Különböző természetű, egymásra rakódó válságokkal kell megküzdenie az európai gyógyszeriparnak, miközben a tevékenysége társadalmi szempontból fontosabb, mint valaha. Hogy élik ezt meg a hazai gyártók, és mire számíthatnak a közeljövőben? Erről kérdeztük Greskovits Dávidot, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége (MAGYOSZ) elnökét.
Hogyan érinti a magyarországi gyógyszeripart az ukrajnai háború?
Ez egy óriási humanitárius katasztrófa, amely mindannyiunkat sújt, de a kérdése nyilván a gazdasági vetületére vonatkozik. Az elsődleges hatás, hogy az ukrán piacon jelen lévő leányvállalatok nehezen vagy sehogy sem képesek működni. Az ottani munkatársakat a hazai gyártók minden lehetséges módon támogatják. Eközben a hazai gyártás is kockázatokkal néz szembe: a magyar gyógyszeripar nagy papírfelhasználó, és Finnország, illetve Brazília mellett éppen Oroszországból és Ukrajnából érkezett eddig a csomagolásokhoz szükséges papír nagy része. Ahogy az autógyártóknak problémát okoz a chiphiány, úgy attól tartunk, nekünk a papírhiány okozhat fennakadásokat a termelésben. Ezért szorgalmazzuk, hogy az állam segítsen valamilyen megoldást találni erre a problémára. A harmadik nagy gond pedig a forint értékvesztése.
Mi történik az exporttal? Átrajzolja a kelet-európai piaci viszonyokat a háború?
Egészen biztosan. Bár az oroszországi embargó az egészségügyi termékeket nem érinti, a logisztikai láncok azonban sérülnek, át kell gondolni a disztribúciós rendszereket. Az orosz piac tradicionálisan fontos a magyar gyógyszergyártás számára, reméljük, hogy a cégek megbirkóznak a kihívásokkal. Nem ez az első nehéz helyzet ebben a régióban, ami súlyos gondokat okoz – bár ilyen méretű háború korábban nem volt, de a rubel devalválódása annak idején ugyancsak próbára tette a válságkezelő képességeket.
Ez a krízis úgy jött, hogy az előző még el sem múlt. A világjárvány miatt még a 30. születésnapját is csak tavaly év végén, 31 évesen tudta megünnepelni a MAGYOSZ. Volt a megelőző 3 évtized alatt ehhez mérhetően komplikált periódusa az ágazatnak?
Nem hiszem. A járvány alatt a folyamatos gyártás fenntartása mindenkitől szervezési bravúrokat igényelt. A termelésben nem lehetett home office-ra áttérni, de közben vigyázni kellett a kollégák egészségére. Ennek ellenére büszkén mondhatom, hogy a gyógyszergyártók valamennyi munkatársa elkötelezett volt az iránt, hogy a betegellátás támogatásával részt vállaljon a hazai lakosság megóvásában. Közben a költségek növekedése, különösen az energiaárak emelkedése, nagymértékben erodálja a jövedelmezőséget, ezzel nehezítve a versenyképesség megőrzését.
A tapasztalataik szerint hogyan változott a gyógyszeripar társadalmi megítélése az utóbbi időben? Megmentők lettek a Covid-vakcinák gyártói?
Az oltásellenes kisebbséget nyilván nem lehetett meggyőzni semmilyen eredményekkel, össztársadalmi szinten azonban megítélésünk szerint javult az ágazat imázsa. Saját felmérésünk ugyan nincs erről, csak nemzetközi kutatásokat láttam, de biztos vagyok benne, hogy az emberek többségéhez azért eljutottak a statisztikák, melyek szerint a súlyos állapotban kórházba kerülők elsöprő többsége nincs beoltva.
Mennyire vetette vissza az egyéb kutatásokat a járvány?
Jelentősen. A kórházak leterheltsége miatt háttérbe szorultak a klinikai vizsgálatok, ez bizonyos új termékek kifejlesztését alaposan megnyújtotta. Sok vizsgálatot fel kellett függeszteni, el kellett halasztani.
2020 tavaszán-nyarán világszerte volt némi ijedtség a leálló kínai alapanyaggyárak miatt. Azóta rengeteg szó esik arról, hogy a koncentrált beszerzési források és a hosszú beszállítói láncok nem biztonságosak, vissza kell hozni a gyártás egy részét Európába. Látszik már ennek a törekvésnek valamilyen eredménye?
A gyógyszergyártás stratégiai jelentőségű, a folyamatos ellátás érdekében most kell kiemelt figyelmet fordítani a zökkenőmentes működés biztosítására. Elindult tehát a folyamat, de egyik napról a másikra ezt nem lehet megoldani. Hosszú évekbe telhet, míg az európai alapanyaggyártásba állami és uniós segítséggel némi életet lehelnek, Kína is évtizedek alapján építette ki a mostani pozícióját. Ha becsülnöm kellene, azt mondanám, 5-8 év múlva lesznek tapinthatók a változások.
Számíthatunk arra, hogy a magyar gyártóknak is lesz ebben szerepük?
A nagy játékosoknak már most is van hazai alapanyaggyártó kapacitásuk, de igen, úgy gondolom, bővíteni kell majd. Ez részint lehetőség, részint próbatétel, amihez türelem és hosszú távú, stratégiai gondolkodás szükséges.
Egy éve indította újra a szövetség a Magyar gyógyszer védjegy kampányát. Milyenek a tapasztalatok?
Jelenleg 51-52 százalék körül van a magyar gyógyszerek részesedése a hazai piacon, tehát mondhatjuk, hogy minden második beteg ilyennel gyógyul. A termékeink nagy része krónikus betegségek kezelésére szolgál, következésképpen nagy mennyiségben és folyamatosan szedik őket.
Mit várnak még a kampánytól, hova szeretnének eljutni?
Szeretnénk, ha a lakosság fogékonnyá válna arra a gondolatra, hogy fontos a hazait venni. Ahogy a legtöbb mezőgazdasági termék esetében ez az emberek zömének számít, úgy reális cél, hogy a gyógyszereknél is szempont legyen, már csak azért is, mert a fogyasztók minden téren egyre tudatosabbak. Ha bemennek a patikába, kérdezzenek rá, hogy abból, amit kapnának, van-e itthon gyártott helyettesítő, és az orvos se tévessze szem elől ezt a tényezőt. Van már egy szóbeli megállapodásunk a Magyar Gyógyszerészi Kamarával, aktívan be akarjuk vonni a gyógyszerészeket a kampányba.
Ez a téma egyébként nemcsak a több mint 15 ezer teljes állású munkavállalót foglalkoztató magyar gyógyszeriparnak fontos, hanem valódi nemzetgazdasági kérdés. Bár a cégek termékeik 80 százalékát külföldön értékesítik, az export sikere szempontjából meghatározó, a külpiacokra történő belépéshez pedig nélkülözhetetlen a hazai jelenlét. A másik célunk tudatosítani a gyógyszerek értékét. Ez az ellátás sikerét is befolyásolja, hiszen támogatja az adherenciát! Amíg a beteg egy krónikus betegségre szedett gyógyszer havi adagjáért kevesebbet fizet, mint egy hamburgerért, addig kevésbé hisz a terápia hatékonyságában.
A kamara elnökségi ülésein többször szóba került már egy készülő ITM-javaslat, mely a magyar gyógyszerek penetrációját növelné idehaza. A szövetségnek milyen szerepe van a tervezet elkészülésében?
Nagyon szoros az együttműködésünk a kormánnyal. A pandémia eredménye, hogy a kormányzat stratégiai ágazatként tekint a gyógyszeriparra. Ennek első jele volt, még a járvány berobbanása előtt, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium stratégiai megállapodást kötött a MGYOSZ-szal. Így az ITM bevont minket ebbe a munkába is, de ez egy hosszú folyamat, ezért sem tudok még részletekről beszélni. A járvány nyomán egyfajta fordulóponthoz érkeztünk: a Covid rávilágított arra, hogy a betegellátás szempontjából is stratégiai fontosságú a helyi gyártói kapacitás megléte.
Ez a szemléletváltás valóban elég friss fejlemény, hiszen az elmúlt 12 év fontosabb intézkedései ezen a területen, a generikus programtól a vaklicitig, mind abba az irányba mutattak, hogy a kormányt csak a költségek érdeklik.
Ne felejtsük el, hogy ezek az intézkedések abban a gazdasági helyzetben kényszerű lépések voltak. Fájtak, de megértettük, hogy a bajt valahogy rendbe kellett hozni.
Viszont a magyar gazdaság utána éveken át, kimondottan kedvező nemzetközi környezetben, jól teljesített, mégsem változott semmi, még a rendkívüli különadók is maradtak.
Ez igaz. De most már eljutottunk odáig, hogy mindenki érti: a gyógyszer érték.
Várható, hogy ez konkrét lépésekben is megnyilvánul majd? Például a gyógyszerárakra gondolok.
Valamilyen árkorrekcióra szükség lesz, mert 2007 óta nem volt gyógyszeráremelés, miközben bizonyos energiahordozók ára akár a többszörösére drágult. Zajlanak egyeztetések egy olyan megoldásról, amely elfogadható az iparág, a lakosság és a kormányzat számára egyaránt. Eközben szerencsére kapunk segítséget az államtól: az Egészségügyi Támogatási Program a kisebb vállalkozásokat, az exporttámogatások a nagyobb szereplőket, a pályázatok általában a kutatás-fejlesztést erősítik.
Egy, a régiós innovatív gyártók körében végzett felmérés szerint az itthoni cégeket az átlagnál jobban aggasztja a gyógyszerkassza állapota és a közterhek szintje. A MAGYOSZ mit lát a fejlődés legnagyobb akadályának?
Adót senki sem szeret fizetni, mi sem, de muszáj. Minket az aggasztana, ha a kormány nem kommunikálna velünk, erről azonban nincs szó. A folyamatos kommunikációval a célunk, hogy a mindenkori kormányzattal közös megoldást találjunk az iparág nemzetközi szintű versenyképességének megőrzésére, erősítésére, a gazdasági egyensúly fenntartására. Ennek a kulcsa a kiszámítható jogi és gazdasági környezet.
| NÉVJEGY
Greskovits Dávid a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán szerzett doktori fokozatot. Pályáját a Richter Gedeon Vegyészeti Gyárban kezdte, majd 4 évet töltött Nigériában az Imarsel Chemical Co. termelési igazgatójaként, mielőtt 1992-ben a Meditop Gyógyszergyártó és Forgalmazó Kft. társtulajdonosa lett. 1996-tól a Richter kutatólaboratóriumának a főosztályvezetője. Jelenleg a Meditopnál társtulajdonos és ügyvezető igazgató. Volt a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökségi tagja, 2007 és 2017 között pedig a Magyosz alelnöke. 2017-ben megválasztották a szövetség elnökének. 11 gyógyszeripari szabadalom és 12 nemzetközi és magyar publikáció fűződik a nevéhez. |
Megjelent a Marketingpirula 2022. áprilisi számában.
