Új antimikrobás szerek értékbecslése

Az antibiotikum-rezisztencia világa

Az új antibiotikumok értékét lehet számszerűsíteni egy nagy-britanniai példát és adatokat használó új modell segítségével. A közegészségügyi keretrendszert klinikus, infektológus, mikrobiológus, informatikus és közgazdász, valamint gyógyszergyártó szakemberek bevonásával dolgozták ki.

Az antimikrobás szerek helytelen használata és a rossz infekciókontroll miatt az antimikrobiális rezisztencia (AMR) prevalenciája világszerte növekszik. Ha nem teszünk erőfeszítést az antimikrobás szerhasználat optimalizálása érdekében, és nem gyorsítjuk fel az új szerek fejlesztését, az a becslések szerint 2050-re, évente 10 millió halálesetet okozhat  az AMR. Nagy kihívást jelent napjainkban, hogy a rendelkezésre álló adatokkal bizonyítsuk egy-egy új antimikrobás szer klinikai és költség-hatásosságát, és elvégezzük az új szerek egészségügyi technológiaértékelését, írják a PharmacoEconomics című szaklapban megjelent tanulmányukban  [(2020) 38:857–869)] Jason Gordon és munkatársai, mivel a klinikai vizsgálatokat tipikusan a non-inferioritás bizonyítása érdekében végzik. Mivel szuperioritást nem állapít meg, a tradicionális elemzés valószínűleg nem mutat költség-hatásosságot, hiszen az új szer kifejlesztése mindig többletköltséggel jár, és az új szer használata azonos egészségi javulással számítódik. Mindazonáltal az új antimikrobás szerek értéke egyéni szinten több mint a korábbiaké, hiszen azzal kapcsolatban még nem fejlődött ki AMR, és az új szer AMR-re gyakorolt populáció-szintű hatását is demonstrálni kell. Csak ilyen komplex technológiaértékelés eredményeképpen lehet érvelni az új antimikrobás szerek fejlesztésének és az infekciókontroll javításának fontossága mellett.

Jason Gordon és munkatársai az eredményes technológiaértékelés érdekében komplex modellt dolgoztak ki, kórházi környezetre. Figyelembe vették a fertőzések terjedését (hányan vannak kolonizált, fertőzött vagy fogékony állapotban, illetve mennyi a halottak száma), a rezisztencia kialakulását/elvesztését, az antibiotikum-elérhetőséget, -hatásosságot és szokásos használati módot, kezelési stratégiát (első-, másod- stb. vonalbeli használat), az infekciókontroll stratégiáját, a különböző közegészségügyi célokat (pl. az összes rezisztencia minimalizálása; az életévek maximalizálása), különböző rendszerállandókat (pl. ne növekedjen az összköltség, ne növekedjen a halálozás). A szelekciós nyomás minimalizálását lehetővé tevő antibiotikum-váltogatás stratégiai lehetőségeit is beépítették a modellbe.

Kimenetként modellbecslést tud adni a fertőzés incidenciájával, mortalitásával, a fertőzés következtében elvesztett életévekkel és az életminőséggel korrigált életévekkel (QALY), valamint a betegséggel és az elvesztett életévekkel összefüggő költségekkel kapcsolatban. A modellt 10 éves időhorizontra alkalmazták (mert ennyi idő alatt érhet el egy új szer első-vonalbeli használattal maximális populációs hasznot), havonta végzett visszacsatolásokkal. Tipikus kórházi fertőzéseket és kórokozókat elemeztek: húgyúti, hasi fertőzés, pneumonia, illetve Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae, Pseudomonas aeruginosa. A következő antimikrobás szereket alkalmazták: piperacillin/tazobactam, colistin/tigecyclin és carbapenemek.

Fotó: 123rf.com

A modell révén kiderült, ha az első vonalban hosszú ideig használják az új szert, hamarabb kialakul ellene a rezisztencia, mint amilyen hamar csökken ezalatt a többi szer elleni rezisztencia. A komplex antibiotikum-váltogatási stratégia beteg- és populációs szinten is a leghatékonyabbnak bizonyult és a leginkább költséghatékonynak: első vonalban, majd a többi vonalakban is a betegek felét kezelve az új szerrel, másik felüket piperacillin/tazobactammal vagy colistin/tigecyclinnel, úgy, hogy ugyanaz a beteg sosem kapja kétszer ugyanazt a szert, továbbá évente ciklikusan rotálva, hogy a kórház milyen vonalban alkalmaz egy-egy szert.

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák: módszerükkel konkrét számadatok nyerhetők a meghatározott kimenetekre, és mivel a modell rugalmas, új adatok ismeretében optimalizálható, továbbá adaptálható különböző antimikrobás szerek és stratégiák használatára, így az egészségpolitika és (kórházi) a klinikai döntéshozatal hasznos eszköze.