Az étrend-kiegészítők forgalmazása és reklámozása

Mit érdemes tudni az étrend-kiegészítők szabályozásáról?

Veszélyes étrend-kiegészítők a piacon, megtévesztő étrend-kiegészítő reklámok – mindkét esetről gyakran hallani. De mi is az az étrend-kiegészítő? Hogyan kerül forgalomba? Milyen követelményeknek kell megfelelnie az ilyen termékek reklámjának?

Étrend-kiegészítőnek azok az élelmiszerek minősülnek, amelyek koncentrált formában tartalmaznak tápanyagokat, egyéb táplálkozási, élettani hatással rendelkező anyagokat, egyenként vagy kombináltan. Megje­lenési formájuk lehet kapszula, pasztilla, tabletta, port tartalmazó tasak, adagolható por, ampulla, csepegtetős üveg vagy más hasonló por-, illetve folyadékforma, amely alkalmas kis mennyiség adagolására.

Az étrend-kiegészítők forgalmazására és reklámozására – az általános szabályok mellett – speciális szabályok vonatkoznak. A cikk ezeket a kérdéseket járja körül.

Forgalmazás, ellenőrzés

Az étrend-kiegészítők előállítására, összetételére szigorú előírások vonatkoznak. Kizárólag a jogszabályoknak megfelelő  étrend-kiegészítő hozható forgalomba Magyarországon, és a végső fogyasztó számára kizárólag előrecsomagolt formában értékesíthető ilyen készítmény.

Az étrend-kiegészítők forgalomba hozatala – az uniós szabályozással összhangban  – engedélyeztetési kötelezettséget nem, csak az ellenőrzések hatékonyságát elősegítő bejelentési kötelezettséget von maga után, amely kötelezettség ugyanakkor akár a forgalomba hozatal napján is teljesíthető az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) felé. A Magyarországon működő rendszer még így is szigorúbb több más, uniós tagállamban működő rendszernél, ahol a jogszabályok még bejelentési kötelezettséget sem írnak elő, és a hatóságok kizárólag szúró­próba­szerű ellenőrzéseket végeznek, illetve pa­­nasz­bejelentések alapján járnak el.

Az OÉTI lehetőségei

Az OÉTI a termékek piacra kerülését követően sem végez hatósági ellenőrzést. Amennyiben a bejelentés során benyújtott dokumentáció vizsgálatát követően bármilyen hiányosságot vagy veszélyt észlel, az OÉTI megkeresi a hatáskörrel rendelkező hatóságokat (járási népegészségügyi intézetek és állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hivatalok), amelyek megteszik a szükséges lépéseket és haladéktalanul értesítik azokról az OÉTI-t. A járási népegészségügyi intézet jogosult felfüggeszteni vagy megtiltani, ha új információ eredményeként vagy a meglévő információk újraértékelése alapján megállapítják, hogy az veszélyezteti a fogyasztó egészségét, abban az esetben is, ha az étrend-kiegészítő megfelel a jogszabályi előírásoknak.

Az OÉTI honlapján tájékoztató jelleggel közzéteszi a bejelentett étrend-kiegészítők listáját, és zöld pipával jelöli azokat a készítményeket, amelyek esetében a bejelentő által benyújtott tudományos dokumentumok alapján nem merültek fel olyan súlyos hibák az összetétellel, a termék várható hatásaival, a jelöléssel, és a címkén alkalmazott egészségre vonatkozó állításokkal kapcsolatban, amelyek alapján feltételezni lehetne, hogy a termék fogyasztása kockázatos lenne a fogyasztó egészsége szempontjából, valamint hogy a termék nem felel meg a bejelentéskor hatályos jogszabályi rendelkezéseknek. Az OÉTI honlapján közzéteszi a forgalomba hozataltól eltiltott, illetve a veszélyes étrend-kiegészítők listáját is.

Az étrend-kiegészítők reklámozása

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) számos vállalkozást marasztalt el jogsértő reklámozási tevékenység miatt az étrend-kiegészítők piacán. A leggyakoribb problémát a megalapozatlan hatásállítások okozzák, de gyakori az étrend-kiegészítők piacán a szerkesztői tartalomnak álcázott reklám is.

A GVH a reklámállítások megítélése során általában súlyosító körülményként értékeli, hogy az egészégre, illetve az emberi szervezetre ható termékek reklámjai által megcélzott fogyasztói kör – a különféle betegségben szenvedő vagy azt megelőzni szándékozó emberek – kifejezetten sérülékeny fogyasztói csoportot alkotnak. Ezen célcsoport tagjaitól helyzetüknél, kiszolgáltatottságuknál fogva alacsonyabb ésszerű­ségi szint várható el, mint egy átlagfogyasztótól, így ezen a területen különös jelentősége van a korrekt, az ágazati szabályoknak is megfelelő, és szakmailag bizonyított állításokat tartalmazó tájékoztatásnak.

A tájékoztatás nagyon fontos
Sok ezer étrend-kiegészítő van forgalomban, amelyekhez a fogyasztók számos forrásból férhetnek hozzá (patikákban, üzletekben, web áruházakban), és a kedvező élettani hatással rendelkező készítmények mellett sajnos hatástalan. Sőt időről-időre, veszélyes étrend-kiegészítők is meg­jelennek, különböző értékesítési csatornákon keresztül.

Állítások alátámasztása

Az általános szabályok szerint, a reklámozó köteles egy esetleges hatósági eljárás során bizonyítani, hogy a reklámállítás a reklám közzétételének időpontjában megfelelt a valóságnak. A pozitív terméktapasztalatok, betegektől és kezelőorvosaiktól származó vélemények nem tekinthetőek tudományos ismeretnek. Az ilyen hivatkozásokat ugyanúgy kezeli a hatóság, mint más állításokat, azaz a reklámozónak kell bizonyítani azok megalapozottságát.

A reklámozó mozgástere a bizonyítás terén ugyanakkor jelentősen korlátozott az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos hatásállítások esetén. Az ágazati szabályok szerint ugyanis egészségre vonatkozó állítás használata élelmiszerekkel kapcsolatosan (ideértve az étrend-kiegészítőket is) csak szigorú korlátok között megengedett.

Az étrend-kiegészítők élelmiszereknek minősülnek és bár kedvező élettani hatással rendelkezhetnek, jelölésük, megjelenítésük, illetve reklámozásuk során tilos az ilyen típusú készítményeknek betegséget meg­előző vagy gyógyító hatást tulajdonítani, illetve ilyen tulajdonságra utalni.

2012. decemberétől kötelezően alkalmazandó az Európai Bizottság – Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) értékelésén alapuló – azon listája, amelyen az engedélyezett, élelmiszerekkel kapcsolatosan alkalmazott tápanyag-összetételre, illetve egészségre vonatkozó állítások szerepelnek. Az uniós regiszterben elutasítottként szereplő állítások 2012. decem­berétől nem szerepelhetnek élelmiszereken, illetve reklámjaikban.

A GVH az Európai Bizottság listáján nem szereplő egészségre vonatkozó állításokon túl a vállalkozás által benyújtott bizonyítékokat figyelmen kívül hagyja.

Szerkesztői tartalomnak álcázott reklám

Étrend-kiegészítők, de más termékek kapcsán is találkozhatunk olyan gyakorlattal, hogy a reklámmal azonos oldalon olyan cikk jelenik meg, ami a reklám tartalmával „egybecseng”. Ez a megoldás bevált újságszerkesztési gyakorlat, jogi szempontból ugyanakkor aggályos lehet, amennyiben az objektív tájékoztatás látszatát keltő cikk megrendelője valójában a reklámot közlő vállalkozás.

A reklámokra vonatkozó általános szabályok szerint tilos a szerkesztői tartalomnak álcázott reklám. Szerkesztői tartalomnak álcázott reklámnak minősül az írott vagy elektronikus médiában szerkesztői tartalom használata az áru értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására úgy, hogy ezért a vállalkozás ellenszolgáltatást nyújtott, ez azonban nem tűnik ki a tartalomból vagy a fogyasztó számára egyértelműen felismerhető képi vagy akusztikus elemekből.

A GVH több döntésében kifejtette, hogy az újságok esetében a fogyasztók különbséget tesznek a reklámok és a reklámnak nem minősülő tartalom között. A szerkesztői tartalom a fogyasztói ismeretek, tapasztalatok szerint semleges információközlést tartalmaz, amelynek elsődleges célja a tájékoztatás, a szórakoztatás, a vélemény-kifejezés, azaz világosan elkülönül egy vállalkozás érdekét szolgáló kereskedelmi kommunikációtól, reklámtól.

Hirdetés termék nélkül

Egy reklám és a reklám tartalmát támogató cikk egymás mellett történő megjelentetése kimerítheti a szerkesztői tartalomnak álcázott reklám fogalmát abban az esetben is, ha a cikkben közvetlenül nem jelenik meg az értékesítendő áru, de a cikk tartalma egyértelműen támogatja a reklámot (például azáltal, hogy ugyanazzal az egészségügyi kérdéssel foglalkozik).

A GVH vonatkozó gyakorlata alapján a szerkesztői tartalomnak álcázott reklámért ellenszolgáltatás nyújtása nemcsak akkor állapítható meg, ha a felek a közöttük létrejött megállapodásban vagy az általuk kibocsátott számlán, pénzügyi elszámolásukban stb. kifejezetten nevesítették a szerkesztői tartalomnak álcázott, reklámnak minősülő cikkért fizetendő ellenszolgáltatást. Az ellenszolgáltatás léte akkor is megállapítást nyer, ha a vállalkozás egy összegben fizet ellenszolgáltatást a reklámért és a szerkesztői tartalomért, vagy ha a reklámért fizetendő ellenértékből úgy részesül kedvezményben, hogy a reklám egy része (így különösen a szerkesztői tartalomnak álcázott rész) kapcsán „ingyenességben” állapodnak meg a felek, sőt abban az esetben is, ha a reklámért fizetendő  ellenérték csak a fogyasztók számára is egyértelműen felismerhető reklámok vo­nat­kozásában számlázzák ki azt a hir­detőnek.
Az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos kommunikációra vonatkozó szabályozás tehát nagyon szigorú, az ilyen készítmények forgalomba hozatala ugyanakkor – jogi szempontból – szinte akadálymentes.
Bár számos szakmai érv szól amellett, hogy ellenőrzöttebb és áttekinthetőbb legyen ezen termékek forgalomba hozatala, a szigorítás nem korlátozhatja az áruk szabad áramlását az Európai Unió területén, ezért a problémára uniós szinten lenne célszerű megoldást találni.

Dr. Berekméri-Varró Réka
ügyvéd
Gide Loyrette Nouel – d’Ornano Iroda