Bizalmatlanságot keltett a gyorsaság

Gyógyszertári dolgozók kötelező koronavírus-oltása

A patikai dolgozók között is vannak, akik nem bíznak a koronavírus-vakcinákban, elsősorban azok gyors kifejlesztése miatt. Az oltás kötelezővé tétele nyomán sokuk fontolgatja, vagy már el is döntötte, hogy más munka után néz. Hogy mennyien lesznek, akik tényleg így tesznek, nehéz lenne megbecsülni, de a borúlátóbb gyógyszertárvezetők attól tartanak: soha nem látott munkaerőhiány köszönt be a végső határidő lejárta után.

A jelek szerint váratlanul érte a szakmát, hogy a kormány július végén rendeletben írta elő, mások mellett a lakossági gyógyszerellátásban dolgozóknak is, a koronavírus elleni védőoltás felvételét. Több patikából hallottuk, hogy akad egy vagy két szakasszisztens, esetleg gyógyszerész is, akit felháborít ez a kötelezettség, és a kilépésen gondolkodik. A gyógyszertárak alkalmazottai az elsők között, már télen megkaphatták az oltást, de úgy tűnik, sokan nem éltek a lehetőséggel, és nem feledékenységből, hanem mert valamilyen okból elutasítják. Ők abban a helyzetben találták magukat, hogy ha ragaszkodnak az elhatározásukhoz, akkor néhány hét elteltével már nem végezhetik a választott hivatásukat.

Két hét halasztás

Ezen az sem sokat változtat, hogy a kormány egy augusztus végi rendeletmódosítással 15 nappal kitolta az eredeti, szeptember 1-jei határidőt. Így a munkaadó felszólítása után még rendelkezésre álló további 15 napot is figyelembe véve szeptember 30-a lett a végső határidő, ameddig igazolni kell az oltás felvételét – lapzártánkkor legalábbis ez volt az állás. A patikavezetők viszont már augusztusban sürgetni kezdték az oltatlan munkatársakat, hogy nyilatkozzanak arról, mit szándékoznak tenni, hiszen ha a jogszabály rendelkezésének megfelelően kénytelenek lesznek felmondani nekik, akkor a zavartalan működés fenntartása érdekében időben gondoskodniuk kell a pótlásukról.

123rf.com

Lapunk több érintett kollégával is beszélt a témáról, mindannyian csak úgy vállalták a beszélgetést, ha nem írjuk le a nevüket. A motivációik meglehetősen sokfélének bizonyultak. Egyikük, egy budapesti szakasszisztens azzal érvelt: csak májusban esett át a betegségen, ezért nem szeretne ráoltani. „Ezt nem én találtam ki, a családomban akadt több ilyen eset, és mindegyik komoly mellékhatásokkal járt. De orvostól is hallottam, hogy nem jó ötlet ilyen rövid idő elteltével felvenni az oltást. Csináltattam tesztet, azt mutatta, hogy kimondottan magas a védettségi szintem” – állította.

Arra a kérdésre, hogy később, amikor már vélhetően csökken a védettsége, beoltatja-e magát, nem válaszolt egyértelmű igennel. „Figyelem a fejleményeket, aztán majd eldöntöm”, mondta, hozzátéve, hogy nem oltásellenes meggyőződésű. Addig is kitart a döntése mellett, így legkésőbb szeptember végén elveszíti a munkáját. „Még nem tudom, mihez kezdek, hiszen ezt tanultam, és nincs más álláslehetőségem. Megjegyzem, az külön problémás, hogy a jogszabályt a szabadságolások alatt hozták, így kevesebb idő maradt felkészülni”.

Elkerülni, amíg lehet

A fentinél is komolyabb egészségügyi aggályokról számolt be egy Fejér megyei patikában dolgozó szakasszisztens. Először nagyon korán, tavaly februárban lett covidos, így nem is derült ki azonnal, hogy mi az oka a tüdőgyulladásának, az íz- és szagvesztésének, a két hétig tartó 39 fokos lázának. Márciusban nőgyógyászati ambulanciára került súlyos vérzéssel, 80-as hemoglobinszinttel. Magánrendelésre járva januárra sikerült úgy beállítani a gyógyszerelését, hogy teljesen megszűnt a vérzés, aztán márciusban ismét elkapta a betegséget, kisvártatva pedig megint a sürgősségin kötött ki. Vannak egyéb poszt-covid tünetei is, például fejfájás, esti hőemelkedések, vérnyomásproblémák – bár ezek a hormontartalmú gyógyszerektől is lehetnek.

„Ilyen előzmények után azt hallom, hogy három ismerősömnek is rendszertelen lett a menstruációja a koronavírus-oltás után. Amúgy nem vagyok oltásellenes, de szerintem érthető, hogy félek. A háziorvosom mégsem volt hajlandó felmentést adni az oltás alól, a szakorvos igazolása ellenére sem. Háziorvost váltottam, az új már megadta, de még hátra van az üzemorvos, és nem világos, hogy ő mondhat-e nemet. Ha kötelez rá, hogy oltassam be magam, elhagyom a pályát” – jelentette ki. Hozzátette, ellenanyaga a teszt szerint bőven van még, ezért szeretné elkerülni az oltást addig, amíg lehet. Azt is elárulta, hogy a patikában, ahol dolgozik, nyolcból hárman nincsenek beoltva.

„Nem érzem, hogy nekem jobb lenne, ha beadatnám. Influenza ellen se oltatom be magam, mivel nem nyújt százszázalékos védettséget. Gyógyszert is csak akkor veszek be, ha nagyon muszáj, kisebb fejfájásra nem” – ezt már egy budapesti gyógyszerész felelte arra a kérdésre, hogy mi a problémája a vakcinával. Azt mondta, egyáltalán nem oltásellenes, a régen bevált kötelezőkkel semmi baja, ha lenne gyereke, őt biztosan beoltatná, és nem tanácsolná senkinek, hogy ne tegye. De honnan akkor a bizalmatlanság? „Bizalmatlan nem vagyok, csak óvatosnak mondanám magam. A gyorsított fejlesztési eljárások ébresztenek kételyeket bennem” – magyarázta. Végül azonban arra jutott, hogy kénytelen lesz beadni a derekát, mert nem akarja elhagyni a szakmát. (Arról, hogy miért készülhettek el ilyen gyorsan a vakcinák, Kemenesi Gábor virológus nyilatkozott lapunk májusi számában – a szerk.)

Plexi mögött, fiatalon

„Édesanyámat biztattam, hogy a kora miatt mindenképp oltassa be magát, egy egészségügyben dolgozó idősebb rokonom esetében is hasznosnak tartom, nyilván a betegeknek is indokolt. Nekem viszont szerintem fiatalon nincs erre szükségem, hiszen egy plexi mögött állok, ha kell, szájmaszkban – mondta egy fővárosi patikában dolgozó szakasszisztens. – Nem igaz tehát, hogy aki elutasítja, az azért teszi, mert általában oltásellenes”. Hangsúlyozta, hogy mélyen nem ért egyet a kötelezővé tétellel azért sem, mert senki sem vállalja a felelősséget azért, ha esetleg baj lesz, és „ezek a vakcinák túl gyorsan készültek el, nem tudunk róluk eleget”. Még nem döntötte el, mit tesz, mert munkanélküliként értelemszerűen nehéz anyagi helyzetbe kerülne.

A fejlesztés sebessége aggasztja egy másik budapesti kollégáját is. „Nem vagyok oltásellenes, fontosnak tartom a súlyos betegségek elleni oltások alkalmazását. De míg a már meglévő oltásokat hosszú éveken át fejlesztették, kísérletezték ki, addig a Covid-oltások néhány hónap alatt elkészültek. Túl gyorsan kerültek piacra, mintha senki sem akart volna lemaradni az évszázad üzletéről”. Felvetésünkre, hogy nem érzi-e irracionálisnak a bizalmatlanságot olyasvalaki részéről, aki gyógyszerekkel foglalkozik, azzal reagált: azért mert valaki az egészségügyben dolgozik, „nem kell feltétlenül vakon elhinnie mindazt, amit a gyógyszergyártók állítanak a termékeikről”. De azért a kétkedésnek is van határa: „nem szeretnék más munkát keresni, mert szeretem, amit csinálok, ezért én is beoltatom magam”.

Beszéltünk egy vidéki gyógyszertárvezetővel, akinek bár szerencséjére nincs ilyen gondja, tudja, hogy a patikák jó részében akadnak, akik berzenkednek az oltás ellen, és saját bevallása szerint elképeszti ez a hozzáállás. „Szomorú, hogy az egyetemen tanultak ellenére még egyes gyógyszerészek is azt hangoztatják, hogy itt valami szörnyű emberkísérletről van szó. Ha a kötelező védőoltások bevezetése előtt mindig vártak volna tíz évet, ki tudja, maradt volna-e valaki, akin ki lehet próbálni! Sok százmillióan kapták már meg az oltást világszerte, a néhány problémás eseten fennakadni egészen abszurd. Ha mi sem hiszünk a tudományban, hogyan várhatjuk el a laikusoktól?” – tette fel a költői kérdést.

Emelkedő óradíjak

A gyakorlati kérdés pedig az, hogy vajon mennyien lesznek hajlandóak valóban elmenni a falig ebben a kérdésben. Beszédes, hogy még azok is, akik azt mondták, ellenérzéseik dacára nem vállalják a munkájuk elvesztését, mind megemlítették, hogy hallottak kollégákról, akik elszánták magukat erre is. Magánbeszélgetésekben lehet hallani patikavezetők panaszait arról, hogy a munkaerőhiányt tovább súlyosbítja a kötelezővé tétel. Sőt, beszéltünk olyan, két távozó szakasszisztense helyére munkaerőt kereső tulajdonossal, aki szerint máris érezhető, hogy megugrott a számlásként dolgozók által kért óradíj. „Lesznek pályaelhagyók bőven, bár a gyógyszerészek között vélhetően kevesebb” – jósolta.

A probléma méretére lehetne abból következtetni, hogy eddig milyen arányban vették fel az oltást a gyógyszertári alkalmazottak, de a tagjai oltakozásának szervezésében egyébként nagy szerepet vállaló Magyar Gyógyszerészi Kamara hivatalvezetője, Horváth-Sziklai Attila érdeklődésünkre azt mondta, az MGYK-nak nincs ilyen adata. Támpontot nyújthatna, ha legalább az egészségügyi dolgozókról rendelkezésre állna ez az információ, a Nemzeti Népegészségügyi Központ azonban többszöri kérdésünkre sem reagált. Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara titkára a szervezet honlapján még januárban azt írta a számok említése nélkül, hogy tudomása szerint az egészségügyi szakdolgozók körében “aggasztóan és nehezen érthetően” nagy az oltást elutasítók aránya – ez azóta természetesen változhatott is.

A legnagyobb egészségügyi szakszervezet, az MSZ EDDSZ elnöke, Cser Ágnes telefonon annyit mondott, az ilyen adatok gyűjtése „nem szakszervezeti feladat”. Nem mindenhol gondolják ezt így: az MTI augusztusi jelentése szerint a romániai Sanitas szakszervezeti szövetség felmérést készített az ottani közegészségügyi igazgatóságoktól, mentőszolgálatoktól és vérellátó központoktól gyűjtött adatok alapján, és az derült ki, hogy július végéig a romániai állami kórházakban dolgozó egészségügyi alkalmazottak 53,81 százaléka oltatta be magát koronavírus ellen.

Megjelent a Pirulatrend 2021. szeptemberi számában.