Újra védekező fázisban vagyunk

Aggasztó jogszabályváltozások

Váratlan nehézségekkel szembesült a kamara vezetője a harmadik MGYK-elnöki ciklusának vége felé. Hankó Zoltánt a nyáron megjelent jogszabálytervezetek körüli vitákról és a következő évek kilátásairól kérdeztük.

Azzal a feltétellel vállalta a megszólalást, hogy világossá tesszük: aktuális kérdéseket érintünk, de ez nem egy elnökjelölti interjú. Miért?

Egyrészt mert nem vagyok elnökjelölt. A kamarában akkor válik jelöltté bármely tisztségre az ember, ha arra jelölik. Ez egy szakmai érdekvédelmi köztestület, nem egy párt, ahol hatalommal és pénzzel járó tisztségekért lehet versengeni. Amellett nem szeretném azt a látszatot sem kelteni, hogy kampányolok ahelyett, hogy végezném a munkámat. A tisztújításról egyelőre annyit szeretnék elmondani: megdöbbentőnek tartom, hogy a HGYSZ, mint a gyógyszertárláncok tulajdonosainak az érdekeit képviselő civil szerveződés, nyíltan szervezkedik azért, hogy az alkalmazottait is tömörítő köztestületben ki milyen pozíciót töltsön be. A gyógyszerész munkavállalóik értelemszerűen kamarai tagok, de a láncokat működtető vállalkozásoknak, amelyek a szövetség tagjai, semmi közük a kamarához. Ez olyan, mintha az Újpest akarná megszabni, hogy ki legyen a Fradi elnöke, vagy a DK jelölne és kampányolna a Fidesz-tisztségekért.

Beszéljünk akkor arról, ami a tisztújítástól függetlenül sokakat foglalkoztat. Korábban többször említette, hogy a tavalyi parlamenti választás óta harmonikusabb az egyeztetés a kormánnyal, mint korábban, most mégis meglepetésként érte a kamarát a fiókgyógyszertárakban előírt gyógyszerészi jelenlétről és az intézményi gyógyszertárak kiszervezéséről szóló tervezet. Mi ennek az oka?

Az előző kormányzati ciklusban az egészségpolitikáért felelős vezetők gondolkodásmódjában, prioritási sorrendjében a gyógyszerészet a perifériára került. Négy év úgy ment el, hogy töredékesen sem tudtuk megvalósítani a kitűzött és a ciklus kezdetén a kormány képviselőivel is egyeztetett célokat. Ez az időszak a strukturális rendszerváltás lezárása után a szakmai rendszerváltás időszaka kellett volna hogy legyen, de sajnos félresiklott négy év lett. Az új ciklus előtt sikerült kidolgozni egy olyan programot, amely a 2018 és 2022 közötti időszak nehézségeinek a rendezésére alkalmas lett volna, és azt a kormányfő egyetértésével meg is jelentettük. Hogy ez miért bicsaklott meg az elmúlt hónapokban, annak az oka nagy valószínűséggel nem a Belügyminisztériumon belül keresendő. A személyes kapcsolatok rendezettek a tárca vezetőivel, most mégis kiderült, hogy két kérdésben erős a véleménykülönbség a kormány és a kamara álláspontja között. Remélem, hogy a problémák egy részét sikerül majd rendezni, de a kórházi gyógyszertárak és a gyógyszerészi jelenlét ügye most elég kemény törést jelent.

A véleménykülönbség egy dolog, de úgy tűnik, a kommunikáció is hagy maga után kívánnivalót.

Az egyeztetések azért nem pont úgy folynak, ahogy az a nyilvánosságban látszik. Még május 4-én kérték ki egy szóbeli egyeztetésen a véleményemet az ominózus két kérdésben, valamint az étrend-kiegészítők és a gyógyszertáron kívül árusítható gyógyszerek forgalmazásának szigorításáról. Elmondtam, hogy az utóbbi két törekvést támogatom, a kórházi gyógyszertárak ügyében viszont csak az eddiginél központosítottabb beszerzésnek és az egységes informatikai háttér megteremtésének látom a racionalitását. A Hospinvest-mintájú kiszervezést rossz elképzelésnek tartom, különös tekintettel arra, hogy ellátás- és nemzetbiztonsági kockázat van abban, ha egy projekttársaság az összes kórház teljes gyógyszerellátását megkapja egyik pillanatról a másikra. A gyógyszerészi jelenlét visszanyeséséről is egyértelművé tettem a kamara álláspontját. Ezután egy ideig nem történt semmi, majd informálisan több helyről is megkaptam a két tervezetet, amelyről megkezdtem a szintén informális egyeztetéseket. Erről az elnökség tudott, de értelemszerűen nem állhattam ki vele a nyilvánosság elé.

Lát még esélyt akár a fiókpatikák gyógyszerészi jelenlétével, akár a kórházi gyógyszertárakkal kapcsolatos, tervezett változások érdemi befolyásolására?

Ha nem látnék, akkor nem dolgoznánk rajta mindkettőnél. Az elvi álláspontunk egyértelmű, de közben gondolkodni kell a kár mérséklésében is, arra az esetre, ha nem tudnánk megakadályozni a változást. Bízom benne, hogy legalább korrekciókat sikerül elérni. A kórházi gyógyszertárak esetében például fontos kérdés, hogy a gyógyszerészek egészségügyi szolgálati jogviszonya megmarad, de az is, hogy ki és hogyan gyakorolja a munkáltatói, illetve a szakmai irányítási jogokat: a kórház főigazgatója, vagy a projektcég vezetője. Ezen túl is rengeteg olyan szabályozási apróság van, amin sok múlhat, ezért azt nem lehet megtenni, hogy mivel nem értünk egyet, sértődötten kivonulunk a tárgyalásokról.

A gyógyszerészi jelenlét ügyében sokan gondolják, hogy bár nem jó az irány, de valamit tenni kell a tömeges bezárásokat megelőzendő, és a költségvetés jelenlegi helyzetében nyilvánvaló, hogy több állami pénzre mostanában nem számíthatnak a patikák. Nem lehet ezt is egyfajta kármérséklő koncepciónak tekinteni?

Van benne logika, de ez vállalkozói, tulajdonosi szemlélet. Én másként gondolkodom erről: 2006 és 2010 között keményen megharcoltam azért, hogy a gyógyszertárak nyitvatartási idejében gyógyszerésznek mindvégig jelen kelljen lennie, ez alapvető gyógyszerészi kompetencia. Taktikai célért nem szabad stratégiai szintű döntést hozni. Egyébként a működő gyógyszertárak megőrzése és a gyógyszertárral nem rendelkező települések ellátásának a javítása egészen minimális költségvetési többletforrásból megoldható lenne, az erre vonatkozó javaslatunkat az elmúlt években többször letettük a kormány asztalára. 

Hiába, ha meg sem fontolják.

Ez még nem ok arra, hogy belemenjünk a kompetenciáink elvesztésébe. Mivel látom, hogy lenne megoldás a problémára más módon is, nekem kutya kötelességem amellett érvelni. A gyógyszerellátásról szóló szakmai közbeszéd erősen vállalkozáscentrikus, ami annyiban érthető, hogy a gyógyszertáraknak működniük kell, de ettől még igaz: egyszerűen nem engedhetjük el a gyógyszerészi kompetenciákat.

A tavalyi parlamenti választások előtt kiadott tájékoztató füzetben elég ambiciózus célok szerepeltek, a kórházi gyógyszerészet fejlesztésétől az árrésszabályozás reformján és a patikák gazdasági működőképességének erősítésén át az ellátásbiztonság kockázatainak minimalizálásáig. A történtek fényében mennyire optimista ezek teljesülését illetően?

Nagyon régen dolgozom a szakmapolitikában, ezért tudom, hogy van benne egyfajta ciklikusság: bizonyos időszakokban lehet építkezni, máskor pedig védekezni kell. 2002 és 2010 között védekeztünk, utána nyolc éven át építkeztünk, és 2018 óta kétségkívül megint védekező fázisban vagyunk. De az ilyen helyzetekből is van kiút. Ha kijön a gazdasági válságból az ország, 2025 után, megint elkezdhetünk építkezni. De ehhez az is kell, hogy megmaradjanak a visszaszerzett kompetenciáink és az önértékelésünk, ami ahhoz kell, hogy rendben legyenek az önvédelmi reflexeink. Egy ilyen szakma esetében, amely ennyire függ az állami szabályozástól és finanszírozástól, tehát a politikától, nagyon fontos, hogy mindenki tisztában legyen az önértékével. Van egy politikai akarat, van egy befektetői akarat, és kell, hogy legyen egy egységes szakmai állásfoglalás, hogy ki tudjunk állni az érdekeink mellett.

NÉVJEGY

Dr. Hankó Zoltán gyógyszerész, farmakológus, szakgyógyszerész, szakközgazdász. 1977-től Salgótarjánban közforgalmú, Kerepestarcsán kórházi gyógyszertárban dolgozott, majd a Pest megyei Gyógyszertári Központ galenusi laborjában beosztott, illetve részlegvezető gyógyszerész volt. 1992-ben alapított jogelőd nélküli magángyógyszertárat. 1997-ig a Pharmafontana kiadói tevékenységért felelős főmunkatársa, osztályvezetője, később patikaprivatizációért felelős privatizációs igazgatója. Volt felelős szerkesztő a Gyógyszerészet, a Gyógyszerészi Hírlap és a Gyógyszertár nevű lapoknál, a MOSZ-nál alelnök, majd elnökségi tag. Az MGYK elnökségi tagja 1998 és 2000 között, alelnöke 2007-től. Az elnöki posztot 2011-től tölti be, 2015-ben és 2019-ben újraválasztották.

Megjelent a Pirulatrend 2023. szeptemberi számában.