelítőleg 50 százalékosnak tekinthető adherenciaszint alapvetően nemzetközi adatok szerint értelmezhető, meghatározott terápiákra vonatkoztatva. Az egyetemen időnként végzünk kisebb, de már reprezentatívnak tekinthető vizsgálatokat, például a gyógyszerismeret szintjéről vagy arról, hogy milyen hibákat követnek el a betegek a gyógyszerszedés során, de az utóbbi években átfogó magyarországi adherenciafelmérés nem volt” – mondta kérdésünkre Somogyi Orsolya, az SE adjunktusa, aki a kamara részéről a program szakmai felelőse.

Fotó: 123rf.com

Jó tapasztalatok

A szakirodalom nem tud jelentős változásokról, a szakemberek még mindig úgy gondolják, ha a beteg-együttműködést növelni lehetne, akkor az egészségnyereségben és a költséghatékonyságban is meglátszana. Ezért született meg még 2019-ben a Gyógyszereim 5xM program is (Mit? Miért? Mennyit? Mikor? Miként?). Az arra adott visszajelzésekből az derült ki, hogy az emberek hasznosnak tartják a lakossági ismeretterjesztő kiadványokat, a gyógyszerelési táblázatot tartalmazó például az ötfokozatú skálán 4-es fölötti átlagot kapott, tehát érthetőnek találták a betegek, jegyezte meg Somogyi Orsolya.

E program célja az volt, hogy a tájékoztatót lehetőség szerint személyesen adják át az expediálók. Több mint 50 százalékuk legalább egyszer segített a táblázat kitöltésében, ami elég jó aránynak számít. „A lakossági tájékoztató pozitív fogadtatása azonban csak akkor ér valamit, ha mellé tudjuk tenni a szakmai támogatást és hátteret. Márpedig a kollégák azt tapasztalták, hogy hiába volt jó a program részeként kidolgozott szakmai-módszertani segédanyag, nem igazán tudták használni a gyakorlatban, nehezen volt beilleszthető a hétköznapokba. Ezért tartom nagy eredménynek, hogy azóta sikerült a Gyógyszereim 5xM módszertani segédanyagot beépíteni az oktatásba” – tette hozzá.

A leendő gyógyszerészek tehát már ezt tanulják, remélhetőleg ennek megfelelően próbálják meg kialakítani a maguk mindennapi gyakorlatát, konzultatív expediálási készségeiket. Nemcsak a graduális, hanem a posztgraduális képzésben, a szakgyógyszerész-képzési projektmunkákban is aktívan alkalmazzák a módszertant – most pedig a protokoll megjelent egy egységes program formájában.

Didaktikus összefoglalás

Már 2012-ben megszületett az a rendelet, amely szerint az expediálás során a gyógyszerészeknek gyógyszerbiztonsági ellenőrzést kell végezniük, ami kiterjed az esetleges párhuzamosan szedett, azonos hatóanyagú gyógyszerekre, a lehetséges gyógyszerkölcsönhatásokra és a mellékhatások felismerésére, illetve az információátadásra. Most a szakmai irányelvek megújítása miatt lett újra aktuális ez a téma, maga a SZEBB-program az egyébként is ismert tudnivalók didaktikus összefoglalása, a protokoll rögzítése – mondta lapunknak Szökő Éva egyetemi tanár, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke.

Az alapvető cél az, hogy minél inkább konzultatívvá váljon az expediálás folyamata, támogatva a klasszikus definíciót, amely szerint „a gyógyszer egyenlő készítmény plusz információ”. „Gyakorló gyógyszerészként tudom, hogy sokszor nincs lehetőség teljes körű konzultációra, mert a beteg siet vagy általa ismert készítményt visz – de már az is nagy eredmény, ha egy nap csupán néhány, valóban komoly egészségi rizikót magában hordozó expediálást azonosítunk, amikor a célirányos kérdésekkel biztonságosabbá, illetve eredményesebbé tudjuk tenni a terápiát” – magyarázta Somogyi Orsolya.

A SZEBB-protokoll másik, hasonlóan fontos célja, hogy az általa javasolt eljárásrend révén az egész országban egységes szakmai minőségű expediálás működjön a gyógyszertárakban. Szökő Éva szerint a protokoll azt is megmutatja, hogy az expediálás sokszor nem egyszerű dolog, hiszen észre kell venni, ha van valamilyen probléma. Hozzátette, a nonadherencia hátterében sok dolog állhat, nemcsak a szándékos nemtörődömség, vagyis már az emlékeztetés is hasznos lehet. „A gyógyszerész akár abban is tud tanácsot adni, hogy milyen technikával lehet védekezni a feledékenység ellen, például javasolhat gyógyszeradagolót.”

Kinek a felelőssége?

A program hasznosságát senki sem vitatja, de vannak, akik szerint felvet kérdéseket. Egy általunk megkérdezett patikus például úgy vélte, túlságosan hangsúlyozza a gyógyszerészek felelősségét, holott szinte teljes egészében a beteg belátásán múlik az együttműködése – végtére is kényszeríteni senkit sem lehet a tanácsok megfogadására.

Az adherencia definícióját tekintve egyértelmű, hogy a beteg is felelős a saját gyógyszerszedéséért, de a folyamatban kiemelt lehetősége van a gyógyszerésznek támogatni őt: feltárhat problémákat, amelyek rejtve maradnának, és részese lehet ezek megoldásának – mondta erről Somogyi Orsolya. „Emellett meggyőződésem, hogy ha egy betegnek egyszer segítettünk, akkor onnantól maga is jobban odafigyel majd a terápiájára. Tehát a törődésnek, amit nyújtani tudunk, hosszú távú hatása is van.”

Ehhez persze az kell, hogy a gyógyszerészek bizonyos kommunikációs technikákat készségszinten képesek legyenek használni – ebben lehet fontos szerepe az oktatásnak. „A SZEBB-programnak is alapvető eleme a hatékony kommunikáció, örülünk neki, hogy a tapasztalatok szerint a gyógyszerészek igénylik az ilyen jellegű képzéseket, és már nem csak alapszinten. Nem véletlen, hogy a gyógyszerészkarok kurrikulumreformjában ez a tudás, illetve készség kiemelt szerepet kapott, de a továbbképzések tematikái is rendre foglalkoznak ezzel a szakmai területtel” – emelte ki Somogyi Orsolya.

Egy másik érzékeny pont a szakmai anyagok között szereplő űrlap, amely az azonosított gyógyszerelési problémák dokumentálására lenne hivatott, de adminisztratív feladatként aligha vív majd ki nagy népszerűséget a munkaerőhiánnyal küzdő patikákban. Somogyi Orsolya felvetésünkre úgy reagált, erre a fejlesztők is olyan folyamatként tekintenek, amely előbb-utóbb többletszolgáltatásként jelenhet meg a patikákban. „Hogy ez így lesz-e, sok tényezőtől függ, de úgy gondolom, ez elsősorban nem humánerőforrás kérdése. Szeretnénk ösztönözni a kollégákat, hogy fejlesszék a saját módszertanukat, gyakorlatukat, hiszen ha munkaerőhiány van, akkor is fontos a szakmai szempontok követése”.

Elektronikusan jobb lenne

Elismerte ugyanakkor, a dokumentációs űrlap valóban nem a legjobb megoldás, hiszen a papíralapú adminisztráció a szakmai folyamatok megnehezítője – egy országos szinten egységes applikáció vagy szoftveres modul jobban használható lenne. „Érdemes úgy felfogni, hogy a dokumentálással kiegészített tanácsadás, amely ezáltal valóban alapszintű gyógyszerészi gondozássá válik, az előszobája lehet annak, amiről egyre több szó esik, és sokan a gyógyszertárak finanszírozási problémáinak egyik megoldását várják tőle: a szolgáltatásbővítésnek, a specifikus gyógyszerészi gondozási folyamatok megjelenésének.”

A kapacitás kérdése persze nemcsak az űrlap esetében érvényes, az ajánlott kérdések feltevése adott esetben jelentősen meghosszabbíthatja az expediálást. „Elképzelhető, hogy aki lelkiismeretesen betartja ezt a protokollt, annak tovább tart az expediálás, de sok múlik a gyakorlaton, némi rutinnal már tudja az ember, hogyan lehet beépíteni a folyamatba. A problémás betegekkel amúgy is mindig többet kell foglalkozni, és a protokollnak főleg az ő esetükben van jelentősége” – vélte Szökő Éva.

A kiadvány több helyen említi, hogy „az orvos-gyógyszerész konzultáció ajánlott”, ami meglehetősen indokolatlan optimizmusnak tűnik. Szökő Éva erről azt mondta, az orvos-gyógyszerész együttműködésnek valaha nálunk is volt hagyománya, aztán sajnos eltűnt, és most tényleg nehezebb kialakítani a bizalmi kapcsolatot. „Az egyetemeken szorgalmazzák, hogy legyenek olyan kurzusok, ahol együtt tanulnak a két szakma leendő képviselői, hogy lássák, miben lehet egymás munkáját segíteni. Jó lenne, ha mihamarabb eljutnánk ide” – tette hozzá.

Galambos Péter