Vajon hány vállalkozás lenne hajlandó arra, hogy pusztán az ügyfelei szükségleteinek kielégítése végett – na meg egy jogszabályi előírás miatt – beszerzési ár alatt szolgáltasson? Egyes gyógyászati segédeszközök esetében jó ideje erre kényszerülnek a patikák, és egyelőre nem tudni, mikor vezetnek konkrét eredményre a lehetetlen állapot felszámolásáról folytatott tárgyalások.
„Már olyat is hallottam, hogy egy kolléga elmagyarázta a dolgot a régóta patikájába járó betegeknek, és megbeszélte velük: minden vásárlásnál egy csomaggal kevesebbet ad ki a kifizetettnél, így ellensúlyozva a veszteséget” – érzékeltette az inkontinenciatermékeknél kialakult helyzet abszurditását egy lapunk által megkérdezett gyógyszerész. Mások persze nem ilyen szofisztikált trükkökhöz folyamodnak, egyszerűen azt mondják az érdeklődőknek, hogy elfogyott – akkor is, ha történetesen akad raktáron –, hogy ne bukjanak minden egyes eladott darabon.
Meddig még?
Szakmai Facebook-csoportokban, levelezőlistákon hónapok óta köröznek táblázatok, amelyekben százas nagyságrendben sorakoznak a gyógyszertárakba a rögzített fogyasztói árnál drágábban eljutó gyógyászati segédeszközök. Többen felvetik, hogy ha beszerzési ár alatt adni valamit tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak számít, és a nagy áruházláncokat megbüntetik érte, akkor az ilyesmire önként biztosan nem vetemedő patikákat vajon miért kényszerítik erre tartósan. A negatív árrés néha 100 forint, néha csak 1-2, de keresni semmiképp nem lehet ezeken a tb-támogatott pelenkákon. A kétségbeesett patikavezetők egymást kérdezgetik, hogy vajon meddig mehet ez még így.
Depressed pharmacist in pharmacy working
Ezt egyelőre senki sem tudja, de előrelépésnek nevezhető, hogy az érdekképviseleti szervezetek egy ideje tárgyalnak a kormánnyal. Az egyeztetések tényét megkeresésünkre a Belügyminisztérium is megerősítette, viszont nem válaszolt sem arra, hogy mikorra várható eredmény, sem arra, hogy a kormány plusz forrás bevonását tervezi, vagy a betegeknek kell majd többet fizetniük. Ugyanígy hiába kérdeztük a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőt (NEAK) arról, hogy hosszabb távon milyen megoldást tartana jónak, valamint az OGYÉI-t arról, hogy érzékel-e ellátási problémát.
Ha a ráfizetéses értékesítést megszüntetik, kérdés, mi lesz ennek az ára: a betegek, vagy a költségvetés terhei növekednek. Politikailag az előbbi nyilván nehezebben vállalható, de ne feledjük, hogy sokan már eddig is hasonló helyzettel szembesültek a régóta változatlan támogatott árak miatt, hiszen ha a forgalmazó az árszint miatt delistázta a termékét, az ahhoz ragaszkodó vásárló azóta kénytelen azt teljes áron megvenni. Amellett a betegek vélhetően tisztában vannak azzal, hogy ilyen infláció mellett a gyógyászati segédeszközök árában is várható változás.
Igény a megoldásra
„Pozitív fejlemény, hogy immár a kormányzat oldalán is egyértelműen érzékelhető az igény a problémák megoldására. Optimizmusra adhat okot az egészségügyi államtitkárság proaktív hozzáállása, hiszen márciusban az újonnan hivatalba lépő helyettes államtitkár, Bidló Judit első intézkedései között volt, hogy egyeztetést hívott össze a szakmai szervezetekkel” – mondta lapunknak dr. Rádai Tamás, az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete (ETOSZ) igazgatója.
Dr. Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnöke ugyancsak a helyettes államtitkári poszton történt cseréhez köti a fordulatot, hiszen a kamara már tavaly augusztusban leadott egy koncepciót a gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatos problémák megoldására, és ő sokáig csak azt a választ kapta az érdeklődésére, hogy „dolgoznak rajta”. Tavasszal azonban tényleg megindult az érdemi munka, mindjárt három területen: árképzés, szakmai szabályozás és regisztráció.
Az árképzés ügye a legsürgetőbb, és azon belül természetesen a veszteséges termékeké a prioritás. Szóba került egy egyszeri áremelés, de a forgalmazók ódzkodnak tőle, mert ehhez be kell nyújtani egy kérelmet, ami pénzbe kerül, sok adminisztrációval jár, és többször előfordult már, hogy a NEAK elutasította az ilyen kérelmeket. „A kritikus árú termékeknél ugyan szükséges egy egyszeri áremelés, de önmagában a mi problémáinkat nem oldja meg, ha nem kapunk jogi garanciát az árrésrendezésre” – magyarázta Hankó Zoltán. Az eddigi tárgyalásokon ugyanakkor sikerült konszenzusra jutni abban, hogy szükség van árrésrendezésre.
Várható volt
Egy efféle rendezés azonban egyáltalán nem tűnik egyszerűnek vagy gyorsnak. A fő dilemma, hogy a támogatott gyse-termékek szabályozása eltér a gyógyszerekétől, hiszen a forgalmazó nem a termelői, illetve forgalomba hozatali árról állapodik meg a NEAK-kal, hanem a fogyasztói árról. Mivel a támogatásba történő befogadás során megállapított fogyasztói árak régóta változatlanok, magas az infláció és a forint-euró árfolyam sem kedvező, várható volt, hogy a forgalmazók – ha rákényszerülnek – árat emelnek.
A gyse-árszabályozás tehát az árrés fogalmát egyáltalán nem is ismeri, és ahhoz, hogy ez változzon, feltétlenül módosítani kell a gyógyszer-gazdaságossági törvényt, de minden bizonnyal a hatósági árakról rendelkező ártörvényt is. Mint a kamara elnökétől megtudtuk, a hosszú távú árképzési koncepció ügyében több kérdésben is körvonalazódik a válasz. Így az, hogy a forgalmazás helyétől függetlenül legyen egységes a térítési díj, illetve az, hogy aki a felírtnál jobb minőségű, drágább terméket szeretne, az megkaphassa, ha kifizeti a különbözetet. „Egyértelmű, hogy a patikák és gyse-boltok árrését jogszabályban kell garantálni” – szögezte le Hankó Zoltán.
A téma egyik legaggályosabb vetülete a már említett, többek szerint egyre terjedő gyakorlat, mely szerint a gyógyszertárak nem szolgálják ki a betegeket negatív árrésű termékekkel, így ezeknek komoly nehézséget okozhat az életminőségük megőrzéséhez fontos eszköz beszerzése. Rádai Tamás azt mondta, eddig nem kaptak konkrét bejelentést arról, hogy egyes tb-támogatott termékeket a gyógyszertárak nem szolgálnak ki a pácienseknek, bár megjegyezte, ilyen híreket ők is hallanak. „Mindenesetre az ilyen típusú jelenségek egyértelműen alátámasztják, hogy súlyos, rendszerszintű problémával állunk szemben. Ha egy gyógyszertárnak választania kell az ellátási kötelezettség teljesítése és a józan ész között, az nyilvánvalóan fenntarthatatlan helyzet” – jelentette ki az ETOSZ igazgatója.
Etikai szempontok
Az MGYK ezzel szemben rendszeresen kap betegektől jelzést arról, hogy hiába keresik, sehol sem kapják meg a bevált terméküket. „A gyógyszertárnak választania kell, hogy veszteséggel értékesít, vagy elhárítja a vásárlót, ez utóbbi viszont jogszabálysértő. Beszéltem erről már több egészségpolitikussal, akik egyetértettek abban, hogy etikátlan ilyen helyzetbe hozni a patikusokat” – mondta a kamara elnöke.
A gyógyszerészek rémálma, hogy mielőtt megszületik a megoldás, máshol is felüti a fejét a probléma. Ez a félelem bizony indokolt. „Mivel a támogatott gyse-termékek árszabályozása rossz, nem nevesíti a nagy- és a kiskereskedői árrést, így elvileg más támogatott termékcsoportokban is kialakulhat olyan helyzet, amit jelenleg az inkontinenciatermékeknél látunk. Ezért is fontos a rendszer átfogó újraszabályozása” – erősítette meg felvetésünkre Hankó Zoltán.
És valóban: egyes vércukorméréshez használatos, tb-támogatott tesztcsíkok már be is léptek a negatív árrésű körbe.
| A pénzügyeken túl
A kamara és a gyse-szektor érdekvédelmi szervezetei között a legnagyobb véleménykülönbség a gyse-szabályozás területén mutatkozik. Az MGYK szerint ugyanis ahol csak lehet, közelíteni kellene a gyógyszerszabályozáshoz, például oly módon, hogy minden engedéllyel rendelkező gyse-boltnak legyen NEAK-szerződése, és jelenjen meg a rendszerben a személyes felelősség. „Fontos lenne, hogy a beteg tisztában legyen azzal: mit és mennyit írt fel neki az orvosa, hiszen ez jelentősen csökkentené a visszaélések lehetőségét. Ehhez viszont a forgalmazás struktúrájához is hozzá kell nyúlni” – hívta fel a figyelmet Hankó Zoltán. Közben az orvostechnikai eszközök regisztrációjának szabályozásáról is folyik megbeszélés, a feleknek több pontban sikerült már elvi egyezségre jutni. |
Megjelent a Pirulatrend 2023. májusi számában.
