A 2026-os országgyűlési választás eredménye nyomán új kormány alakul Magyarországon. A váltás jelentős változásokat hozhat magával a többi között az egészségügy területén is. Dr. Hankó Zoltánnal, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökével beszélgettünk az előttünk álló parlamenti ciklussal kapcsolatos várakozásairól.
Mint ismeretes, április 12-én a választásra jogosult magyar állampolgárok jelentős többsége úgy döntött, hogy az elmúlt tizenhat évben kormányzó Fidesz-KDNP pártszövetség helyett a Tisza pártnak szavaznak bizalmat. Utóbbi 199 parlamenti mandátumból 141 képviselői helyet szerzett meg, ezáltal alkotmányozó többséggel alakíthat kormányt. Az eddigi bejelentések alapján már tudjuk, hogy az új kormány 16 minisztériumot tervez működtetni a ciklusban. A többi között az egészségügy is külön tárcát kap dr. Hegedűs Zsolt vezetésével, ami talán nem is meglepő, hiszen az egészségügy helyzete a Tisza választási kampányának egyik legfontosabb témaköre volt. Úgy tűnik tehát, hogy a hazai betegellátási rendszer jelentős változások elé néz. Dr. Hankó Zoltánt arról kérdeztük, meglátása szerint mire lehet számítani, illetve mi lenne kívánatos a gyógyszerészet területén az elkövetkező négy évben
„Vissza kell állítani a bizalmi viszonyt a szakma és a kormányzat között”
Ön 2011 óta vezeti a gyógyszerészi kamarát elnökként, előtte 2006-tól alelnökként vett részt a munkában. Hogyan érdemes a mostani kormányváltásra tekinteni? Régen történt ugyanis hasonló Magyarországon, lényegében felnőtt egy generáció 2010 óta anélkül, hogy hasonló helyzetet átélhetett volna.
Valóban 2006 végén kerültem be a kamara elnökségébe, de a gyógyszerészi szakmapolitikában már az 1989-90-es rendszerváltás idején jelen voltam. Így tehát mostanra 36-37 év folyamataira van rálátásom, és bizony végigéltem hullámvölgyeket és hullámhegyeket egyaránt. Ez idő alatt a gyógyszerészet területén több rendszerváltás szintű változás is történt, és ezeket fontos ismerni ahhoz, hogy a mai helyzetet megérthessük, és lássuk a feladatainkat.
A rendszerváltás idején az 1950-es államosítás óta állami, önkormányzati irányítás alatt működtek a gyógyszertárak, megyénként szervezett vállalatokkal. A gyógyszerészek alkalmazotti státuszban végezték a munkájukat, rendkívül korlátozott jogkörökkel. Aztán 1990-ben a leköszönő kormányzat rendeleti szinten lehetővé tette magángyógyszerészi tevékenység végzését, aminek részeként új, jogelőd nélküli magángyógyszertárak létesülhettek. Az állami és a magángyógyszerészet egy ideig párhuzamosan élt egymás mellett, mígnem ’94-ben megszületett az a törvény, amely alapján az állami tulajdonú gyógyszertárakat privatizálni lehetett. Az irány jó volt egyébként, de a szabályozás közel sem volt tökéletes, és a patikaprivatizációra már más politikai erőtérben került sor. Ezzel együtt szabályozottá vált a patikalétesítés, a gyógyszertáraknak néhány éven belül az úgynevezett személyi jogos gyógyszerész lett a szakmai felelőse. Tulajdonosi oldalon viszont a kezdetektől megjelent az idegen tőke: magyarán a gyógyszertárak egy jelentős részében már akkor sem a gyógyszerészek voltak a fő tulajdonosok.
Forrás és teljes interjú: Házipatika
.
