Mernünk kell több feladatot vállalni

Így látják a jövő gyógyszerészei

Itthoni és külföldi munkavállalás, fizetések, karrierlehetőségek és közélet – mit gondolnak a négy hazai gyógyszerészkar végzősei a szakma mai helyzetéről és a saját lehetőségeikről? Elsőként budapesti és debreceni hallgatókkal beszélgettünk.

A Semmelweis Egyetemről megkérdezettek egyetértenek abban, hogy az évfolyam abszolút többsége közforgalomban szeretne dolgozni, a gyógyszertárak szakmai utánpótlása tehát egyelőre nincs végveszélyben. De vannak, akik más irányba tartanak, és ez nem véletlen. „Mindenki látja, hogy a bérolló nagyra nyílik, engem ez nem riaszt el a patikai munkától, de sok évfolyamtársamtól hallom, hogy a jobb fizetés miatt mindenképpen kórházi állást szeretne” – mondja Németh Richárd. Ő tehát a közforgalomba készül: „Szeretném, ha a patikában valódi gyógyszerészi gondozást végezhetnék”.

Népszerűbb lett a klinikum

„Már régóta tudom, hogy kórházi-klinikai területen szeretnék elhelyezkedni, elsősorban azért, mert sokkal direktebbnek érzem a gyógyszerész szerepét a gyógyításban a betegágy mellett, mint másutt. Talán a felelőssége is nagyobb” – ezt már Holp Kirill mondja, és rögtön hozzáteszi, érzékelhető, hogy a béremelés miatt a korábbinál többen érdeklődnek a kórházi gyógyszerészet iránt, amivel nincs baja, hiszen „a szakmának biztosan jót tesz”.

123rf.com

„Most úgy érzem, a gyógyszeripari terület vonz a leginkább, a folyamatos fejlődési lehetőség miatt. Gyakornokoskodom is egy cégnél analitikai vonalon, de még nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez lesz a jövőm” – latolgatja Vrana Tímea. Úgy hallotta, hogy az elmúlt egy-két évben kezdtek el igazán érdeklődni a hallgatók a gyógyszergyári pálya iránt, korábban ez nem volt jellemző. A cégeknél még most is meglepődnek, ha valaki végzősként ilyen irányban tájékozódik. „Látok már azért olyan álláshirdetéseket is, ahol azt írják, hogy gyógyszerész végzettségűek előnyben, és azt remélem, hogy az ilyen lehetőségek szaporodnak majd a következő években.”

Az elhivatottság szép dolog, de Richárd megjegyzi, jó lenne, ha a közforgalomban is felzárkóznának a bérek valamelyest, amihez persze az árréseknek, díjaknak is emelkedniük kellene. „A múltkor a patikai gyakorlatomon porosztást kaptam feladatul, százfelé kellett osztanom, órákig csináltam, és alig volt rajta magisztrális díj, nyilván még az én gyakornoki díjamat se fedezte.” Nagyon bízik benne, hogy a következő években lesz változás, és csökken a patikai bérek lemaradása a kórházi és az ipari szektorhoz képest.

Arról azért nincs szó, hogy csak az anyagiakban látnának problémákat. Kirill például egy éve besegít egy budapesti gyógyszertárban, és azt látja, hogy „alapvetően gyorskiszolgáló egységként működnek ma a patikák, ami nagyon káros, mert nemcsak a presztízst, de a betegbiztonságot is rombolja, ráadásul elveszíti az értékét a gyógyszertárban töltött idő”. Tisztában van vele, hogy sok beteg ezt igényli, de úgy véli, ha azt szeretnénk, hogy egészségügyi tanácsért is bejöjjön, akkor „rendszerszinten kell foglalkoznunk a gyógyszerészi gondozás meghonosításával”.

Mintha nőne a bizalom

Tímea ugyanakkor felfigyelt egy pozitív fejleményre az utóbbi időben. Szerinte a gyógyszertár szerepe meglepően sokat változott a pandémia alatt: mióta a háziorvosok, illetve általában az orvosok nehezebben elérhetők, azóta az emberek gyakrabban térnek be kérdésekkel, tanácsért. „Mintha a mostani helyzet növelte volna a gyógyszerészekbe vetett bizalmat.”

A szakmai közéletet igyekeznek követni, Tímea szerint a Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesületén (HuPSA) kívül elsősorban a Facebookon. Hasznosnak találja a szakmai csoportokat, mert a tananyagot életszerűbb tudásmorzsákkal egészítik ki. Richárd azt mondja, a tudásmegosztás mellett fontos az érdekképviselet is, aktívan kell lobbizni, harcolni, ösztönözni az összefogást, kiállást például a bérek vagy új jogszabályok ügyében.

Kirill szerint remek fejlemény, hogy a kamara kórházi-klinikai területi szervezetének vezetője, Süle András lett a Kórházi Gyógyszerészek Európai Szövetsége (EAHP) elnöke, „biztosan képes fejlődni itthon a terület, ha egy magyar szakember vezeti az európai szövetséget”. Persze tudja, sok függ az adott kórház vezetőitől, főgyógyszerészétől és természetesen az orvosoktól: mennyire nyitottak az innovációra, arra, hogy kiterjesszék a kórházi gyógyszerészek feladatait. „Ha európai színvonalú kórházi gyógyszerészetre törekszünk, akkor szerintem merni kell több feladatot vállalni. A járvány tapasztalatai alapján az is indokolt lehet, hogy bizonyos manuális készségeket elsajátítsanak a gyógyszerészek.”

Patikaközpontú oktatás

És vajon mit gondolnak a képzésről? Egy hallgató, aki azt kéri, ne írjuk le a nevét, „nagyon patikaközpontúnak” nevezi, mondván, ha valaki az egyetemen kívül nem érdeklődik, önkénteskedik, akkor alig van lehetősége arra, hogy betekintsen a többi terület működésébe. „A záróvizsga-felkészítő kurzus például másról sem szól, mint a patikai és kereskedelmi ismeretekről. És amit most az online oktatás keretei között kapunk, az sem feltétlenül a leghasznosabb, mondjuk a tucatnyi patikai szoftver közül az egyiket távolról megismerni elég értelmetlen.”

Richárd kicsit árnyaltabban látja a kérdést, mint a társa. Szerinte már megjelentek olyan tantárgyak, amelyek legalábbis felvillantják, hogy mi történik, például, az iparban. Ötödévben pedig klinikai területen is kaptak elméleti és gyakorlati képzést – illetve kaptak volna, ha nincs a járvány. „Ezzel együtt egyetértek azzal, hogy az arányok még mindig nem jók, nagyobb teret kaphatna a kórházi és az ipari területtel kapcsolatos gyakorlati oktatás. Az ötödéves gyakorlat esetében lehetne ebben választási lehetőséget adni.”

A rugalmasságot másban is hiányolják: Richárd szerint jó lenne, ha az Erasmus-programokon részt lehetne venni „anélkül, hogy csúszna az ember”. Hiszen rengeteg ötletet és alkalmazott tudást haza lehet hozni, ha az ember látja, egy másik országban milyen gyakorlatokat követnek. Tímea a diploma utáni gyakornoki lehetőséget biztosító Erasmus-programban szeretne részt venni, és utána kipróbálná magát egy időre egy kinti munkahelyen. „Az Erasmus szintjén szerintem legalább az évfolyam fele foglalkozott már a külföldi lehetőségek gondolatával” – jegyzi meg. Kirill úgy becsüli, csoportonként 2-3 ember biztosan készül külföldre, ha nem is feltétlenül végleges kivándorlásra, de egy hosszabb-rövidebb munkavállalásra.

A családi háttér hatása

A Debreceni Egyetemről két hallgatót tudtunk megszólaltatni. Fehér Fannit a kórházban nemrég elvégzett gyakorlata megerősítette abban, hogy ezen a területen szeretne dolgozni, de úgy becsüli, a végzősök legalább 60 százaléka azt tervezi, hogy közforgalomban keresi majd a kenyerét. „Némelyek az első perctől kezdve tudatosan erre készülnek, mert fontos nekik a kommunikáció a betegekkel, esetleg a családi hátterük is erre predesztinálja őket. A nők közül szerintem sokan arra is gondolnak, hogy a későbbi gyerekvállalás szempontjából is jobb egy patika, mint mondjuk egy nagy gyógyszergyártó alkalmazottjának lenni”.

Kállai Péter azt mondja, őt leginkább az ipari szféra érdekli ugyan, de „megnyugtató, hogy a jelek szerint közforgalomban bármikor el tudunk helyezkedni”. Nem titkolja, hogy kicsit úgy is gondol erre, mint vészforgatókönyvre, ha bármilyen okból máshol nem jön be a számítása. „Nem jelentene gondot, mert ezt a területet is szeretem, de most inkább a kíváncsiság vezérel. Mindenki szeretne jól keresni, ha nem is feltétlenül ez az elsődleges szempont.”

Fanni egyetért, aki a közforgalomba készül, annak nem lesz nehéz dolga, mert a környékbeli gyógyszertárak szívesen csapnak le a frissen végzettekre. Péter szerint az álláshirdetésekből úgy tűnik, a patikák kimondottan keresik a pályakezdőket, egyfelől nyilván a mérsékeltebb bérigényük miatt, de „az is vonzó lehet, hogy aki még nem dolgozott máshol, annak rossz beidegződései sem igen lehetnek még”.

A többség itthon maradna

Arról, hogy a végzősök foglalkoznak-e a külföldi munkavállalás gondolatával, Fanni azt mondja: kétségkívül téma az egymás közötti beszélgetésekben a külföldre költözés, már csak a bérek összehasonlítása révén is. „De a konkrét szándékokat nézve a többség egyértelműen itthon képzeli el a jövőjét, egy-két olyan évfolyamtársunkról tudok csak, aki komolyan utánajárt, hogy mi kellene a külföldi munkavállaláshoz.”

A kérdésre, hogy milyennek látják a szakma helyzetét, Péter azt feleli, feltűnő, hogy a patikák kénytelenek egyre nagyobb energiát fordítani a gyógyszerészi gondozáshoz közvetlenül nem kapcsolódó termékek értékesítésére. Érzékelhető, hogy a függetleneknek egyre nehezebb a helyzetük, nagy gond a munkaerőhiány is. „Van előnye a katázásnak, helyettesítésnek, biztosan jól lehet ezzel keresni, de inkább annak lehet testhezálló, aki még nem akar családot. Több helyen dolgozni, különösen, ha távolabbra, kisebb településekre kell menni, elég kimerítő lehet.”

A képzésről Péter hasonlóan vélekedik, mint a fővárosban tanulók: nagyon nagy százalékban a patikai munkára készít fel. Fanni megjegyzi, lehet tudni arról, hogy határozott szándék van gyakorlatorientáltabbá tenni a képzést, ami jó irány. „Nemcsak azért, mert bizonyos tárgyak elsajátításában rengeteget segít a gyakorlati megközelítés, hanem mert így sokkal könnyebben fel tudja mérni az ember, hogy mi az, ami közelebb áll hozzá. Ez pedig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy olyan munkát végezzünk, amiben örömünket leljük.”

Megjelent a Pirulatrend 2021. májusi számában.