Nagy mázlink van a koronavírussal

A járvány tanulságai egy virológus szemével

Kemenesi Gábor, a Koronavírus-kutató Akciócsoport tagja egy öt évvel ezelőtti előadásában lényegében megjósolta a mostani járványt. Hozzá hasonlóan rengeteg tudós figyelmeztetett a kockázatokra, melyeket senki sem vett igazán komolyan. Egyebek mellett arról beszélgettünk vele: mi kell ahhoz, hogy ezt a hibát többé ne kövesse el az emberiség.

Néhány hónapja a SciCons alapítójával, Lukács Noémivel készítettünk interjút. Azt mondta, egy jó dolog van a járványban: nagy lökést kaptak a kutatások, finanszírozási oldalról és a közvélemény figyelme révén is, a tudomány pedig most megmutatja, mit tud. Ön is így érzi?

Igen, de most jöttünk rá arra is, hogy ezt azért kommunikálni kell. Látszik, hogy az emberek nem igazán értik, a tudósok miért nem tudnak gyorsan eredményt produkálni. Miért nincsenek gyors válaszok? A jelek szerint az kevésbé ment át a köztudatba, hogy a tudományos folyamatok az alaposságuk miatt kicsit lassúak. Remélem, hogy középtávon azért ez megváltozik.

Mennyivel vagyunk elmaradva Magyarországon az átoltottság kívánatos szintjétől?

Hogy mennyire vagyunk messze, az az expozíciótól, vagyis a vírus aktuális helyzetétől függ. Látjuk, hogy a vírus próbálja kikerülni a vakcinák hatását, ez a mutációkkal részben sikerül is neki, ezáltal a terjedése fenn tud maradni, és tud gócpontosodni a beoltatlan társadalmi csoportokban. A nyári negyedik hullám teljesen reális lehetőség sajnos. Különösen akkor, ha kialakul az indokolatlan „túl vagyunk rajta” érzés, hiszen ha nálunk jó is az átoltottsági arány, a világ más részein egyáltalán nem az.

És mi lenne az a szint, amit e kellene érni ahhoz, hogy azt mondhassuk, megvan a nyájimmunitás?

Az izraeli példán látszik, hogy 60 százalék már jó. Viszont emellett tartani kell a biztonsági intézkedéseket, hordani a maszkot és figyelni a határoknál. Ne felejtsük el, hogy a vakcinák a súlyos megbetegedéstől ugyan védenek, de a tünetmentes fertőződést még a legjobbak is engedik 10 százalék körüli mértékben. Ez előrevetíti, hogy a vírus velünk maradhat, amiből pedig az következik, hogy az időseket mint fő kockázati csoportot sűrűbben kell oltani az immunitás kopása miatt.

Vannak már mértékadó becslések arról, hogy milyen hosszú védettséget adhatnak a vakcinák? Ha tényleg csak fél évnyit, akkor lassan el kell kezdeni újraoltani azokat, akik elsőként megkapták, nem?

A fél év a definitív leírásból származik, azokra vonatkozik, akik tavaly nyáron a klinikai vizsgatok harmadik szakaszában megkapták az oltást. A megfigyelések alapján hat hónapnyi tudományos alapossággal alátámasztott adatsor áll rendelkezésre, és ott az látszik, hogy az antitestek mennyisége stabil, ezért remélhetjük, hogy a védettség ennél hosszabb lesz. De hogy fél vagy két évvel, azt nem tudjuk, ráadásul függ attól is, hogy a vírus addig hova fejlődik, mennyire variálódik. Akár ez is előrehozhatja a következő oltás időpontját.

Egyre aggasztóbb hírek érkeznek az indiai mutációról. Kell tartanunk attól, hogy az eddig kifejlesztett vakcinák jelentősen kevésbé hatásosak lesznek ellene?

Nézzünk egy élő példát: a dél-afrikai mutáns és az AstraZeneca vakcinája. Jelentősen csökkent az antitestek neutralizációs képessége, de ez még mindig nem jelentett súlyos megbetegedéseket és haláleseteket. A Johnson&Johnson oltóanyagával pedig ki lehetett védeni a problémát. De látszik, hogy a vírus evolúciója konvergens, nem véletlen, hogy a tudósok azt szajkózzák, hogy a vakcinálásnak egyenletesnek kellene lennie. A valóság persze sajnos más. Az viszont jó, hogy nem látszik a vírusnak olyan képessége, hogy teljesen ki tudja kerülni a vakcinát.

Az eddig megjelent adatok alapján fel lehet állítani valamilyen sorrendet a vakcinák között?

Nem, ez még korai felvetés. A kérdés az, hogy a való életben mit mutat a hatásosság. Populációnként is lehet majd eltérés, de erről csak nagyjából két év múlva lehet információnk. A megfigyelések most állnak össze adatokká, egyelőre annyit tudunk, hogy a létező vakcinák a kórházba kerüléstől is 99 százalékban megvédenek, és ez nagyon fontos ebben a fázisban.

Szóba került-e már a Koronavírus-kutató Akciócsoportban, hogy milyen szerepe lehetne az otthon elvégezhető önteszteknek a védekezésben? Vannak információik a nyugat-európai tapasztalatokról?

Mi nem végeztünk efféle kutatást, ez járványügyi hatáskör, a vakcinák hatásosságának mérésében jöhetnek jól az ilyen tesztek. Megmutathatják, ha be kell avatkozni a folyamatokba. De egyéni szinten nem mondanak olyan sokat, hiszen az oltási stratégiában nincs benne, hogy mit csináljunk azokkal, akiknél valami miatt nem alakul ki immunválasz. Azért nincs, mert az oltási program lényege az, hogy populációs szinten legyen hatás.

Miben lesz más a vakcinafejlesztés a járvány után? Remélhetjük, hogy megmarad a most látott gyorsaság?

Mindenekelőtt szögezzük le: elmondhatatlanul nagy mázlink volt. Azért lettek ilyen gyorsan készen a vakcinák, mert évekkel ezelőtt elindultak a koronavírus-kutatások a SARS-1 járvány miatt. Tudtuk, milyen állatmodellel kell kísérletezni, tudtuk, hogy a nagy felszíni fehérje az, ami immunogenitásban a legfontosabb, még azt is kutatták, hogy milyen módosulatban kell a vakcinakomponensbe berakni, hogy a legmarkánsabb immunválaszt váltsa ki. Arra is volt kísérlet, hogy hogyan lehet stabillá tenni a vakcinakészítményben. Ha jön egy olyan víruscsoport, amire nem voltak korábbi kutatások, abból nagyon nagy baj lehet, mert egészen biztosan nem lesz 10 hónap alatt vakcinánk.

Lassa-láz, Nipah, MERS-Cov-2, Rift-völgyi láz: ezek ismert, egyelőre kevéssé fertőző vírusok, melyeket a WHO a potenciálisan legveszélyesebbek között tart számon. Valóban okozhatnak világjárványt?

Olyannyira, hogy a mi kutatási témánk a PTE-n éppen ez: Nipah, Lassa, filovírusok, paramyxovírusok. Pontosan ugyanolyan kutatásokat csinálunk, amilyeneket felsoroltam a a koronavírusnál. Ezeknek a tanulmányoknak, most úgy tűnik, mintha nem lenne sok értelmük: melyik receptort használja ez vagy az az egzotikus vírus. Tudományosan érdekesek, gyakorlati szempontból kevésbé. Most még. De ha beüt a baj, elő lehet venni őket a fiókból, neki lehet állni a vakcinagyártásnak. És van rá esély, hogy ez bekövetkezik, mert a fertőzéses esetek mintázatából, a kitörések intenzitásából egyértelmű, hogy ezek a vírusok egyre agresszívabbak. Dél-Amerikában olyan vérzéses lázak bukkannak föl, amelyekről 30 éve nem hallottunk.

Mi ennek az oka?

Az, hogy erdőt irtunk, vadállatokat eszünk, Afrikában népességrobbanás van. Mindez nem újdonság, a tudósok évek óta beszélnek róla, csak mostanáig nem figyelt oda senki. 2016-ban tartottam előadást a Budapest Science Meetupon arról, hogy denevérek lehetnek egy következő világjárvány forrásai. Megnézték 300-an. Mióta kitört a pandémia, 10 ezer fölé ment a videó nézettsége.

Egyes vélemények szerint a vakcinakutatást az államoknak ki kellene venniük a piac kezéből, mert az üzleti logikába nehezen illeszthető be, hogy a cégek hatalmas összegeket költsenek olyasmire, amire talán semekkora kereslet nem lesz. Mit gondol erről?

Az biztos, hogy a mostani gyorsaság másik oka a bőkezű állami finanszírozás volt. Nem járványos időszakban a piaci alapú vakcinafejlesztés óvatos döntéseken alapuló tipegés. Így, hogy az államok pénzt pumpáltak bele, a gyártóknak alig van üzleti kockázatuk. De azért valamennyire már a járvány előtt is látszott, hogy a prioritási listán lévő betegségek elleni vakcinakutatásokba elkezdtek pénzt tenni a cégek. Remélem, ez így marad, nem ezen fognak spórolni.

Tudósszemmel milyen a gyártók hozzáállása az együttműködéshez egymással, más kutatócsoportokkal? A WHO tudásmegosztó platformja nem volt nagy siker.

Vannak azért pozitív példák. A Sanofitól vártunk egy alegységvakcinát, aztán a 3. klinikai fázisban kiderült, hogy még dolgozni kell rajta. Erre a cég átadta a gyártókapacitását a Pfizernek. Vagy ott van az AstraZeneca bekerülési áron árult vakcinája. Ezek fontos gesztusok, mert ha a világ népességét nézzük, akkor még mindig nagyon kevés a vakcina.

Mekkora esélyt lát arra, hogy lesz igazán hatásos Covid-gyógyszer?

Egyre nagyobb esélyt látok. Kicsit kevesebb figyelem jut most erre a területre, de a fejlesztés itt is gőzerővel folyik. És szerencsére addig is vannak olyan szerek, amelyeket eredetileg más betegség ellen szántak, de kiderült, hogy használhatók a Covid-19-re is. Ha megnézzük a covidos betegek tavaly márciusi és mostani klinikai kezelési javaslatait, hatalmas a különbség. A gyógyszereknek egyébként óriási szerepük lesz, ha jön egy teljesen új vírus.

Úgy érti, hogy ha lesz hatékony Covid-gyógyszer, akkor az más vírusok által okozott betegégek ellen is bevethető lehet?

Igen, de ez főként attól függ, hogy milyen a hatásmechanizmusa. Ha valami általános mintázatra fókuszál, mint egy polimerázinhibitor, akkor van rá esély, hogy más RNS-vírusok ellen is hatékony lehet. Ha receptorblokkoló, akkor vélhetően csak olyan vírusok ellen hatásos, amelyek ugyanazt a receptort használják.

NÉVJEGY
Kemenesi Gábor Junior Prima-díjas víruskutató, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a Szentágothai János Kutatóközpont virológiai laboratóriumának munkatársa. 2013-ban végzett biológus szakon az egyetem Természettudományi Karán, doktori fokozatát 2018-ban szerezte a denevérvirológia témakörében. 2021-től az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának szavazati jogú tagja.

Megjelent a Marketingpirula 2021. májusi számában.