Februárban megjelent dr. Lantos Zoltán Adatból egészség című könyve, amely a személyre szabott egészségszolgáltatások, illetve az adatokra épülő értékteremtési folyamatok témáját járja körbe. Arról beszélgettünk a szerzővel, hogy merre tartanak az ágazat trendjei, és mit ígér az egészségükre odafigyelőknek az adattudomány.
Jobb lesz az egészségügy a koronavírus után? Középtávon milyen hagyatéka lehet a járványnak?
Amellett, hogy az egész világon rávilágított bizonyos társadalmi hiányosságokra, az egészségügyben több évvel felgyorsított egyes folyamatokat. Ilyen a digitalizáció, valamint a telemedicina bevonása az orvoslásba. Utóbbi szabályozását 10 éve tologatták, kerülgették, aztán most hirtelen kiderült, hogy ha nagyon kell, meg lehet találni az alkalmazás módját. Aztán javult az adatok felhasználása, a kutatók együttműködése, ha nem is minden tekintetben. Megjelent az igény arra, hogy a döntések elemzéseken alapuljanak, bár a gyakorlatban ez még korlátozottan érvényesül. A társadalmi-politikai berendezkedés nagymértékben meghatározza, hogy egy adott ország egészségügyi rendszere mennyire képes tanulni. Nem vagyunk ezzel egyedül, de a miénk egyelőre elég távol van attól, hogy képes legyen a tanulásra, pedig a fenntarthatóság eléréséhez erre nagy szükség volna.
A könyvében azt írja, 2027-re létrejöhet valamiféle közös európai egészségügyi ökoszisztéma. Miféle szolgáltatásokat nyújthat egy ilyen rendszer?
Maguk a szolgáltatások már részben rendelkezésre állnak, illetve folyamatosan épülnek. Az egyik csoportjuk az elsődleges adathasználathoz kapcsolódik, ide tartozik a receptek és az egészségügyi dokumentációk határon átnyúló elérése. Idén élesedik a lehetőség, hogy az e-receptünket más uniós országban is kiválthassuk, ha épp ott tartózkodunk, és hamarosan a betegek e-profiljai is lekérhetők lesznek. A feltöltött adatokat a kórtörténetről, gyógyszerérzékenységről az adott külföldi orvos a saját nyelvén ismerheti meg. Ezt egy központi fordítószerver teszi lehetővé, amelynek a technikai kialakítása és a nevezéktan egységesítése nagyjából 10 éve kezdődött. Magyarország már sikeresen részt vett a teszteken, ezt onnan tudom, hogy azt a munkacsoportot vezetem, amely az EESZT és az európai rendszer összekötéséért felel.
Jól gondolom, hogy az EESZT elindítása uniós összehasonlításban is előremutató projekt? Több nyugat-európai országban sincs még teljeskörűen működő e-recept-rendszer.
Igen, az EESZT infrastruktúrája színvonalas, sok olyat tud, ami most még részben háttérszolgáltatásként működik. Az utóbbi két évben kezdték megnyitni ezeket a szakemberek után a civil felhasználóknak is. A következő három évben az a cél, hogy az egészség-informatikai fejlesztések nyomán ezeket a képességeket igazán ki lehessen használni, miután az összes szóba jöhető szolgáltató csatlakozott a rendszerhez. Ehhez az kell, hogy minden adat interoperábilis legyen: például a kórház által feltöltött zárójelentést a háziorvos a saját szoftverében meg tudja nézni, ne pdf-dokumentumokat kelljen keresgélnie.
Fontos gondolat a könyvében, hogy „a gyógyítás teljes mértékben humán tevékenység, amelyet rongálnak a technicista és merev rendszerszervezési megoldások”. Ennek látszólag ellentmond a robotizáció, az algoritmusok bevonása az orvoslásba. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás?
A robotizációnak kétségkívül van egy pozitív és egy disztópikus jövőképe. Ha az algoritmust jól tudjuk használni, akkor nélkülözhetetlen eszköz lesz. Ha nem vagyunk tisztában a működésével, akkor viszont mi leszünk a rabszolgái. Ez egyébként már nagyon is létező jelenség, hiszen a nagy amerikai techcégek szolgáltatásai, algoritmusok révén befolyásolják jelentős társadalmi rétegek viselkedését, fogyasztási szokásait. A kérdés, hogy az adatalapú egészségügy korában magunk mögött tudjuk-e hagyni a versengő kapitalizmus rendszerközpontúságát, amely a globalizáció révén már sok helyen elérte a technofasizmus szintjét. Ha ez sikerül, akkor létrejöhet egy együttműködésen, támogatáson alapuló társadalom – ha nem, akkor világméretű katasztrófa lesz.
Évek óta olvasni izgalmas jövendöléseket olyan forradalmi módszerekről, mint a személyre szabott orvoslás, a viselhető diagnosztikai eszközök vagy a mesterséges intelligencia alkalmazása az egészségügyben – és ezt-azt már mindegyikből láttunk megvalósulni. Mennyi időbe telhet, amíg az egyszeri páciens számára is érzékelhetően beépülnek a mindennapi gyakorlatba?
Nagyjából tíz évbe, de természetesen nagy különbségek lesznek az anyagi lehetőségek szempontjából. Sok minden rendelkezésre áll már, akár itthon is, de szűk kör számára. Például a becslések szerint a teljes genomszekvenálásban az lesz az áttörés, ha 100 dollár körülire csökken a költsége. Most 600 dollárba kerül, nem vagyunk már tehát olyan messze. És tényleg forradalmi lehetőség, hogy az életmód-tanácsadást jelentős részben az adott emberi szervezet működésére alapozhatjuk.
Kell tartanunk attól, hogy a drága technológiákat a szegényebb országok nem tudják megfizetni, így mi az ellátás színvonalában még inkább leszakadunk Európa nyugati felétől?
Szerintem nem. Az EU gazdagabb országai már rájöttek, hogy Európa nem lehet sikeres, ha az egészségügy mentén végleg kettészakad, ez a felismerés hívta életre az európai egészséguniót. Várható, hogy megjelennek majd azok a közös, akár közszolgáltatások, amelyek hozzáférhetővé tesznek bizonyos vívmányokat. Különbségek persze továbbra is lesznek, de ezek csökkentése nagyrészt rajtunk múlik majd.
Ha adattudományról van szó, lényeges a mérés, az adat előállításánek mikéntje, illetve hitelessége. Az egészségügyben mit kell megtanulnunk (az eddiginél jobban) mérni?
Az adatdefiníció a fő kérdés: annak a rögzítése, hogy az adat milyen körülmények között született. Egyszerű példával élve: egy vérnyomásérték egyszeri vagy többszöri, rendelői vagy otthoni mérés eredménye? Milyen készülékkel, ki mérte? Ezek az adat eredetét jellemző metaadatok. És rendkívül fontos a mértékegységek, kalibrációs rendszerek, sztenderdek egységesítése. Nem véletlen, hogy bizonyos hazai intézmények nem fogadják el egymás laboradatait. De egész Európának fejlődnie kell ebben.
Jóformán kéthetente hallani olyat, hogy egy, a digitális térben tevékenykedő, a védekezésre jelentős összeget költő vállalattól kiszivárgott egy komolyabb adattömeg, feltörték a rendszerét vagy más módon loptak tőle személyes adatokat. Létezik legalább elméletben valami olyan stratégia, ami hihetővé teheti, hogy az adatalapú egészségügy korszakában nem történik majd ilyen a legérzékenyebb adatainkkal?
A technológiai fejlesztés a titkosítási és szelektív adatelérési módszerekre koncentrál, nem függetlenül attól, hogy a kvantumszámítógépek várható elterjedésével más titkosítási eszközökre lesz szükség. Ugyanakkor ne feledjük, hogy a szivárgások, lopások legtöbbször emberi hanyagságra vagy szervezeten belüli szándékos szabályszegésre vezethetők vissza, és ritkábban a technológiai megoldások sebezhetőségére.
Akkor jobb, ha ezt a területet rábízzuk a robotokra, úgy ahogy van?
A robotokat is emberek irányítják, és ha keveseknek van hatalma nagyon sokak személyes adata fölött, az is veszélyes. Ami fontosabb, az a saját hozzáállásunk az adatainkhoz. Az egészségügyi adatok biztonságával foglalkozó szakemberek általános tapasztalata, hogy az átlagembereket, különösen a betegeket, egyáltalán nem érdekli ez a kérdés. Kevesen vannak, akik tudatos adatmegosztók és a visszaélések veszélyeire figyelmeztetnek, a többség azonban önként kitárulkozik a közösségi médiában. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy álproblémáról van szó, de annak fényében, hogy a Facebook és a Google már úgyis mindent tud rólunk, a veszély nem tűnik akkorának, amekkorának az európai jogvédők által kezdeményezett elméleti viták beállítják.
A gyógyszeripar melyik szegmensében van a legnagyobb jelentősége az adattudomány fejlődésének?
A nagy gyógyszergyártók szinte mindegyike beszállt a digitális gyógytermékek fejlesztésébe. A betegtámogató applikációkat bevonják a gyógyszerkutatásba vagy akár önálló termékként pozicionálják. Nagyon nagy változások zajlanak az adatalapú fejlesztések nyomán, egészen új üzleti modelleket kell kidolgozni. A relatív többség számára létrehozott tömegtermékek és a személyre szabott gyógyszerek finanszírozása között óriási a különbség.
Szinte minden gyártó kapcsolatban van valamilyen big data-céggel. Melyek a főbb együttműködési területek?
A leggyakoribb az in silico modellezés kiterjesztése a molekuláris szintről a szervezet átfogó folyamataira. A számítási kapacitás növekedésével egyre bonyolultabb folyamatokat lehet virtuális környezetben modellezni. De szintén nagy lehetőségeket tartogat a betegséghez vezető változások, illetve a terápia megkezdése utáni viselkedés mintázatainak a feldolgozása. Így a viselkedéskövetés mint egészségtámogatás is egyre inkább személyre szabható. Az adattudomány most már tényleg alkalmas rá, hogy a valóság folyamatait leírjuk.
| NÉVJEGY Dr. Lantos Zoltán immunológus, közgazdász, művészetterapeuta, egyetemi docens. Pályáját kutatóként kezdte az ELTE Immunológiai Tanszékén, később dolgozott a Knoll BASF-nél, az Abbott üzletágvezetőjeként és a GfK globális termékigazgatójaként. Korábban egészségügyi marketinget tanított a Corvinus Egyetemen, jelenleg a Semmelweis Egyetem egészségtámogatási módszertani tanszékének vezetője, valamint az OKFŐ-ben a nemzeti e-egészségügyi kapcsolattartó pont programvezetője. |
Megjelent a Marketingpirula 2022. februári számában.
