Mérsékelni a kockázatot

Az ellátási láncok ellenálló képessége

A világkereskedelem globalizáltsága miatt szinte minden iparágban nagyban függ a vállalatok tevékenysége mások teljesítményétől és a földrajzilag távoli krízishelyzetektől, de a gyógyszergyártásban ez különösen aggasztó jelenség. Egy friss tanulmány arra mutat rá, hogy mekkora a cégek saját mozgástere a vészhelyzetek elhárításában.

Az Egyesült Államokban tízből négy fogyasztó kimondottan bizalmatlan a gyógyszerek minősége iránt, elsősorban az ellátási láncok bizonytalansága miatt – egyebek mellett ez derül ki a Zebra Technologies nevű cég novemberben nyilvánosságra hozott felméréséből. A kutatás szerint ugyan az amerikai átlagember aggodalma csak részben szól a gyártással kapcsolatos kételyeknek – legalább annyira a helyi disztribúció visszásságainak is –, de az eredmények így is jelzik, hogy immár a közvéleményt is foglalkoztatja, miféle kockázatokat hordoz a gyógyszerek előállításának jelenlegi globális gyakorlata.

123rf.com

Ebben bizonyára van szerepe a néhány évvel ezelőtti valsartan-botránynak, de a téma előtérbe kerülése nyilvánvalóan a koronavírus-járványra vezethető vissza – noha a gondok fennállnának a járvány nélkül is, és más típusú krízisek esetén ugyanúgy okozhatnának komoly problémákat. A tavalyi év elején a vírus lényegében még csak Kínában tombolt, amikor már megkongatta a vészharangot több, az iparágban érdekelt cég vezetője, azzal, hogy az alapanyagok és a generikus szerek gyártása túlságosan függ az ázsiai régiótól, a kitettség veszélyezteti az ellátás biztonságát. Lapunkban is írtunk akkor arról (Marketingpirula, 2020 március), hogy egyszeriben amerikai és európai politikusok sora kezdte emlegetni a gyártás egy részének visszatelepítését Kínából és Indiából.

Drágább lesz, maradhat?

A szándék erre vélhetően azóta is megvan, de egyik pillanatról a másikra természetesen nehezen kivitelezhető, hiszen nemcsak logisztikailag óriási feladat, hanem érzékeny anyagi kérdés is. A gyártóhelyek Európába telepítése önmagában nagy kiadás, ráadásul onnantól beépül az árakba a drágább munkaerő miatt megemelkedő gyártási költség is. Nem tudni, hogy a gyógyszerfogyasztók mennyire lesznek megértőek ezzel a fejleménnyel, amikor szembesülnek vele – már ha egyáltalán eljutunk ide belátható időn belül.

A gyártóknak egyelőre együtt kell élniük a jelenlegi helyzettel – amelynek az oltások ellenére változatlanul része a járvány is –, és meg kell próbálniuk minél ellenállóbbá tenni a saját rendszerüket. Erre hívja fel a figyelmet a McKinsey tanácsadó cég nemrég megjelent elemzése is, megjegyezve, hogy az utóbbi két évtized meghatározó fejleményei nem segítik ezt a célt. Az ENSZ kereskedelmi adatbázisa szerint ugyanis a gyógyszeripari áruk globális éves forgalma 2000 és 2019 között 113 milliárd dollárról több mint öt és félszeresére, 629 milliárd dollárra nőtt. E robbanásszerű növekedés következménye, hogy az ellátási láncok a szerződéses gyártókhoz kiszervezett termelési fázisok miatt a legtöbb esetben nagyon hosszúak, bonyolultak és nehezen áttekinthetők.

Látják a sebezhető pontokat

Az érintett vállalatvezetők jellemzően tisztában vannak mindezzel. A McKinsey e tárgyban elvégzett felmérése szerint a többségük úgy gondolja, az ellátási láncok rizikói teszik a leginkább sebezhetővé a cégüket. A válaszadók közel 50 százaléka e szempontból kritikus pontként említette a kizárólagos beszerzési forrást, egynegyedük pedig a beszállítói kockázatok átláthatatlanságát. Az elemzés kiemeli, hogy a veszélyeket kikerülni aligha lehet, de a károk mérsékelhetők a transzparencia erősítésével, szigorú kockázatkezeléssel, valamint a sokkhatások előrejelzését megkönnyítő új technológiákkal.

Az első lépés az ellátási láncot fenyegető kockázatok feltérképezése. A cégeket megbénító sokkhatások sokfélék lehetnek a természeti katasztrófáktól a pénzügyi kríziseken és szabályozói ballépéseken át a háborúkig. Az iparág sérülékenységének szintje ugyanakkor a McKinsey szerint számos más ágazaté alatt marad, részben azért, mert viszonylag nagy készletekkel dolgozik. A szakértők ezt a szintet a 10 éves időszak alatt várható veszteségek nettó jelenértékének az EBITDA-hoz viszonyított arányával fejezték ki, és a gyógyszergyártók esetében becsült 24 százalék kimondottan alacsony úgy az élelmiszeripar 30 százalékos, mint a bányászat vagy a polgári repülés bőven 50 százalék feletti adatához képest.

A szektort fenyegető két legfőbb veszélytípus a kibertámadás és a nemzetközi kereskedelmi konfliktus. Az első főként a szabadalmak jelentőségére és az adatáramlás mértékére vezethető vissza, míg a második arra, hogy állandó a nyomás a költségek csökkentésére, ami a gyártási lánc egyes elemeinek gyakori áttelepítésével jár.

Mit érdemes tenni?

A tanulmány alapján négy olyan faktor van, amellyel fokozható az ellátási láncok ellenálló képessége: a teljes folyamat átláthatósága, a rendszeres stressztesztelés, a kitettség csökkentése és a kérdéskör stratégiai szintre emelése.

Átláthatóságon ez esetben azt értik, hogy a meglepetések elkerülése végett a cég legyen tisztában azzal, hogy mi történik a beszállítóinál. Igazán kínos, ha kiderül, hogy az amúgy megbízható partner, mondjuk, illegális gyerekmunka alkalmazásával teljesíti a rendeléseket (igaz, ilyen esetben legalább lehet gyakorolni a kríziskommunikációt). Ajánlott a szorosan vett beszállítói tevékenység mögé nézni: egy kritikus helyszínen akár egy kis közlekedési szolgáltató csődje is súlyos fennakadást idézhet elő a termelésben. Ugyanígy egyre inkább indokolt annak az áttekintése, hogy az adott régió vajon mennyire kitett a klímaváltozásból adódóan szaporodó szélsőséges természeti jelenségek pusztításának.

A McKinsey felsorol jó pár további tényezőt, amelyeket ajánlott számba venni: a beszállító likviditása, hitelezési története, szabályozói megfelelése, adatvédelmi gyakorlata, szervezeti és kulturális sajátosságai, az alvállalkozói megismerhetősége. A teljes kép minimum módszeres külső és belső adatgyűjtés segítségével mutatkozhat meg, de vannak cégek, amelyek mesterséges intelligencia által vezérelt gyökérokkutatással is igyekeznek kiszűrni a kockázatokat.

Bajszimulációk

A stressztesztek nagyon hasznosak lehetnek a potenciális bajok feltárásában és a hatások enyhítésében. A tanulmány egy nagy gyógyszercéget említ példaként, mely a járvány kitörése után digitális ikerszimulációval modellezte a termelése lassulását, illetve leállását, és azt találta, hogy a vártnál több ideje van felkészülni a kedvezőtlen körülményekre, így bele is mert vágni a projektbe.

A legközönségesebb kockázat a regionális függés: jellemzően az, amikor valamit kizárólag egy helyről szereznek be. Az Észak-Amerikában eladott sztreptomicinnek például a 86 százaléka, az EU-ban értékesített klóramfenikolnak a 94 százaléka érkezik Kínából. Ezt a kitettséget érdemes csökkenteni, és a tanácsadók szerint a teljes gyógyszeripari áruforgalom 38-60 százaléka potenciálisan alkalmas lenne a diverzifikálásra, azaz lehetne több helyről vásárolni. Sőt, a saját szervezeten belül is értelmezhető a fogalom: az egyes gyártóhelyek közötti átjárás megkönnyítése a folyamatok és specifikációk egységesítése révén sokat segíthet egy válsághelyzetben.

Mindez pedig csak úgy lesz igazán eredményes, ha az ellenálló képesség növelését a vállalat stratégiai céljának tekinti, és úgy is kezeli. Jó, ha létrejön egy kockázatkezeléssel foglalkozó testület, de a létező döntéshozó fórumok munkájának is része kell legyen ez a gondolkodás. Erre és a kitettség csökkentésére egyformán etalon a Biogen működése a 2017-es Puerto Ricó-i hurrikán idején: a helyi gyárat is érintő katasztrófa előtt és után olyan hatékonyan dolgozott a cég erre dedikált csapata, hogy a Biogen különösebb megrázkódtatás nélkül vészelte át az eseményeket.

Megjelent a Marketingpirula 2021. decemberi számában.