Egy svéd, csaknem 15 ezer résztvevőt felölelő metagenomikai vizsgálat szerint az orális antibiotikumok hatása nem merül ki a közvetlen kezelési időszakban: egyes antibiotikum-osztályok használata még 4–8 évvel később is összefüggött a bélmikrobiom fajdiverzitásának csökkenésével és számos baktériumfaj relatív abundanciájának tartós eltolódásával. A legerősebb és legkövetkezetesebb összefüggéseket a clindamycin, a fluorokinolonok és a flucloxacillin esetében írták le, ami az ambuláns antibiotikum-használat hosszú távú mikrobiológiai következményeire irányítja a figyelmet.

Nagy mintájú, populációalapú svéd elemzés

A Nature Medicine-ben közölt munka célja annak vizsgálata volt, hogy az orális antibiotikumok alkalmazása a székletminta-vételt megelőző 8 évben miként függ össze a bélmikrobiom összetételével. A szerzők a Svéd Felírt Gyógyszerek Regiszterének egyéni szintű adatait kapcsolták össze három populációalapú kohorsz – a SCAPIS, a SIMPLER és a Malmö Offspring Study – shotgun metagenomikai adataival; az elemzés végső mintája 14 979 felnőttből állt.​

A beválasztásból kizárták többek között azokat, akiknél a mintavételt megelőző 30 napban antibiotikumkiváltás történt, továbbá a gyulladásos bélbetegségben vagy krónikus pulmonalis betegségben szenvedőket is, hogy csökkentsék az aktuális fertőzés, illetve a visszatérő antibiotikumhasználat torzító hatását. A modellekben a szerzők kiterjedten korrigáltak az életkorra, nemre, dohányzásra, iskolázottságra, származási országra, BMI-re, komorbiditási terhelésre, polifarmáciára, valamint több, a mikrobiomra potenciálisan ható gyógyszercsoportra is.​

A legerősebb hatás az első évben jelentkezett, de nem tűnt el

A bélmikrobiom alfa-diverzitását a Shannon-index, a fajgazdagság és az inverz Simpson-index alapján értékelték. Az antibiotikumhasználat a mintavételt megelőző 1 éven belül mutatta a legerősebb negatív összefüggést a diverzitással, de szignifikáns kapcsolatot találtak az 1–4 évvel, sőt a 4–8 évvel korábbi expozíció esetén is.​

A teljes antibiotikumterhelést vizsgálva minden további antibiotikumkúra a diverzitás csökkenésével járt együtt mindhárom időablakban, és a becsült csökkenés az első két kúra után volt a legkifejezettebb. A funkcionális regressziós elemzés azt jelezte, hogy a mikrobiom-diverzitás helyreállása leginkább az antibiotikumhasználat utáni első két évben gyorsul fel, ezt követően azonban a regeneráció lényegesen lassabb.​

A negatív kontrollként alkalmazott elemzésben a székletmintavételt követő 1 év antibiotikumhasználata nem mutatott összefüggést a diverzitási mutatókkal, ami a szerzők értelmezése szerint azt támogatja, hogy a modell a legfontosabb zavaró tényezőket kellőképpen kezelte. Hasonló eredmények születtek azokban az érzékenységi vizsgálatokban is, amelyekben a közelmúltbeli kórházi kezelésen átesetteket kizárták.​

Három antibiotikum-osztály emelkedett ki

A 11 vizsgált antibiotikum-osztály közül a clindamycin, a fluorokinolonok és a flucloxacillin társult a legnagyobb mértékű diverzitáscsökkenéssel és a legtöbb fajszintű eltéréssel. A fajgazdagságot tekintve minden egyes, a mintavételt megelőző 1 évben alkalmazott clindamycin-kúra átlagosan 47-tel kevesebb kimutatható fajjal járt együtt, míg egy fluorokinolon- vagy flucloxacillin-kúra rendre átlagosan 20, illetve 21 fajjal alacsonyabb gazdagsággal társult.​

A fajabundanciák elemzésében a clindamycin adta az összes szignifikáns antibiotikum–faj kapcsolat 37,9%-át, a flucloxacillin 25,8%-át, a fluorokinolonok pedig 17,9%-át. A mintavételt megelőző 1 éven belüli clindamycinhasználat 296, a flucloxacilliné 203, a fluorokinolonoké 172 fajjal mutatott összefüggést a 1340 vizsgált faj közül, miközben a leggyakrabban felírt penicillin V mindössze 29 fajjal kapcsolódott össze.​

A legtöbb kapcsolat negatív irányú volt, vagyis az adott faj relatív abundanciája alacsonyabbnak bizonyult antibiotikumexpozíció mellett, de pozitív összefüggések is megjelentek. Külön figyelmet érdemel, hogy a flucloxacillin – noha szűk spektrumú, béta-laktamáz-rezisztens penicillin – a Bacillota A törzsbe, különösen a Lachnospirales és Oscillospirales rendekbe tartozó fajok széles körével mutatott kapcsolatot, míg a clindamycin és kiváltképp a fluorokinolonok több baktériumtörzsre kiterjedő, heterogénebb mintázatot adtak.​

Teljes cikk a Pharmaindex online oldalán olvasható!