Milyen tendenciák alakítják a hazai munkaerőpiacot? Hogyan változik az új állásra pályázók hozzáállása? Lapunk külsős szerzőjét, a Greensearch fejvadászcég alapító-ügyvezetőjét, Deák Andreát kérdeztük.
Négy negyedév óta csökken a hazai GDP, ezt már nyugodtan nevezhetjük krízisnek. Hogyan hat ez a helyzet a magyarországi munkaerőpiacra?
Minden válságban ugyanaz játszódik le. A kevesebb képzettséget, szaktudást igénylő pozíciókba ilyenkor megnő a jelentkezők száma, mert ezeket sok helyen leépítik. Azonban ahol nyelveket kell beszélni, ahol speciális tudás vagy tapasztalat kell, ott nincs leépítés. Az értékesítés, fejlesztés területén még nő is az igény, hiszen tőlük várják a megoldást, a fellendülést. Van olyan megbízónk, aki kimondottan válság idején keres szakembert azon elv mentén, hogy ilyenkor könnyebben megtalálja a jövő munkavállalóit. Bérek tekintetében a cégek óvatosabbak: úgy tűnik, hiába 18 százalék az infláció, a zömük csak a munkavállalók alacsonyabb fizetésű részének tervez 10 és 20 százalék közötti emelést, a többség 5-10 százalékra számíthat.
A LinkedInen böngészve feltűnő, hogy sok olyan álláshirdetés van, amire rengeteg a jelentkező. Nincs már munkaerőhiány? Vagy csak bizonyos ágazatokban van?
A kevésbé speciális állásokra valóban több és jobb a pályázó, mint akár egy éve. Az összetettebb pozíciókra sokan jelentkeznek, de igazán alkalmas jelöltből nem lett több, a piacon ugyanannyi jó munkaerő van, mint tavaly. Válság idején akinek biztos helye van, még nehezebben mozgatható.
Az utóbbi években inkább erősödött vagy gyengült a nyugati irányú elvándorlás?
Sajnos erősödött, de úgy látom, nem a szerencsevadászok lettek többen, hanem a dolgozók könnyebben elfogadják a cégen belüli nemzetközi pozíciót – akár nálunk keletebbre is, ha nyugodtabb körülményeket remélnek. Nagyobb probléma, hogy sok fiatal nem jön haza a kinti tanulmányai után.
Nemrég olvastam egy tucatnyi országban elvégzett nagymintás felmérésről, amely szerint a szellemi munkát végzők meglepően nagy hányada kimondottan elégedetlen az állásával. Valóban válogatósabbak lettek a munkavállalók?
Minél keresettebb szakmában dolgozik valaki, annál válogatósabb, de szerintem általában frusztráltak az emberek, és nem a munkahelyük miatt. A Covid, a háború, a válság, az infláció, a környezetrombolás, az oktatás és az egészségügy dilemmái – ezek mind fokozzák a bizonytalanságot.
Dolgoztak a gyógyszeriparban működő ügyfeleknek is – milyen trendeket látnak az ágazatban HR-szempontból?
A gyógyszeripar mindig is az egyik legjobban fizetett szektor volt, így a fluktuáció kirívóan alacsony. Alig kapunk önéletrajzokat az ágazatból. Persze a válság itt is válság, csak másképp jelentkezik, egyre nagyobb a marketing és a digitális megoldások szerepe, az ezzel foglalkozó szakemberek keresettebbek.
A kifejezést mindenki ismeri, de a tartalmával nem biztos, hogy tisztában van: pontosan hogyan dolgozik egy fejvadász? Mivel tud többet nyújtani, mint egy cég saját HR-ese?
A cég HR-osztálya sok mindennel foglalkozik, a felvételek mellett az értékelő rendszerrel, a dolgozói elégedettség vizsgálatával, tréningekkel, oktatással. A fejvadász viszont napi 8-10 órában csak a jelölteket kutatja és interjúztatja. Hálózatot épít, és azon keresztül is keres. Sok iparágban dolgozik, sokféle pozíción, nagy a rálátása a piacra. Egyébként eredetileg azokat hívták így, akik közvetlenül egy konkurenstől vadásztak le valakit.
A Greensearch idén 10 éves. Hogyan változott a HR-tanácsadó cégek szerepe ebben az időszakban?
A cégünk 10 éves, de én 25 éve dolgozom a hazai iparágban, ott voltam az első nemzetközi tanácsadó cégnél, amely Magyarországra jött. Ma már vannak executive tanácsadó vállalkozások, aztán főleg adatbank és hirdetések útján kereső munkaerő-közvetítők, továbbá munkaerő-kölcsönzők és a területekre vagy szakmákra specializálódott HR-tanácsadók. Közben egyre modernebb eszközöket használunk: a mi cégünknél is, bár csak nyolcan vagyunk, van CRM- és ATS-rendszer.
Hogyan él meg egy kisebb vállalkozás a nagyok mellett ezen a piacon? Szóba kerülhet például a régiós terjeszkedés?
Jól megélünk. Őszintén, nyíltan kommunikálunk, ezt általában az itthon kis és közepes méretű, sokszor családi tulajdonban lévő nagy nemzetközi cégek értékelték eddig a legjobban. Az utóbbi években több partnerünk lett a multivilágból is, ahol kezdik újra becsülni, ha valaki meg akarja ismerni a vállalatot, a kultúrát, valódi tanácsadóként viselkedik. A régiós terjeszkedés napirenden van, már két éve akadnak kereséseink más országokba, de nem sietünk, lassan lépkedünk előre.
G. P.
