Nincs beteg, csak vásárló

Gyógyszerészet Svájcban magyar szemmel

A külföldön dolgozó magyar gyógyszerészek tapasztalatait bemutató sorozatunkban ezúttal Svájc következik, ahol, bármilyen meglepő, helyenként hasonló problémákkal küzd a szakma, mint itthon. Interjúalanyunk beszámolójából azért kiderülnek a különbségek is.

„Tíz éve diplomáztam a Semmelweis Egyetemen. Már évekkel korábban, amikor kiderült, hogy az Erasmus-programba nincs lehetőségem bejutni, tervezgettem, hogy szerencsét próbálok külföldön. Svájcban voltam korábban többször is, vonzó célpontnak tűnt, azzal együtt is, hogy sejtettem, az elején nehezebb dolgom lehet, mint másutt. Ez be is jött, de az is, hogy hosszú távon jól jártam: az itteni életszínvonal szerintem még a németországihoz képest is magas” – így vonja meg külföldi munkavállalásának mérlegét a Zürichben élő Bors Anett.

Lecsaptak rá

A diploma megszerzése után az Egisben kezdett dolgozni minőségbiztosítási területen, és noha jól érezte magát, az volt a benyomása, hogy kevés lehetősége lesz az előrelépésre. Az év végén ezért szabadságot vett ki, és elvonatozott Zürichbe. Nem volt semmilyen kapcsolata, egy hétre foglalt szállást – úgy volt vele, ennyi idő alatt állást kell találnia. Az e-mailezésnél sokkal hitelesebbnek érezte személyesen próbálkozni. A város főutcáján, az elegáns üzletekkel teli Bahnhofstrassén kezdett hétfőn, és a második helyről, ahova bement, már másnap visszahívták.

123rf.com

„Ez akkor váratlanul ért, pedig nem volt meglepő, hiszen már akkor is patikushiánnyal küzdöttek itt, ami azóta csak súlyosbodott. Sőt, a trendek alapján minimum a következő 6-10 évben ugyanez lesz. Három egyetemen folyik gyógyszerészképzés, Zürichben, Baselban és Genfben, és kevesebb a végzős, mint otthon” – vázolja a munkaerő-piaci helyzetet. Kérdésünkre hozzáteszi, a svájci gyógyszerészképzés ötéves, a magyar diplomát elfogadják (a doktori címet is elismerik), csak a középfokú nyelvtudást követelik meg. Az asszisztensek hároméves képzést kapnak, de ehhez nincs szükségük érettségire, a nyolc osztály elvégzése után rögtön beiratkozhatnak.

Anett tehát 2013. január 1-jén munkába állt, és azóta is a szakmájában dolgozik. Gyerekkora óta németet tanult, így a nyelvtudásával nem volt nagy gond, csak “aktiválni” kellett. A beilleszkedés viszont még így sem volt könnyű. „Annak ellenére, hogy most már jó ideje rengeteg bevándorló él az országban, az őslakosok nagyon távolságtartó, hideg emberek. Elfogadják a külföldieket, mert megértik, hogy szükség van ránk, de az igazi befogadás már nemigen megy nekik. A mostani munkahelyemen teljesen nemzetközi a csapat, Horvátországból, Albániából, Szerbiából, Lengyelországból, Ukrajnából származnak a kollégáim, bár ők már mindannyian itt születtek.”

Helyettesítés és közvetítés

Először helyettes vezető gyógyszerészként dolgozott, négy éve patikavezető, és mellette helyettesítéseket is vállal – azt állítja, megfordult már úgy 30-40 patikában. Úgy gondolja, hamarosan teljesen átáll majd a helyettesítésre, legalábbis egy időre biztosan. Egyéni vállalkozóként ugyanis anyagilag is jobban megéri, és a munkarend is rugalmasabb. „Van egy olyan tervem is, hogy segítek Svájcba készülő magyar kollégáknak megtalálni itt a helyüket. Ketten már itt is vannak, sok mindenben adok nekik tanácsot. Hivatalos közvetítőként csinálom, a patikáktól kapok jutalékot, de az is motivál, hogy akik jönnek, azoknak könnyebb lehessen az indulásuk, mint amilyen nekem volt. Meg örülnék, ha lenne itt egy magyar patikusközösség. Egyelőre viszonylag kevesen vagyunk, és eléggé szétszórva az országban” – magyarázza.

A Pirulatrend kérdésére, hogy mi a legszembeszökőbb eltérés a magyar és a svájci gyógyszertárak között, a magisztrális gyógyszerkészítés hiányát nevezi meg. „Az egész országban 2-3 patika van, ahol foglalkoznak ezzel, mert kicsiben egyszerűen nem éri meg. Nem állítom, hogy hiányzik a kenőcsökkel bíbelődés, de azért kicsit sajnálom, mert sokat tanultuk ezt az egyetemen, így meg az értékesítés mellett nincs már semmi. Úgy tűnik, a magizás mára tényleg hungarikum lett.”

Ez persze nem az egyetlen különbség. „Sokkal több döntési kompetenciánk van, mint az otthoni gyógyszerészeknek. Ha úgy ítéljük meg, recept nélkül is kiadhatunk receptköteles készítményt, illetve korábbi felírás alapján kiadhatunk új adagot, nem kell mindenért az orvoshoz szaladgálni. A gyógyszerészi gondozás mellett oltunk, tesztelünk, allergiavizsgálatokat végzünk, vércukorszintet mérünk, metadont adunk ki” – sorolja Anett.

Ügyelet alig valahol van

Ezeket a szolgáltatásokat a patikatulajdonosok jellemzően szeretnék felfuttatni, mert jó pénz van bennük, de hogy mennyire van ennek realitása, az az adott gyógyszertár elhelyezkedésétől függ. A falusi patikákban jobban mennek a szolgáltatások, mert ott az orvos nehezebben elérhető, mint egy nagyváros közepén. „Egyébként a legtöbb kantonban az orvosoknak is van minimális gyógyszerkészletük a rendelőben. Ahol nincs, ott jobb a kapcsolatunk a betegekkel, hiszen gyakrabban térnek be. Illetve nem is betegek: itt egyszerűen vásárlóknak hívják őket” – jegyzi meg.

Svájcban legalább egy gyógyszerésznek mindig kell lennie a patikában, illetve indokolt esetben legfeljebb egy órára elhagyhatja, de akkor is elérhető kell, hogy legyen. „Éjszakai ügyelet viszont csak a reptéren vagy a legnagyobb városok legfrekventáltabb pontjain lévő gyógyszertárakban van, én például még egyszer sem ügyeltem, mióta itt vagyok.”

És hogy néznek ki a patikák? „Némelyek, különösen a nagyobb láncok tagjai, üzemeltetnek drogéria és parfüméria részleget is, a miénk is ilyen. Szabadpolcos rendszer mindenütt van. Eleinte nagyon furcsa volt nekem, hogy a gyógyszerésznek ki kell lépnie a tára mögül, oda kell menni a vásárlókhoz. Ma már ez persze természetes. Patikán kívül egyelőre nem szabad semmilyen gyógyszert eladni, de ez hamarosan megváltozik, jönnek az automaták egy meghatározott OTC-termékkörrel.”

Konszolidálódik a piac

Sok a hálózat, egy részük franchise-alapon működik, mások nem. Három-négy nagy láncnak van százas nagyságrendű taggyógyszertára, ilyen, például, a Benu és a Galenica. Az utóbbi években egyértelműen érzékelhető a piac koncentrálódása, volt sok kisebb fúzió. A függetlenek kevesen vannak, a 2000 patikának legfeljebb a 10 százaléka, ők gyakran beszerzési társulásokat alakítanak. „Nehéz a láncok mellett labdába rúgni, nekem sem fordult még meg a fejemben, hogy tulajdonos legyek.”

Anett nem titkolja, egyáltalán nem örül annak, hogy a járvány miatt kaptak plusz feladatokat, például az oltás terén. „Anyagilag nem éri meg a részvétel a járványkezelésben, az állam nem honorálja eléggé ezt a tevékenységet azzal összevetve, hogy milyen költségekkel jár. Elsősorban a fizikai, infrastrukturális feltételekre gondolok, illetve arra, hogy az asszisztenseket be kellett tanítani. Amellett az erőforrásokat, a figyelmet is elveszi a tennivalóinktól, hiszen nincs elég munkaerő.”

Mindennek ellenére mégis jó itt gyógyszerészként dolgozni. „A svájci átlagfizetés fölött keresünk, bár a szakma társadalmi presztízse nem igazán magas, szerintem sokan azzal sincsenek tisztában, hogy egyetemi végzettségünk van. Ugyanakkor az emberek szívesen jönnek a patikába tanácsot kérni, különösen, ha valamilyen olcsóbb egészségbiztosítási csomagot választottak.”

Megjelent a Pirulatrend 2022. márciusi számában.