Adósságcsapdában: eltérő helyzet,azonos cél

Nagykereskedők kontra patikák 

A hazai gyógyszer-nagykereskedőknek együttesen 50–60 milliárd forint értékű kintlévőségük van a patikákban, amiből 12–13 milliárd a határidőn túli tartozás. Tavaly több gyógyszertár,
illetve patikalánc is eljutott oda, hogy fizetésképtelensége miatt átkerült a nekik hitelező nagykereskedő tulajdonába. Az okokról és a probléma lehetséges kezeléséről dr. Küttel Sándort és dr. Simon Kis Gábort faggattuk.

 

 


 

 

Dr. Küttel Sándor (56)

Gyógyszerész. 1978–1980 között a SOTE Gyógyszerészeti Intézetében előbb egyetemi tanársegéd, majd egyetemi doktor. 1996 és 2003 között a Parma Produkt Kft. ügyvezető igazgatója. A Phoenix Pharma Zrt.-nél előbb kereskedelmi igazgató-helyettes, majd kereskedelmi igazgató. 2006 óta a cég igazgatóságának elnöke. 1989-ben tagja volt a Magyar Gyógyszerész Kamara első elnökségének. 2005 óta a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének alelnöke.

Dr. Simon Kis Gábor (70)

Gyógyszerész, közgazdász. A Semmelweis Egyetem docense, a BCE – Közgazdasági Továbbképző Intézet Egészségügyi Menedzsment szakának vezetője, a MOSZ országos elnökségének tagja.

 

 

 

 

 

 

 

Pirulatrend: A gyógyszertárak nyilván nem azért nem rendezik a tartozásaikat a nagykereskedők felé, mert nem akarják. Ki vagy mi tehető felelőssé azért, hogy nem tudják kifizetni a készletre berendelt gyógyszereket?
Dr. Simon Kis Gábor:
Elsősorban a gazdasági szabályozórendszer az, ami a jelenlegi alacsony szinten tartja a patikai árrést. Tudni kell, hogy ma egy speciális gyógyszerárrés-rendszer működik Magyarországon: az 5850 forintnál drágább gyógyszereknél maximum 850 forint árkülönbözetet érvényesíthetünk. Persze ennél jóval drágább készítmények is léteznek a piacon, és amikor egy egymillió forintos gyógyszer árát át kell utalnom a nagykereskedőnek, a bank ezért a tranzakcióért két ezreléket levon tőlem. Vagyis a 850 forintos haszon mellett máris van kétezer forint kiadásom úgy, hogy a patikában még senkinek nem fizettem bért, nem fizettem rezsit. Kialakult az a képtelen helyzet, hogy egyre több az olyan drága, ötezer forint feletti készítmény, amelyekre a gyógyszertárak ráfizetnek. Az egyre alacsonyabb kiskereskedelmi árrés és a gyógyszerek árversenye miatt évről évre apadó árréstömegből a patikáknak egyre nehezebb kigazdálkodniuk a kiadásaikat.

 

Dr. Küttel Sándor: Egészen 2007. januárig ez egy védett piac volt, ahol a 30 napos és még hosszabb fizetési határidők az indulás pillanatában adva voltak. Egyrészt léteztek számbeli és geográfiai korlátok, másrészt meg volt szabva, hogy a patikát csak betéti társaság formájában lehet üzemeltetni, ahol a beltag a teljes vagyonával felel a tartozásért. A nagykereskedők ezért viszonylag bátrabban szállítottak késleltetett fizetéssel. 2007-ben a korlátokat feloldották, ám ha akkor lerövidítettük volna a fizetési határidőket, az veszélyeztette volna a gyógyszerellátást, hiszen a gyógyszerészek nagy többsége valószínűleg nem tudta volna azonnal rendezni a tartozását.
Az elmúlt három évben a patikák helyzete romlott: a forgalom nem nőtt, a gyógyszertárak árrése viszont csökkent, ráadásul az akkorihoz képest ma 20 százalékkal több patika működik. A gyógyszertárak eredményességének romlása többek között éppen a fizetés egyre nehezebben teljesíthető voltában jelentkezik. 

 

PT: 2007 előtt nem voltak határidőn túli kintlévőségek?
Dr. Küttel Sándor:
De voltak, ám azóta a határidőn túli tartozások összege a háromszorosára – 3–4 milliárd forintról 12–13 milliárdra – nőtt.

 

PT: A patikák teljes tartozásállományában akkor az az összeg is benne van, amivel még nem lépték túl a fizetési határidőt?
Dr. Küttel Sándor:
Igen. Összességében mintegy 50–60 milliárd forint értékű gyógyszerről beszélünk.

 

PT: Még egy számot szokás emlegetni: a behajthatatlan – vagy annak tűnő – tartozások arányát.
Dr. Küttel Sándor:
Nyilván, ahogy korosodik egy ilyen tartozás, egyre nagyobb annak a valószínűsége, hogy behajthatatlanná válik. Ennek a pontos mértékéről nem mernék jóslásokba bocsátkozni, de itt is milliárdos nagyságrendről beszélhetünk.

 

PT: Mit tapasztalt, elsősorban milyen típusú patikákra jellemző a határidőn túli kintlévőség?
Dr. Küttel Sándor:
A közepes méretű, illetve a konkurenciával szembesülő, kisvárosi, városi gyógyszertárakra. A patikák elsősorban az olyan, 5–20 ezres lélekszámú városokban kerülnek nehéz helyzetbe, ahol rövid időn belül sok új gyógyszertár nyílik. És az sem biztos, hogy a régi válik veszteségessé, mert lehet, hogy az újnak szabtak magas bérleti díjat, ráadásul neki a minél hosszabb nyitva tartás miatt több munkatársat kell alkalmaznia. Azt sem merném kijelenteni, hogy csak a magánkézben lévő gyógyszertárak mennek csődbe, ellenpéldaként az Alma patikákat és az Eli hálózatot említhetnénk.

 

PT: Milyen szankciókat tudnak ilyenkor alkalmazni a patikák ellen?
Dr. Küttel Sándor:
Az elmúlt másfél évben, amikor az első jelei mutatkoztak ennek a folyamatnak, több intézkedést is foganatosítottunk. A folyamat a fizetési felszólítással kezdődik. Ha nem járunk sikerrel, akár felszámolásra is sor kerülhet. Egyéb körülmények felmerülése esetén büntetőeljárás megindítása is szóba jöhet, de szerencsére erre az esetek elenyésző hányadában van szükség. Persze a gyógyszertár csődje senkinek nem jó, mert a kintlévőség ettől még nem feltétlenül térül meg.
Ha megfelelő együttműködési készséget tapasztalunk, akkor fizetési problémák esetén a patika tartozásának egy részét átütemezhetjük: hosszabb határidőre, több részletben fizethet. Azokkal a patikákkal, amelyek számunkra bepillantást engednek az üzletmenetükbe, közösen átbeszéljük, hogy hol vannak azok a költségpontok, ahol csökkenteni tudják a kiadásaikat.
Egy másik megoldás az, hogy – a patika forgalmának ismeretében – szinte minden partnerünknél beállítottunk egy gyógyszerbeszerzési keretet, amelynek a normál működést meghaladó mértékű forgalom esetén is elégnek kell lennie a gyógyszertár számára. Amennyiben ezt túllépné, korlátozást érvényesítünk. Ezen belül a lejárt kintlévőség maximális arányát is beállítjuk, amit szintén nem léphet túl a patika. Mi – és ahogy látom, a konkurenseink is – körülbelül egy éve folyamodtunk ehhez a módszerhez, és ennek köszönhetően mintha lelassult volna a kintlévőségek drasztikus növekedése.

 

PT: Előfordul-e, hogy a komoly tartozást felhalmozók már csak készpénzfizetés ellenében kapnak gyógyszert a nagykereskedőktől?
Dr. Küttel Sándor:
Természetesen. A patika egy idő után eljuthat odáig, hogy ameddig nem tudja hatékonyan csökkenteni a kintlévőségeit, addig csak készpénzre adunk neki árut. Sokszor kérünk biztosítékot is: az egyik ilyen a készfizető kezesség, de az alól elég könnyű kibújni, így nem egyszer ingatlanfedezetet kérünk a gyógyszertár tartozására.

 

PT: Önök mennyire élnek, illetve kénytelenek élni azzal a lehetőséggel, hogy tulajdonjogot jegyeztetnek be a nem fizető gyógyszertárra?
Dr. Küttel Sándor:
Alapvetően nincs ilyen jellegű törekvésünk, de bizonyos esetekben előfordulhat, hogy nem akad más
választásunk, mint magát a gyógyszertár tulajdonjogát opcióként beszámítani. Úgy tűnik, elkerülhetetlen a folyamat, bár elgondolkodtató, hogy ilyenkor pont olyan gyógyszertárak tulajdonjogához jut hozzá a nagykereskedő, amelyek működése – finoman szólva – nem túl sikeres.

 

PT: Mit tanácsolnak a patikavezetőknek annak érdekében, hogy ne adósodjanak el?
Dr. Simon Kis Gábor:
Minden gyógyszertárvezető legelső és legfontosabb feladata egy olyan könyvelőt alkalmazni, aki havonta megnézi, hogyan alakul a patika pénzügyi mérlege, és deficit esetén figyelmezteti a vezetőt. Egy-egy hónap lehet veszteséges, de ha ez hosszabb időn keresztül ismétlődik, amikor látja a negatív tendenciát, akkor két dolgot kell meglépnie: embereket kell elküldenie és/vagy a készleteit leépítenie. Nem szabad megvárnia, amikor a tartozása már tíz- vagy százmilliós nagyságrendű. Mert akkor mit tesz? Elkezd kapkodni: hitelt vesz fel, aminek a törlesztőrészleteit egy nem túl jól működő patikában szinte lehetetlen kigazdálkodni.

 

PT: Megoldásnak tartják-e azt, hogy a patika hosszabb fizetési határidőt kér a nagykereskedőtől?
Dr. Küttel Sándor:
Nem, mert a gyógyszertár így nem érzékeli, hogy költségvetési gondjai vannak. Ráadásul a mi kitettségünk ezzel még jobban megnő.

 

Dr. Simon Kis Gábor: A gyógyszerész ilyenkor boldog, mert úgy tűnik számára, hogy van pénze. Holott nincs – a nagykereskedő hitelez neki. Ha a 30 napos fizetésről kényszerűségből áttér a 60 naposra, az azt jelenti, hogy már az első hónapban sem volt gazdaságos. Ilyenkor pillanatnyilag fellélegezhet ugyan, de a fent említett lépéseket így is azonnal meg kell tennie.

 

PT: Más negatív tapasztalat?
Dr. Simon Kis Gábor:
Apróságnak tűnik, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy amit a gyógyszerész kivesz a kasszából, az a hónap végén hiányozni fog onnan. A negatívum eltüntetésére a fiktív számla veszélyes megoldás, marad a másik lehetőség: saját zsebből visszatenni a különbözetet.
Az is kerülendő, hogy a gyógyszertárvezető vagy a hozzátartozói csak úgy levegyék a polcról, és fizetés nélkül elvigyék a gyógyszert a patikából. Ez nemcsak hiányt teremt, de rossz példát is mutat a beosztottaknak.    

 

PT: Célravezető lehet-e tartozás esetén akciókkal megszabadulni a készlet egy részétől?
Dr. Simon Kis Gábor:
A recepthez kötött gyógyszerek esetében nincs lehetőség akciózásra. Influenzás időszakban sem ajánlhatunk két paracetamol-tartalmú készítményt ugyanannak a vásárlónak. Ezek az akciók nem férnek össze a szakma szabályaival, s így üzleti fogásként sem használhatók. Marad az öncsonkítás: kevesebb emberrel, kisebb készlettel dolgozni.

 

PT: Vállalva annak a kockázatát, hogy elfogy az adott készítmény…
Dr. Simon Kis Gábor:
… És azt mondani a betegnek, hogy jöjjön vissza holnap. Ez egyúttal annak a veszélyét is magában rejti, hogy csökken a patika forgalma. A gyógyszerész elindít egy folyamatot annak érdekében, hogy életben maradjon, de ha a forgalma tovább csökken, megint ki kell találnia valamit. 

 

PT: A gyártói árakciók segíthetnek-e valamelyest az egyensúly javításában?
Dr. Simon Kis Gábor:
Az ilyen típusú kedvezmények először a nagykereskedőnél jelentkeznek: rajta múlik, hogy milyen mértékben adja tovább ezeket a patikáknak. Ha továbbadja is, felmerül a kérdés: mennyire tudják az ilyen minimális
árcsökkentések befolyásolni a forgalom alakulását, hiszen a gyógyszerek jelentős hányada esetén a kereslet, s így a forgalom is adott.

 

PT: Mennyire veszélyes a gyártók azon ajánlata, hogy a nagykereskedőn keresztül „bizományba” helyezik ki a termékeiket a patikákba, és azokkal csak hosszabb idő, mondjuk 4–6 hónap elteltével kell elszámolni?
Dr. Simon Kis Gábor:
Ez is a halasztott fizetés kategóriájába tartozik. A gyártó ilyenkor a felesleges készleteitől akar megszabadulni. A patikákban pedig vagy elfogy a gyógyszer, vagy nem.

 

PT: Mit tegyen a patikus, ha mégis belekerül egy ilyen adósságcsapdába?
Dr. Simon Kis Gábor:
Próbáljon szerezni egy csendestársat, akinek van pénze, és aki laikusként remélhetőleg nem szól bele a patika működtetésébe. Nem reménytelen eset, ugyanis máig él az a tévhit Magyarországon, hogy a patika bombaüzlet. 

 

PT: Egy másik lehetőség a hitel felvétele. Említette, hogy ez sem ideális megoldás. 
Dr. Simon Kis Gábor:
A harmadik opció pedig az, hogy megszabadul a patikájától, és az árából jó esetben kifizeti a tartozásait. Mindezeket elkerülendő, az egyik legfontosabb feladatnak azt tartanám, hogy a fiatal gyógyszerészeket fel kell készíteni erre a helyzetre. Becsöppennek
a patikába, és fogalmuk sincs arról, hogy az egy jogi és gazdasági egység is, amit úgy kell menedzselniük, hogy ne menjen tönkre.

 

Tóth Tamás

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>